K565RU3

K565RU3  - egy elektronikus alkatrész, egy dinamikus véletlen hozzáférésű RAM chip 16384 bit kapacitással és 16384x1 méretű szervezettel. Információk (programok és adatok) mikroprocesszoros eszközökben való tárolására tervezték. Tápfeszültség - +5 V, +12 V, -5 V. Tok típusa - 201.16-5 [1] ( CDIP16 ). A mikroáramkör n-MOS technológiával készült, sebessége elegendő volt a modern mikroprocesszorokkal való használatra. Az első kiadásokban 10 mm széles kerámia tokot használtak, majd a prototípushoz való jobb illeszkedés érdekében a tok szélességét 7,5 mm-re csökkentették (a 4116-ban 0,3 hüvelyk, vagyis 7,62 mm). A prototípussal ellentétben a K565RU3 nem műanyag tokban készült sorozatgyártásban. A mikroáramkörnek volt egy változata a K581RU4 jelzéssel, amely formálisan a K581 mikroprocesszor készletben volt, amely az LSI-11/23 processzort alkotó DEC chipek másolata volt. Azt nem tudni, hogy a K565RU3 és K581RU4 jelű mikroáramkörök chipjei között volt-e különbség, ezek az Elektronika-60 számítógépek P2 kártyáiban cserélhetők voltak.

A chip címbusz-multiplexelést használ a csomagtüskék számának csökkentése érdekében. A cím átvitele a mikroáramkörbe két lépcsőben történik, a sor ( Eng. Row Address Strobe, RAS ), illetve az oszlop ( Eng. Column Address Strobe, CAS ) címét kiválasztó jelek szerint . A rögzítés végrehajtásához az írásengedélyező jelet ( angol Write Enable, WE ) használjuk.    

Elődeivel ellentétben a K565RU3 mikroáramkör nem igényel nagyfeszültségű órajelet, minden vezérlő bemenet TTL - kompatibilis. Az összes vezérlőjel aktív szintje alacsony (logikai "0">). A mikroáramkör be- és kimenete kis rendszerekben kombinálható. Egy 8 bites eszközhöz 8 chip többszörösére van szükség.

A K565RU3 előtt három tranzisztoros cellákat használtak a dinamikus RAM mikroáramkörökben, ami kétszeres megtakarítást eredményezett a vágólap területén a statikus RAM-hoz képest, ahol cellánként 6 tranzisztorra volt szükség. A K565RU3 volt az első sorozatgyártású, egytranzisztoros cellát használó mikroáramkör. Ez ugyanazon tervezési szabványok mellett lehetővé tette a négyszer nagyobb kapacitású mikroáramkörök gyártására való átállást, ezért mindössze 2 év telt el a 4096 bites kapacitású K565RU1 és a K565RU3 fejlesztése között. Az egytranzisztoros cella használata bonyolultabb komparátor erősítő áramkört igényel, mivel az oszlopsínre átvitt töltés sokkal kisebb lesz, ráadásul az oszlop cellaszámának növekedése miatt a busz kapacitása megnő. Miután ezeket a nehézségeket leküzdötték, a három tranzisztoros cellát már nem használták.

A RAM tartalmának újragenerálása RAS jel alkalmazásával történik, mind a 128 lehetséges címállapot keresésével, a regenerálási periódus nem haladhatja meg a 2 ezredmásodpercet. Ez az első generációs készülékek tipikus időszaka. Olyan mikroáramkörök használatakor a videóvezérlőkben, ahol másodpercenként 50-60-szor kellett frissíteni a képernyőn megjelenő képet, a regeneráció „ingyenes”, míg „fő” RAM-ként történő használata esetén a regeneráció csökkent. néhány százalékkal a rendszer teljesítményét. Egyes rendszerek olyan trükköket használtak, amelyek lehetővé tették a regenerációt, miközben a mikroprocesszor nem fér hozzá a RAM-hoz.

A mikroáramkör kiadása 1979-ben kezdődött [2] , és mire a Radio magazinban (1983) a mikroprocesszor-technológiáról cikksorozat jelent meg, tömegessé vált.

Annak ellenére, hogy ez a mikroáramkör ugyanazt a három tápfeszültséget használta, mint a KR580IK80A mikroprocesszor , sokkal kritikusabb volt a hordozó negatív előfeszítésének elvesztése szempontjából - még 20 ms-os megszakítások esetén is meghibásodtak a mikroáramkörök. Egy másik jellemző az erős interferencia volt a tápvezetékeken, az információ olvasása vagy írása során felvett áram változása miatt, amely viszonylag nagy kapacitású blokkoló kondenzátorok telepítését tette szükségessé minden egyes mikroáramkörhöz.

A K565RU3-at hamarosan felváltották a K565RU5 (a 4164-hez analóg) és a K565RU6 későbbi verziói - csak +5 V-os tápegységet használtak, és sokkal ritkábban hibáztak, és a K565RU5 mikroáramkörök is nagyobb kapacitásúak voltak - 65536 bit. Az új típusú chipek már műanyag tokban készültek (jelen esetben KR565RU5 vagy KR565RU6 néven), kristályuk kisebb volt.

A 80-as évek második felében kiadott K565RU7 chip kapacitása 262144 bit volt, de az eltérő regenerációs séma miatt nem volt a 41256 analógja.

Hozzárendelések rögzítése

Lásd még

• Szovjet mikrochipek tárolóeszközök építéséhez
• K565RU7

Jegyzetek

1. ↑ Lebegyev, 1990 .
2. ↑ la3 .

Irodalom

• Alishev Nadir Ismail-ogly, Nyesterenko Nyikolaj Vasziljevics, Novikov Borisz Vasziljevics, Reutov Vlagyimir Boriszovics, Romanov Vlagyimir Alekszandrovics, Cventukh Fedor Andreevich, Jakovlev Jurij Szergejevics. 2.3. fejezet LSI memória belső memória építéséhez // Személyi számítógépek kézikönyve / Pod. szerk. levelező tag Az Ukrán SSR Tudományos Akadémia B. N. Malinovsky. - K . : "Technika", 1990. - 384 p. - 45.000 példány.  — ISBN 5-335-00168-2 .
• Lebegyev O.N. Memóriachipek és alkalmazásaik . - M . : Rádió és hírközlés, 1990. - S. 57. - (Tömeges rádió könyvtár. 1152. szám).

Linkek

• Elektronikus ritkaságok múzeuma - Aktív - 565. sorozat . (határozatlan)