Steinhoff, Johannes

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2019. december 26-án felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 12 szerkesztést igényelnek .
Johannes Steinhoff
Születési dátum 1913. szeptember 15( 1913-09-15 )
Születési hely Bottendorf, Német Birodalom
Halál dátuma 1994. február 21. (80 évesen)( 1994-02-21 )
A halál helye Pech, Németország
Affiliáció  Német állam (1933-ig), náci Németország (1945-ig)
 
A hadsereg típusa Luftwaffe
Rang ezredes
Csaták/háborúk A második világháború
Díjak és díjak
Vaskereszt lovagkeresztje tölgylevelekkel és kardokkal
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Johannes Steinhoff ( németül  Johannes Steinhoff ; 1913 . szeptember 15. , Rosleben , Szászország - 1994 . február 21. , Bonn ) német katonai ász a Harmadik Birodalom idején . A Luftwaffe egyik legproduktívabb ásza 176 győzelmet aratott légiharcban. Oberst Luftwaffe (1945). Vaskereszt lovagkeresztje tölgylevelekkel és kardokkal (1945). A Bundeswehr  megalakulása után a nyugat-német légierő létrehozásának egyik vezetője volt, ahol a Luftwaffe Repülési Tábornokig dolgozott.

1913. szeptember 15-én született Bottendorf városában, Halle városától 43 km-re délnyugatra. 1932-ben - 34 év. Johannes Steinhoff filológiát tanult a jénai egyetemen, majd csatlakozott a Kriegsmarine-hoz és hadnagyi rangot kapott. 1936-ban átigazolt a Luftwafféhoz és repülési kiképzést kapott.

1938. 01. 11-én Steinhoff főhadnagy vezette az 1st .(Nachtjagd)/LG 1-et (1939.01.09-től 10.(N)/JG26). 1939. 12. 18-án megszerezte az első győzelmeket, Helgoland sziget közelében két brit Wellington bombázót lőtt le. 1940. február 1-jén Steinhoffot a 4./JG52 parancsnokává nevezték ki. Május 10-én lelőtt két Blenheimet, majd az angliai csata során még nyolc vadászgépet.

A keleti fronton folyó harcok kezdetével számlája sokkal gyorsabban növekedett. 1941. augusztus végére Steinhoff már 35 győzelmet aratott, augusztus 30-án pedig elsőként vehette át a II./JG52-ben a lovagkeresztet .

1942 februárjában Hauptmann rangra emelték, majd március 1-jén a II./JG52 parancsnokává nevezték ki. Steinhoff augusztus 31-én aratta 100. győzelmét, majd három nappal később megkapta a tölgyleveles lovagkeresztet (115. sz.). 1943. február 2-án Steinhoff aratta 150. győzelmét.

Ugyanezen év április 1-jén már őrnagyi rangban a JG 77-et vezette. Majd 1944.07.28-án Steinhoff oberst hadnagy 167 győzelem után megkapta   a tölgylevelekkel és kardokkal díszített lovagkeresztet (Nr.82). December 1-jén kinevezték az újonnan alakult JG7 parancsnokává.

1945 januárjában részt vett az úgynevezett „harcoslázadásban”, és elmozdították posztjáról. Ezt követően Steinhoff a kegyvesztett Adolf Galland főhadnagyot is segítette a JV44-ben. 1945 tavaszán egy Me.262 -vel repülve további nyolc repülőgépet lőtt le, és pontszáma elérte a 176 győzelmet. Összességében Steinhoff 993 bevetést hajtott végre, míg őt magát 12-szer lőtték le, de mindig landolt vadászgépével, soha nem használt ejtőernyőt.

Április 8-án az akhmer repülőtérről való felszállás közben a Me.262 -es gépe lezuhant. A repülőgép kigyulladt, és lőszer robbanni kezdett a fedélzetén. A földi személyzetnek csak csodával határos módon sikerült megmentenie Steinhoffot. Súlyos égési sérüléseket kapott, és csak 1947 végén engedték ki a kórházból. A baleset szörnyű nyomokat hagyott az arcán, megégett az arca, a füle és a szemhéja. Súlyos égési sérülések és sérülések miatt a szemeket nem tudták teljesen eltakarni a szemhéjak, Steinhoffnak gyakorlatilag nyitott szemmel kellett aludnia. Csak 1969-ben brit katonai sebészek egy összetett plasztikai műtét elvégzése után „készítettek” neki új szemhéjat. Meglepő módon ennyi éven keresztül nem veszítette el repülési képességeit.

1955-ben Steinhoffot az USA-ban képezték át sugárhajtású vadászrepülésre. 1958-ban dandártábornoki, 1962-ben vezérőrnagyi rangot kapott. Több éven át német képviselő volt a NATO-központban. A 70-es évek elején Steinhoff altábornagy a Bundesluftwaffe felügyelője lett, és sokat tett azért, hogy modern fegyverekkel szerelje fel őket. 1974. április 4-én vonult nyugdíjba.

Steinhoff 1994. február 21-én halt meg Wachtberg-Phillip kisvárosban, Bonntól 10 km-re délre. 1997. szeptember 18-án a Bundesluftwaffe JG73 vadászrepülőszázada megkapta a "Steinhoff" tiszteletbeli nevet.

Linkek