Őfelsége Pinafore hajója

" Őfelsége Pinafore hajója [n 1] , avagy a tengerész kedvese " ( angol.  HMS Pinafore; vagy: A lány, aki szeretett egy tengerészt ) egy komikus opera vagy operett Arthur Sullivan zeneszerző és William Gilbert librettista két felvonásban . Az opera premierje 1878. május 25 -én volt a londoni Opera -Comic .

Az opera Gilbert és Sullivan tizennégy együttműködéséből a negyedik, és első nemzetközi szenzációjuk. 1878-1880 között 571 alkalommal adták elő [3] [4] , az opera a londoni zenei és színházi előadások történetében a második helyet foglalta el [n 2] .

William Gilbert a Baba balladái című gyűjtemény korábbi verseire támaszkodva értelmetlenséggel és poénokkal töltötte meg ennek az operának a cselekményét. Az opera humora a különböző társadalmi osztályok tagjai közötti szeretetre és általában a brit osztályrendszer kritikájára fókuszál . Pinafore jóízűen satírozza a hazaszeretetet, a politikai pártokat, a Királyi Haditengerészetet és a képzetlen emberek vezetői pozícióba való kinevezését is. A mű eredeti címében a "pinafore" szót (az angol  pinafore - női kötény vagy kötény szóból) komikusan egy félelmetes haditengerészeti hajó megjelölésére használják .

A Nagy-Britanniában és Amerikában rendkívül népszerű operát követően Gilbert és Sullivan számos szintén sikeres művet írt, köztük a " Penzance kalózai " és a " Mikado " című művet.

Színészek és első fellépők

Telek összefoglalója

törvény 1

A HMS Pinafore brit hadihajó Portsmouth mellett horgonyoz. A tengerészek a fedélzeten gyűltek össze, és bronz alkatrészek tisztításával, kábelek toldásával és egyéb napi munkákkal foglalkoznak. Boglárka baba felszáll a fedélzetre, hogy eladja áruit a legénységnek. Arra utal, hogy valami szörnyű titkot tudhat. Relph Rackstraw, "a haditengerészet legaranyosabb fickója" megjelenik a fedélzeten, és kijelenti, hogy szereti a kapitány lányát, Josephine-t. Tengerész barátai együtt éreznek vele (az Egyszemű Dick kivételével), de mégsem hiszik el, hogy Ralphnak számítania kellene a kölcsönösségre.

Lépjen be a (nagyon udvarias és népszerű) Corcoran kapitányhoz. Üdvözli gáláns legénységét, és megköszöni udvariasságát, megjegyzi, hogy viselkedésükre reagálva ő maga soha nem esküszik ("bizonyára soha? Hát... aligha valaha"). A tengerészek távozása után a kapitány elpanaszolja Boglárkát, hogy lánya, Josephine valamiért nem akarja elfogadni Sir Joseph Porter, a brit haditengerészet parancsnokának házassági ajánlatát. Boglárka együttérzően válaszolja, hogy tudja, mi a reménytelen szerelem. Miután elment, a kapitány elismeri, hogy Boglárka nagyon vonzó számára. Josephine kijön, és elmondja apjának, hogy szeret egy egyszerű tengerészt a legénységéből, de engedelmes lesz kötelességének, és soha nem fog szerelmet vallani neki.

Sir Joseph feljön a fedélzetre nővérek, unokatestvérek és nagynénik tömegével együtt. Elmeséli, hogy szorgalmával hogyan került alulról a Királyi Haditengerészet parancsnokságára, bár nem rendelkezik tengerészeti (és semmilyen katonai) végzettséggel. Ezután beszédet mond az etikettről, utasítja a kapitányt, hogy a beosztottak parancsa után mindig tegye hozzá: „ha nem nehéz”. Ezt azzal indokolja, hogy a brit tengerész semmivel sem rosszabb, mint bárki más a világon, kivéve persze magát Sir Josephet. Sir Joseph még egy dalt is írt ennek illusztrálására, és ő adja a szöveget Ralphnak. Kicsit később, Sir Joseph egyenlőségről vallott nézeteitől inspirálva Ralph úgy dönt, hogy szerelmet vall Josephine-nek. Kollégái csodálják őt – kivéve Félszemű Dicket, aki kijelenti, hogy amíg egyeseknek engedelmeskedniük kell mások parancsainak, szó sem lehet egyenlőségről. A tengerészek megrémülve szavaitól kényszerítik Dicket, hogy hallgassa Sir Joseph dalát. Ezt követően elmennek, és Ralph egyedül marad a fedélzeten. Megjelenik Josephine és Ralph szerelmét vallja be neki. Josephine meghatódott, de tudja, hogy nem lehet Ralph-fal, mert kötelessége feleségül venni Sir Josephet, még ha gyűlöli is őt. Valódi érzéseit eltitkolva arrogánsan elutasítja Ralphot.

