| Abdurrahman Dilbazoglu | |
|---|---|
| azeri Əbdürrəhman aga Dilbazoğlu | |
| Születési dátum | 18. század |
| Születési hely | Khanlyglar , Kazah Szultánság |
| Halál dátuma | 19. század |
| A halál helye | Khanlyglar , Grúz-Imereti kormányzóság , Orosz Birodalom |
| Polgárság |
Kazah Szultánság
Orosz Birodalom |
| Foglalkozása | költő |
Abdurrahman Dilbazoglu ( azerb . Əbdürrəhman ağa Dilbazoğlu ; XVIII , Khanlyglar , Kazah Szultanátus - XIX , Khanlyglar , Grúz - Imereti kormányzóság , Orosz Birodalom ) - azerbajdzsáni költő .
Abdurrahman Dilbazoglu a 18. század közepén született a kazah szultánsághoz tartozó Khanlyglar faluban . Megbecsült és befolyásos ember volt a nép körében. Pénzt is adományozott az emberek megsegítésére. II. Erekle grúz király kiszúrta a költő szemét azzal az ürüggyel, hogy a kazah mahalt a Ganja Khanate uralkodójának , Dzsavad kán Ziyadoglunak akarja alárendelni [4] .
Abdurrahman Dilbazoglu "Shair" álnéven írt költészetet . Korának egyik legjelentősebb költője. Dilbazoglu az azerbajdzsáni irodalom egyik korai képviselője volt , aki a hazaszeretet és a felszabadító mozgalom műfajában dolgozott [5] . A költő szemei kivájása után egy novhát (gyászos mártírvers) írt [4] [6] :
Idegen vagyok hazámban, oh Kazi ,
fontos földeket vesztettem, sírok.
Vágyik a szív, vár a lélek, várok
éjjel-nappal, sírva.
Ítéletnap a lélekben a nép várakozása volt,
Meglátod-e, Istenem, a találkozás arcát?
Állandóan a barátomra gondolok, kedvesemre,
Szememből folyók folynak, sírok.
Eltávolodva az emberektől, nincs mutatóm,
mendegéltem a Mindenhatónál, nincs más
dolgom, nincs barátom, aki osztozna a gyászban, nincs bajtársam
Ezekben az években viszály, kicsapongás, sírás.
Szívből kiszállt a szeretet és az öröm,
Gyűljenek egy helyre a nyomorék szívek,
A rokonoknál idegenebb emberek, testvérek,
Küllők forognak a szív körül, sírnak.
Költő, a gazdagság fontosabb az embereknek, mint az igazságosság,
Fenséggel járni,
Ha nincs kegyelem Istentől,
Ha hónapokig nevetek, évekig sírok.
Mәn qәribәm vәtәnimdә, qazılar,
İtirmişәm ağır ellér, ağlaram.
Könül häsrät qaldı, can intizarda,
Gözläräm sübhü şam yollar, ağlaram.
Hәşrә qaldı canda el intizarı,
Görәrmola, ya rәb, didar didarı?
Fikr elәrәm hәr dәm ol aşna, yarı,
Gözlәrimdәn axar sellәr, ağlaram.
Eldәn ayrı düşdüm, güzarişim yox,
Sığındım mövlaya, qeyri işim yox,
Munisim, qәmxarım, bir yoldaşım yox,
Sәrimdә qovğlaralar.
Könlümüzdәn gedib eşqü hәvәslәr,
Yığılsın bir yerә könlü şikәstlәr,
Qohumdan, qardaşdan yad olan
kәslәr, Dolanım bağlar.
Şair, hәqdәn gәrәk insana dövlәt,
Getmәyә üstündәn sayeyi-rifәt,
Xudadan gәr bizә olmasa şәfqәt,
Aylar ilrә güllar.
Gandzsa oroszok általi elfoglalása és Dzsavad kán halála után Abdurrahman Dilbazoglu muhammákat írt halála tiszteletére, amelyben dicsérte a kánt és elítélte gyilkosait [4] [7] :
Mesélj szívem az egyetemes rossz bánásmódról,
A rossz bánásmódról a világ létezésének kezdetétől a végéig A
kegyetlen világegyetemről, az aljas időről, a bűnösről, a szégyentelenről,
Megtört szívről, lásd Yazid
becsületét ,
Lásd a Dzsavad kán alattomos szerencsétlen szenvedése.
