| Kedves fővárosom | |
|---|---|
| Lírikus | Mark Lisyansky , Szergej Agranjan , 1941-1944 |
| Zeneszerző | Isaac Dunayevsky , 1942 |
| Jóváhagyott | 1995. július 14 |
A "My dear capital" ( "My Moscow" ) egy szovjet dal Moszkváról a Nagy Honvédő Háború alatt . 1995. július 14. óta - Moszkva hivatalos himnusza . A szavak szerzői Mark Lisyansky és Sergey Agranyan , a zeneszerző Isaak Dunayevsky .
Sokat utaztam a világban,
éltem ásóban, lövészárokban, a tajgában,
kétszer élve eltemettek,
tudtam az elválást, kínban szerettem.
De régen büszke voltam Moszkvára
És mindenhol elismételtem a szavakat:
Kedves fővárosom
Az én arany Moszkvám!
Szeretem a Moszkva melletti ligeteket és a folyód
hídjait ,
szeretem a Vörös teredet
és a Kreml harangjátékát .
Városokban és távoli falvakban
A pletykák nem fognak elhallgatni rólad,
Kedves fővárosom
Az én arany Moszkvám!
Emlékezni fogunk a zord őszre ,
a harckocsik csörgésére és a szuronyok tükörképére, és huszonnyolcra
a Te legbátrabb fiaid
évszázadokig élnek .
És az ellenség soha nem fogja elérni
Lehajtani a fejét
Kedves fővárosom
Az én arany Moszkvám!
1941 novemberében, korábban újságíróként és költőként, a háború idején pedig szapperszakasz parancsnoka, Mark Lisyansky ifjabb hadnagy egy jaroszlavli kórházban egy elhaladó teherautó hátuljában tért vissza 243. lövészhadosztályához , amely a Kalinin fronton található . részt vesz a moszkvai csatában [1] .
Liszjanszkij a főváros sorsa miatt aggódva felvázolta egy jegyzetfüzetben az „Én Moszkvám” („Kedves fővárosom”) című verset. Amikor az autó áthaladt Moszkván, már készen volt, és egy félórás Puskin téren a költőnek sikerült átadnia a Novy Mir folyóirat szerkesztőinek. A vers az 1941. decemberi számban jelent meg, azonban a szerkesztőség Kuibisevbe költöztetése kapcsán , amely csak 1942 februárjában jelent meg. A szöveg ezután két szakaszból állt [1] :
Sokat utaztam a világban,
éltem ásóban, lövészárokban, a tajgában,
kétszer élve eltemettek,
tudtam az elválást, kínban szerettem.
A kombájnoknál, szerszámgépeknél és munkaeszközöknél,
Végtelen ádáz küzdelemben,
Az emberek aggódnak érted, Írnak rólad
levelet barátaidnak.
Az első négysor életrajzinak tekinthető: a hadosztály parancsainak ellenséges bombázása során az egyik bomba Lisyansky közelében felrobbant - eszméletét vesztette és föld borította, csak akkor találták meg, amikor felébredt és nyögni kezdett; Nem sokkal az agyrázkódás után Mark Samoylovich visszatért a sorokba, de az éjszakai harci kiképzésen a zapperek számára eltörte a lábát, beleesett egy farkasgödörbe az erdőben, és egyedül nem tudott kijutni onnan, de később. talált, ami után Jaroszlavlba küldték kezelésre; Liszjanszkij szeretett felesége otthon várt [1] .
A részleghez visszatérve Lisyansky átadta a verset annak amatőr művészcsoportjának, egyszerű zenére hangolták, és először lett dal [1] .
1942 tavaszán Isaak Dunayevsky zeneszerző, aki aztán a Vasutasok Központi Művelődési Háza Ének- és Táncegyüttesével együtt utazott egy agitációs vonaton Szibérián át, meglátott egy verset egy folyóiratban, és azonnal a folyóirat margójára, jegyzeteket írt. Majd miután sikertelenül próbálta megkeresni Liszjanszkij címét, felkérte együttese igazgatóját, Szergej Agranjant, hogy fejezze be a szöveget. Liszjanszkij szövegéből elhagyta az első versszakot és a második versszak végét, és közéjük hozzátette [1] :
Szeretem a Moszkva melletti ligeteket
és a folyód feletti hidakat.
Imádom a Vörös teredet
és a Kreml harangjátékát.
Emlékezni fogunk a zord őszre, A
harckocsik csörgésére és a szuronyok tükörképére, És huszonnyolc
legbátrabb fiaid
évszázadokig élnek .