Ralph felhívja társait (Sir Joseph rokonai jelennek meg velük), és bejelenti, hogy öngyilkos akar lenni. A legénység, Dicken kívül, együtt érez Ralph-pal. Ralph a fejéhez emeli a fegyvert, de ekkor belép Josephine és bevallja, hogy valójában Ralphot szereti. A szerelmesek azt tervezik, hogy még aznap este kiszaladnak a partra, és összeházasodnak. Félszemű Dick megpróbálja lebeszélni őket, de mindenki figyelmen kívül hagyja a figyelmeztetéseit.

2. törvény

Valamivel később aznap este Corcoran kapitány a Teliholdnak panaszkodik a bajairól: kedves legénysége készen áll a lázadásra, lánya nem közömbös egy egyszerű tengerész iránt, úgy tűnik, barátai elhagyták, és a tetejébe, uram József bírósággal fenyegetőzik. Boglárka bébi szimpatizál vele, és bevallja, ha nem lenne annyira eltérő a helyzetük, akkor viszonozhatná. Egy feldühödött Boglárka homályosan megjövendöli, hogy nem minden az, aminek látszik, és valami változás vár a kapitányra. Corcoran kapitány azt mondja, nem érti a jóslását.

Sir Joseph belép, és tájékoztatja a kapitányt, hogy Josephine még mindig nem fogadta el az ajánlatát. A kapitány elmondja neki, hogy elvakíthatja Sir Joseph magas rangja, és úgy véli, hogy ha Sir Joseph "teljesen hivatalosan" meggyőzi őt arról, hogy szerelemben mindenki egyenlő, akkor elfogadja az ajánlatát. Elmennek, és megjelenik Josephine, bűntudattal a Ralph-pal tervezett szökés miatt, és fél a szegénységtől. Amikor Sir Joseph újra megjelenik, és "hivatalosan kijelenti, hogy véleménye szerint a szerelem minden rangot egyenlővé tesz", egy elragadtatott Josephine közli vele és apjával, hogy többé nem fog kételkedni. A kapitány és Sir Joseph örül a szavainak, hisz Josephine Sir Josephről beszél, bár Ralphra gondol.

Josephine és Sir Joseph elhagyják a színpadot, és megjelenik Félszemű Dick, aki felfedi Josephine és Ralph terveit a kapitánynak. A feldühödött kapitány azt tervezi, hogy kilencfarkú ostorral megbünteti Ralphot. A kapitány és Dick elrejtőznek, és megakadályozzák, hogy Ralph és Josephine elhagyják a hajót. Ralph és Josephine nyíltan kinyilvánítják szerelmüket a kapitánynak, ezt azzal indokolva, hogy "Ralph angol." Ez nem lágyítja meg a kapitány szívét, és felháborodottan káromkodik. Sir Joseph csak a hölgyek előtt elhangzó káromkodást hallja, és felháborodva saját kabinjában tartóztatja le a kapitányt.

Sir Joseph ezután megkérdezi Ralphot, hogy mi váltotta ki az általában udvarias kapitány ilyen tisztességtelen haragját egy ilyen példamutató tengerész iránt. Ralph elismeri, hogy ennek oka Josephine iránti szerelmi nyilatkozata, és az a tény, hogy a nő viszonozza. A kirívó engedetlenség miatt feldühödve Sir Joseph követeli, hogy Ralphot láncba zárják és a hajó börtönébe küldjék. Ám ekkor Boglárka közbelép, és bevallja titkát. Abból áll, hogy sok évvel ezelőtt, amikor Boglárka fiatal és szép volt, bölcsődét tartott – és összekevert két gyereket. Egyikük alacsony születésű volt – Corcoran volt, a másik pedig „igazi patrícius”, ez pedig Ralph.