Ilyen a korszak, az élet kezdetétől a világ leigázza az embert,
Egyszer tetszik az embernek, egyszer a világ szenvedést ad,
Akár sah, hát jobbágy szomorítja el a világot,
A jövőben elmegy a nagylelkűség, áldja meg a világot,
a hitetlent pompásan a bárkába fojtja .
A korszak mindig elválasztotta a szívet a szeretetttől,
Elválasztja Ádámot Évától , Ridvan kertjétől ,
Salamontól
a sors elválasztott minket,
Ó, akit ma elválasztottak Dzsavad kántól,
Elég volt a csalogány sírjából, barátság a piercing virág.
Nincs, aki megírja Shahnameh -t Dzsavad kán érdemeiről,
A kultúráról és a nagylelkűségről, egy korrekt esszét, Egy
esszét egy nagy tudású Platón harcteréről ,
Több mint egy bölcs Lukman , egy gyógyító esszét,
írok egy művet - Muhammas .
Voltak idők Ganja városában Dzsavad kán alatt,
Ő volt az irgalom és az igazság ura, hűen szavához,
ügyes, bölcs és éber volt minden
tettében, Egyszóval egy sardar volt, aki teljes egészében díszítette a világot,
Nézze meg, mit élt át a korszak nyomasztó szerencsétlenségéből.
Először Shekivel , Shirvannal harcolt ,
Ibrahim Khan szövetséget kötött Umma kánnal ,
Egy
hadsereg ment ellene egész Dagesztánnal ,
harcolt velük a pályán elejétől a végéig,
az ellenséggel való összezavarodása nem ártott.
És utána jött Bagrationi kormányzója ,
Összegyűjtötte egész Georgia hadseregét a völgybe,
Hány évig harcolt vele és nem szenvedett,
A
kormányzó szomorúan elment és végül elhagyta a világot,
Hogyan jött ki, mint az ellenség Gurgin kán ?!
Hogyan kell bemutatni egy esszét Dzsavad kánról?
Hogyan meséljünk az életéről, ami nem fér bele az értelmezésbe?
Ki látott még ilyen sardar hőst?
Harcolnia kellett, mit tegyen
az orosz uralkodó-szuverén szolgájával?
Dzsavad kán egy egész évig harcolt,
Most megbékélt, aztán a piros szín,
Látta, hogy ennek nincs vége, több volt a veszekedés, zaj támadt,
Nem jött segítségre, bár Fatali Shah , a Irán uralkodója
, mindenkit talpra emelt
.
Az a Huseingulu-aga, aki a kánhoz érkezett,
méltó volt hősiességére, nagyságára, dicsőségére,
Vért akart ontani a kánnal,
A kán
nem hagyta, hogy megtörténjen, a toronyba küldte,
Nem akarta látni a félelmét .
Azt hitte, a Dzsavad kán pusztaságáról jön,
Sokat próbált az üdvösségért,
elég volt a kegyelem és az irgalom jóból és jobbból, A
lélek elhagyta a testet és beleegyezéssel a paradicsomba ment,
Elfogadta az egyetlen Allah shahadáját .
És Huseingulu-aga nemrég vette a sahadát,
A nép nagyon felizgult ettől a szerencsétlenségtől,
Anyja szenvedést élt át, beszél és jajgat sahsei, Szenvedve
nézi ezt a palotát, A
szegény asszonyt elválasztották kedves fiától.
Gandzsa népe elfogadta az önzetlen sahadatot,
Ki elnyomott, aki szabadon szenvedhet,
Száz bánatot kapott mindegyikük,
Nem emlékszel Karbala elnyomott sivatagára ,
ó, szégyentelen gazember, akit nem zavar Mohamed próféta ?
1218-ban,
amikor Dzsavad kán
mártír lett, elkezdődött a gyász a világon, Gandzsa
állapota rettenetessé vált ,
jöjj segítségül, ó, Mahdi Sahibzaman ,
szomorú vagy ettől a gyásztól?!
Bir rәvayәt söylә, ey dil, Çәrxi-kccrәftardәn,
ta әbәd rUZi-әzәl bәdmehru bәdkirdardәn,
Çәrxi
-Zalim, Dәhri-Dun, Sahibxәta, Biardәn-
Kim, Kim, Kim, Kim, Kim, Kim, Kim, Kim, Kim
Böylәdir Dömvran, әzәl insanә al eylәr Cahan,
Bir Zaman Xürrәm qılır, bir dәm mәlal eylәr Cahan,
şah Ola, ISTәr
GәDa,
AşHAl eyl eylәr.