Az utolsó két sor 28 Panfilov emberének bravúrjáról beszél , nem sokkal előtte a legenda szerint megállították a tankok előrenyomulását Moszkva felé a Volokolamszki autópálya Dubosekovói csomópontjában [1] .
A dal a közelgő fényes jövőről szóló versszakkal zárult [1] :
Eljön a nap - eloszlatjuk a felhőket,
Újra virágzik a szülőföld.
Eljövök hatalmas városomba,
Ahol a leány, akit szeretek, vár.
Az első fellépő a CDKJ szólistája, Marina Babialo volt; a premier a Divisional állomáson volt [2] ; a közönség egymás után ötször kényszerítette a művészeket a dal lejátszására. 1943 tavaszán a Vasúti Dolgozók Központi Művelődési Házának együttese Isaac Dunayevsky vezényletével Moszkvában kötött ki, és az egyik kormánykoncerten előadta a "My Moscow"-t, amit többször is meg kellett ismételni. ráadás. Ezt Joszif Sztálin vette észre, és utasította, hogy vegyen fel egy gramofon lemezt. Az ezért felelős Rádióbizottság észrevette, hogy Sztálin nem szerepel a dalban, megkérte Dunajevszkijt, hogy változtassa meg a szöveget, és amikor nem volt hajlandó, ők maguk javították ki ezt a „kihagyást”, az utolsó strófát az [1] -re cserélve :
Moszkva fölött a dicsőség ragyogásában
felkel győzelmünk Napja.
Helló, a nagyhatalom városa,
ahol szeretett Sztálinunk él ...
1943-ban a Z. N. Rozhdestvenskaya által előadott "My Moscow"-t a Rádióbizottságban rögzítették, és elkezdték sugározni az egész országban. Sztálinnak azonban nem tetszett a szöveg változása, és a művet átírták Agranjan változatára . Gyakran elhangzik, hogy 1944-ben, amikor Liszjanszkij egy moszkvai kórházban volt, Liszjanszkij és Agranjan találkoztak egymással, és megegyeztek ebben, de maga Mark Szamoilovics ezt tagadta [1] .
A Sztálinról szóló strófa a győzelem után újra elkészült:
A dicsőség zászlói Moszkva felett,
A nép diadalmaskodik a győzelemben.
Helló, nagyhatalom városa,
ahol szeretett Sztálinunk él!
De miután N. S. Hruscsov beszédet mondott az SZKP XX. Kongresszusán Sztálin személyi kultuszának leleplezésével , ezt a teljes strófát kizárták a dalból.
A dalt egy Moszkva 800. évfordulójának (1947) szentelt rajzfilm-plakátfilmben használták - „ Neked , Moszkva! ".
Az 1960-as évek közepére fokozatosan eltűnt Agranyan párharca a közelgő győzelemről, és a szavakban is történtek kisebb változások. Ebben a klasszikussá vált változatban a dalt Mark Bernes , Iosif Kobzon , Lev Leshchenko , Ljudmila Zykina , a Szovjet Hadsereg Red Banner Song and Dance Ensemble és mások adták elő [1] .
1966-ban, a Moszkva melletti győzelem 25. évfordulója alkalmából, a Leningrádi autópálya 23. kilométerénél, ahol 1941-ben megállították a náci hordákat, emlékművet állítottak, melynek domborművén a dal sorai Az „én Moszkvám”-ot kifaragták: „És az ellenség soha nem fogja elérni, hogy fejet hajtson.”
A dal a betolakodókkal szembeni ellenállás és a szovjet nép egysége szimbólumává vált az ellenség visszaszorítása érdekében. Ezt a fővárosnak szentelt dalművek megvitatása során megerősítette a moszkvai kormány Kulturális Bizottsága által létrehozott bizottság, hogy eldöntse, melyiket ajánlja Moszkva himnuszának. A háború előtti, háborús és háború utáni években született Moszkváról szóló, legjobb, időtálló, méltán népszerű dalokat hallgatták és elemezték. Ennek eredményeként a bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a legjobb közülük, amely szinte Moszkva szimbólumává vált, Isaac Dunayevsky zeneszerző „My Moscow” című szovjet dala Mark Lisyansky és Sergey Agranyan szövegével. Moszkva városának 1995. július 14-i, 15-51. sz. törvénye értelmében a "My Moscow" című dalt a város hivatalos himnuszaként hagyták jóvá [3] .
| Az Orosz Föderáció alattvalóinak himnuszai | |
|---|---|
| Köztársaság |
|
| A szélek |
|
| Területek |
|
Szövetségi jelentőségű városok | |
| Autonóm régió | zsidó |
| Autonóm régiók | |
| |