Lohe, Walter von
| Walther von Lohe | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| német Friedrich Karl Walther Degenhard Freiherr von Loë | |||||||
| Születési dátum | 1828. szeptember 9. [1] | ||||||
| Születési hely | |||||||
| Halál dátuma | 1908. július 6. [1] (79 évesen) | ||||||
| A halál helye | |||||||
| Rang | katona [1] | ||||||
| Csaták/háborúk | |||||||
| Díjak és díjak |
|
||||||
Friedrich Karl Walther Degenhard von Lohe báró ( németül Friedrich Karl Walther Degenhard Freiherr von Loë ; 1828. szeptember 9., Hennef – 1908. július 6., Bonn ) – porosz , majd német katonai vezető , tábornagy .
Életrajz
Walther von Lohe egy régi vesztfáliai katolikus arisztokrata családból származott. Az Allner családi kastélyban született Hennefben . Tanulmányait a bedburgi "Nemesi Akadémián" kezdte, majd a Bonni Egyetemen folytatta . Azonban nem maradt sokáig az egyetemen, mivel Poroszország és Dánia között az első háború kezdődött az akkoriban Dániához tartozó Schleswig-Holstein földek birtoklásáért .
Walter von Lohe csatlakozott a porosz lovassághoz (végül a 3. huszárokhoz), és hadnagyi rangban vett részt a háborúban. 1851-ben a Dániával vívott háború Poroszország vereségével és egy megállapodással ért véget, amely lehetővé tette a dánok számára, hogy megtartsák Schleswig-Holsteint. Walter von Lohe azonban a hadseregben maradt. 1861-re I. Vilmos porosz király , a leendő császár őrnagya és segédtábora lett , egy évig szolgált ebben a minőségében, majd elkísérte a király testvérét, Albert porosz herceget egy utazásra Kaukázus . 1863 - ban von Lohét kinevezték a francia hadsereg porosz katonai képviselőjének Algírba . Ott lett tanúja, részben résztvevője az arabok elleni francia hadjáratnak.
Miután visszatért Poroszországba, von Lohe-t előbb alezredessé (1867), majd ezredessé (1868) léptették elő. A francia-porosz háború idején a 7. huszárokat vezette. Von Lohe parancsnoksága alatt a huszárok jól szerepeltek, ő maga pedig dandárparancsnoki posztot kapott. A háború után a parancsnoki és vezérkari beosztásokat betöltő von Lohe előbb vezérőrnagyi, majd altábornagyi rangra emelkedett. 1879-ben az 5. hadosztály parancsnoka lett. 1880-tól von Lohe a Kaiser tábornok adjutánsa volt, 1884-ben pedig a VIII. Hadtest vezetésével bízták meg.
1893-ban Lohet német diplomataként Rómába küldték. Ott találkozott XIII. Leó pápával . Von Lohe választása egy ilyen misszióra nyilvánvalóan részben annak volt köszönhető, hogy vallását tekintve katolikus volt. A diplomáciai küldetés sikeres befejezése után Loe-t vezérezredessé léptették elő. Még két évvel később tábornok tábornagy és Berlin kormányzója lett .
1897-ben von Lohe tábornagy életkora miatt lemondott. 1908. július 6-án halt meg Bonn városában igen idős korában.
Család
1859-ben Walther von Lohe feleségül vette Franziska von Hatzfeldt zu Trachenberg grófnőt, akinek előző házasságából már három gyermeke született. A párnak még három közös gyermeke született. Walther von Lohe testvére Otto von Lohe német államférfi volt.
Díjak és kitüntetések
germán
A Vörös Sas-rend nagykeresztje ( 1888).
A Fekete Sas Rend (1890).- Porosz Korona Érdemrend .
A Hohenzollern-ház rendje .
A Hűség Rendje (Baden) .- A rajnai Friedrich Wilhelm Egyetem díszdoktora (1907).
Külföldi
II. fokozatú Szent Anna-rend (1862).
A Becsületrend Nagytisztje .
Jegyzetek
- ↑ 1 2 3 4 Német Nemzeti Könyvtár , Berlini Állami Könyvtár , Bajor Állami Könyvtár , Osztrák Nemzeti Könyvtár nyilvántartása #117676640 // Általános szabályozási ellenőrzés (GND) - 2012-2016.
- ↑ Albrecht porosz herceg leghíresebb kaukázusi útja jóval korábban, 1842-ben történt, amikor a herceg még az orosz különítményt is vezette a felvidékiek elleni perekben.
 Genealógia és nekropolisz | ||||
|---|---|---|---|---|
| ||||