Hәr zaman dövran salıbdır canı canandan cüda,
Adәmi Hәvvadan ayrı, baği-rizvandan cüda,
Xatәmi saldı fәlәk cahi-Süleymandan cüda,
Ah kim, düşdüran bu
gündö.
Şahnamә şәrh edәn [yox] ol Cavad xan vәsfini,
Mәdәni-cudü sәxavәt, әdli-divan vәsfini,
Bilmiş Әflatun sәharin әhli-meydan vәsfini,
Hikmәti-Loğmandan artıq dәrdә dәrman vәsfini,
Bir müxәmmәs nәzm ilә inşa qılım әşardәn.
Gәncә әәhrindә Cavad Xan Kim, nә әyyam var idi,
sahibi-lünfü әdalәt, sadiqül-iqrar idi,
hәr
işin masahir
, aqilu huşdarәrәrәrәrәrәrәrәrәrәrәr.
Düşdü davası әzәldәn ol Şәki, Şirvan ilә,
İbrahim xan ittifaq oldu ol Ümmә xan ilә,
Gәldi lәşkәr üstünә ol cümlә Dağıstan ilә,
Onlar ilә qıldı dava sәrbәsәr meydan ilә,
Çәkmәdi hәrgiz zәrәr bir fitneyi-әğyardәn.
Bir dә ondan sonra gәldi valiyi-Baqratyan,
Yığdı Gürcüstan tamamәn lәşkәr ta vadiyan,
Neçә illәr qıldı dava, çәnәrәrdırdırdırkıdánçündan
ziyan
?!
Ol Cavad xan vәsfini necә qәlәm şәrh eylәsin?
Şәrhә sığmaz, vәsfi-halın necә dillәr söylәsin?
Bir belo särdarü qazi kim görübdür böyläsin?
Düşdü davası onun kari-qәzadan, neylәsin,
Padşahi-rusi-sahibtac ilәn tumardәn?
Çәkdi bir il ol Cavad xan eylәdi cәngü cidal,
Gah sülh etdi arada, gah qıldı rәngi-al,
Gördü kim, olmadı axır, artdı fitnә, qilü qal,
Gәlmәdi imdadә, hәrçәnd eylәdi yüz әrzi-hal,
Fәtәli şah, sahibi-İran olan xunkardan.
Ol Hüseynqulu Ağa Kim, Gәldi Xanın Yanına,
layiq idi hәr hünәrlәr şzivkәtinә, şanına,
İstәdi qanın qaTa qaMdә qanın qanına,
qoymadı xan gömndәdәrib, bir qyri bydan on on
on on on q q q q q q q q q q q q q q q q q q q q q q q q q q q q q q q q q q q q q q q q q q q q q q q mdn qmdan q mdn.
Qәlәsin sandı Cavad xan ol zaman viranәdәn,
Çox çalışdı ta ölüncә dәrdinә dәrmanәdәn,
Feyzi-hәqdәn ta yetincә rәhmәti-qüfranәdәn,
Çıxdı ruhu ol bәdәndәn, rövzeyi-rizvanәdәn,
Ey xoşa, buldu şәhadәt vahidül-qәhhardәn.
Hәm Hüseynqulu ağa buldu şәhadәt novcәvan,
Xәlq ara bu cümlә möhnәtdәn yaman oldu yaman,
Anası ahlar çәkib, şaxsey deyib eylәr fәğan,
Üz tutub ol bargahә әlvida eylәr aman:
Binәva düşdüm cüda fәrzәndi-gülruxsardәn.
Gәncәli xalqı şәhadәt qıldı hәqqa canfәda,
Kimi mәzlum, kimi azadә qalıb әndәrbәla,
Hәr biri bir növ ilә yüz dәrdә oldu mübtәla,
Yadına gәlmәz mәgәr mәzlumi-dәşti-Kәrbәla,
Ey utanmaz çәrxi-zalim Әhmәdi-Muxtardәn?
Min Iki Yelm daxi on Sәkkizdә Tarixi-Zaman-
Kim, әhid oldu cavad xan, Çıxdı әzdari-cahan,
Çox pәrişan oldu halı gәncәnin hәddәdddә yaman,
gәl yentiş imdadә, ya hәq, mehdiymuma, mehdi, mehdi, sahibәman, myncth ̇man, mehdi, mehdi, sahibәman, myncyman, mehdi, mehdi, sahibәman, myhdiman, mehdi, sahibәman, myncin ̇man, mehdi,
sahibәman.