Kakinskoe bekstvo

A Kakinsky bekstvo ( lezg. Kyakarin bekval ) egy államalakulat, amely a 18-19 . században létezett a dagesztáni Samur-völgyben , a jelenlegi Akhtynsky kerület területén .

Történelem

A Kakinsky-bekek a kazikumukh kánoktól származtak. Shuaib-bek és Isa-bek, a kazikumukh kán rokonai a 18. század végén telepedtek le Kaka faluban. Kazikumukh kán megadta nekik a jogot, hogy adót szedjenek Lutkun és Yalak falvakból . Korábban ezt az adót közvetlenül a kánnak fizették önkéntes felajánlásként, később ez a fizetés kötelezővé vált. A Kakinsky-bekek körülbelül 20 kis szántóterülettel rendelkeztek, amelyek a kakinszkij parasztok szántóföldjével tarkítottak. A 18. század végén Lutkun és Yalak falvak , amelyek korábban a kazikumukh samkhalate fennhatósága alá tartoztak, a bekstvo részévé váltak .

Földrajz

A Kakinsky bekstvo területe Dagesztán déli részén, a Samur-völgy központi részén található . A völgy egy szakaszát fedte le a nyugati Zrykhtől a keleti Lutkunig . A völgy mellett a bekstvo a Samur-hegység hegyvonulatát is magában foglalta, a Szamur -völgy és a Kurakh birtokok között .

Politikai és közigazgatási struktúra

A bekstvo összetétele a következő falvakat foglalta magában: Gogaz , Zrykh , Kaka , Cahul , Lutkun , Usur , Khryug , Yalak .

A Kakinsky bekstvo néhány uralkodójának neve:

1. Alisultan
2. Shuai
3. orazoy
4. Musabek
5. Aslanbek.

Public relations

Kaká lakosai kantárosak voltak, a beknek nem sikerült rájaikká tenni őket. Bár állandó nyomást gyakoroltak, és a Rutul bekk támogatására támaszkodtak , bizonyos mértékig függővé tudták tenni Kakintsyt. Volt egy időszak, amikor a bekk még nyilvános korbácsolásnak is alávetették a bűnös Kakinsokat.

A kakiniták azonban állandóan készen álltak az ellenállásra. Figyelemre méltó, hogy a bek által befogott paragi szakaszt Yalak és Lutkun falvakból származó bekráják dolgozták fel, és a corvée elérte a heti 6 napot. Ezenkívül a lutkunok az egész társadalomtól 4 rubi búzát és ugyanennyi árpát fizettek a beknek, a jalakok pedig egy rubi búzát az udvarból. Kötelesek voltak megművelni a békföldet: szántottak, kenyeret arattak és szénát kaszáltak, trágyáztak a beki termést, tűzifát készítettek. A Bek-földekről kiszedett összes terményt, mint a tűzifát, a Bekbe vitték, a kenyeret pedig a malomba saját szállítmányukon. Kötelesek voltak lovakat adni a bek kérésére Derbentbe , Kubába és más helyekre való kiránduláshoz, valamint télen a beki marhát tartani. A jalakok ezen kívül sorra adtak lovakat a bek kenyér csépéséhez, lovakat tartottak a beki lovagláshoz, és nukereket küldtek ki, hogy elkísérjék a beket utazásaikra. Az évek során a kakin bekektől függő falvak feladatai egyre nőttek.

A legendákból

Kaka, Lutkun és Yalak falvakban legendákat őriztek a parasztok ellenállásáról a vámok növekedésével szemben. A kakinciak még emlékeznek a beki önkény ellen harcolók, a parasztok ellenállásának szervezői nevére. Tehát, amikor egyszer Kakin kandallójánál, Orazoy bek vitatkozott Korchugay paraszttal, és sértegette őt. Válaszul Korchugai egy pofont adott neki. Bek elment a rokonaihoz, és elmesélte nekik – szégyellni kezdték és követelték, hogy vágják le a vakmerő fejét. Bek megtámadta Korchugait, megölte és lefejezte.

A bek állandóan paraszti szénát és trágyát gyújtottak, marhát loptak. Maguk a bekek azonban állandóan veszélyben érezték magukat: folyamatosan várva a kakinok megtorló támadását, még földalatti átjárót is ástak lakásaikból egy szakadékba, ahol elbújhattak. Később a bekk és a falusiak között viták folytak az öntözéshez szükséges víz miatt. A bek felkapták a vizet, a paraszti földek szárazságtól szenvedtek.

Jegyzetek

Linkek

• Kirándulás Dél-Dagesztán falvaiba