Sir Joseph rájön, hogy Ralph valóban a hajó kapitánya, Corcoran pedig a tengerész. Felhívja őket a fedélzetre, és megjelennek az új rangjuknak megfelelően öltözve. Sir Joseph szemszögéből a házassága Josephine-nel ma már lehetetlen: "a szerelem nem ismer rangokat... nagymértékben, de mégsem ilyen módon". Így hát átadja Josephine-t Rackstraw kapitánynak. Corcoran tengerész új pozíciója lehetővé teszi, hogy feleségül vegye Boglárkát, de Sir Joseph mindenki boldogságára elfogadja unokatestvére, Hebe ajánlatát.

Kulturális hatás

Sok más Gilbert és Sullivan operetthez hasonlóan a Pinafore is számos hívószó forrása volt, mint például a párbeszéd

"- Mit, soha? - Nem, soha. - Mi, soha? - Aligha soha!"

Az operett különálló áriáit széles körben parodizálták és említik a szakirodalom. Például a " Három ember csónakban, nem számítva a kutyát " című filmben Harris pontosan Sir Joseph áriáját fogja előadni az 1. felvonásból.

Jegyzetek és források

Megjegyzések

1. ↑ Az opera címének további fordításai: „Őfelsége hajóköténye”, „Őfelsége Pinafore fregattja” [1] [2] , „Őfelsége Pinafore hajója”, „Őfelsége Pinafore hajója vagy lány, aki egy tengerészt szeretett”.
2. ↑ Az előadások számát tekintve akkoriban az első helyet Robert Plunket francia zeneszerző " Corneville Bells " című operettje foglalta el [5] [6]
3. ↑ Eredetileg "Ralph", de ennek a névnek a hagyományos brit kiejtése "Rafe " , / ˈreɪf / .

Források

1. ↑ A világ körül .
2. ↑ Zenei Enciklopédia, 1978 .
3. ↑ Ainger, 2002 , p. 184.
4. ↑ Rollins & Witts, 1962 , p. 6.
5. ↑ Gillan, Don. "Longest Running Plays in London and New York" archiválva 2020. június 13-án a Wayback Machine -nél, StageBeauty.net (2007), elérve 2009. március 10-én
6. ↑ Ki kicsoda a színházban , tizennegyedik kiadás, szerk. Freda Gaye, p. 1532, Pitman, London (1967) ISBN 0-273-43345-8

Irodalom

• Slepnev, I. A. Sullivan (Sullivan) Arthur Seymour  // Okunev - Simovich. - M .  : Szovjet enciklopédia: Szovjet zeneszerző, 1978. - (Encyclopedias. Dictionaries. Reference books: Musical encyclopedia  : [6 kötetben]  / főszerkesztő Yu. V. Keldysh  ; 1973-1982, 4. v.).
• Őfelsége "Pinafor" hajója //  Enciklopédia " A világ körül ".
• Ainger, Michael. Gilbert és Sullivan – Kettős életrajz. - Oxford University Press, 2002. - ISBN 0-19-514769-3 .
• Rollins, Cyril; Witts, R. John. A Gilbert és Sullivan Operas D'Oyly Carte Operatársulata: A produkciók feljegyzése, 1875–1961. – Michael Joseph, 1962.

Linkek

• "HMS Pinafore" Arthur Sullivan kotta a Nemzetközi Music Score Library projektben
• HMS Pinafore  (angol) (nem elérhető link). Gilbert és Sullivan archívum. Letöltve: 2016. augusztus 17. Az eredetiből archiválva : 2016. április 13.

Tematikus oldalak	Internet Broadway adatbázis Nemzetközi zenei kottakönyvtár projekt MusicBrainz
Szótárak és enciklopédiák	Britannica (online)
Bibliográfiai katalógusokban	BNF : 14019518j GND : 4424921-4 LCCN : no92008720 VIAF : 176608757 WorldCat VIAF : 176608757