A koaktivátor olyan fehérje , amely növeli a génexpressziót azáltal , hogy egy DNS-kötő domént tartalmazó aktivátorhoz (vagy transzkripciós faktorhoz ) kötődik. A koaktivátor önmagában nem képes megkötni a DNS-t [1] [2] [3] .
A koaktivátor növelheti a transzkripció iniciációját azáltal, hogy stabilizálja a holoenzim RNS polimeráz termelését , lehetővé téve a promóterhez való gyorsabb kötődést . A koaktivátorok a transzkripció számos más allépését irányíthatják, beleértve az elongációt, az RNS- splicinget , valamint a koaktivátor-aktivátor komplex terminációját és lebomlását.
Egyes koaktivátorok hiszton-acetil -transzferáz aktivitással rendelkeznek , amely acetilezi a hisztonokat , fellazítva a kromatin csavarodását egy bizonyos területen, ami lehetővé teszi a DNS-hez való nagyobb hozzáférést. A CBP és a p300 fehérjék a hiszton-acetil-transzferáz aktivitással rendelkező koaktivátorok példái. A 300 ismert nukleáris receptor koaktivátor között számos más enzimaktivitásról is beszámoltak [4] . Közülük a leghíresebbek az SRC-1 , SRC-2 és SRC-3 . A koaktivátorok 6-10 koaktivátorból és a hozzájuk kapcsolódó fehérjékből álló nagy molekulatömegű komplexekben működnek (ún. koaktivátorok).
Ugyanaz a koaktivátor valószínűleg számos gén transzkripciójának fokozására használható, mivel egy adott szekvenciához való kötődés specifitását nem maga a koaktivátor, hanem az aktivátor fehérje biztosítja. A legújabb bizonyítékok arra utalnak, hogy a koaktivátorok sokféle szerepet játszhatnak a transzkripción kívül, és „szabályozó génekként” működhetnek a kulcsfontosságú sejt- és metabolikus növekedési folyamatok szabályozásában.
Különféle becslések szerint az emberi szervezetben több tíztől több száz koaktivátorig ismert [5] .
Átírás (biológia) | |||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Az átírás szabályozása |
| ||||||||||||
Aktiválás | |||||||||||||
Megindítás, inicializálás | Az átírás kezdőoldala | ||||||||||||
Megnyúlás |
| ||||||||||||
Felmondás |