A diasztolé ( más görög ἡ διαστολή „nyújtás, tágulás, ritkulás”) a szívizom egyik állapota a szívverés során, nevezetesen az összehúzódások ( szisztolák ) közötti intervallumban ellazul [1] .
Diastole - a szív üregeinek kitágulása (a pitvarok és a kamrák izomzatának ellazulásával jár ), amely során vérrel töltődik fel; a szisztolával (összehúzódás) együtt alkotja a szívműködés ciklusát. Ugyanakkor a mitralis és a tricuspidalis billentyűk nyitva, a pulmonalis és az aortabillentyűk zárva [2] .
Halálkor a szív diasztoléban van .
A diasztoléban két időszakot különböztetnek meg: a relaxációs és a vérrel való feltöltődés időszakát [3] .
Két fázisból áll: a protodiasztolés intervallumból (0,04 s) és az izometrikus relaxációs fázisból (0,08 s).
A protodiasztolés intervallum alatt a félholdbillentyűk (aorta és pulmonalis törzs) záródnak, mert a szisztolés végén a kamrákban leesik a nyomás, és a vér az ellenkező irányba (ahol kisebb a nyomás, pl. az aortától a bal kamráig), annál inkább elzárja a félholdbillentyűket, eltolódik tőlük (visszavert hullám). A semilunáris és az atrioventricularis billentyűk zárva vannak.
Az izometrikus relaxációs fázisban minden billentyű zárva van, a szívizomsejtek ellazulnak, a szív hajlamos visszatérni eredeti alakjába, és a nyomás erősen csökken. A fázis akkor ér véget, amikor a kamrai nyomás kisebb lesz, mint a pitvari nyomás, és kinyílnak az atrioventrikuláris szelepek. A vér elkezd folyni a kamrákba.
Két fázisból áll: a gyors vérrel való feltöltés fázisából (0,08 s) és a lassú vérfeltöltés fázisából (diasztázis) (0,17 s). A pitvari szisztolát itt is említik, mint a kamrák vérrel való feltöltésének egyik tényezőjét.
A gyors telődési fázisban a kamrák jelentősen megtelnek vérrel.
A lassú telődési fázisban (tachycardia nélkül) nem történik jelentős kamrák telődés. A vér felhalmozódik a pitvarokban, a nyomás bennük emelkedik, ami a szisztolés kezdetét jelzi.
A pitvari szisztolés során a kamrák további (kb. 20%) vérrel való feltöltődése következik be. Ez a fázis azért fontos ennek a vérnek köszönhetően a már feltöltött kamrák még jobban megtelnek, a szívizomsejtek megnyúlnak, és a Frank-Starling törvény szerint ez az összehúzódási erő növekedéséhez vezet. A pitvari szisztolé tehát elsősorban nem a kamrák vérrel való feltöltéséhez szükséges, hanem a kardiomiociták nyújtásához és a kontrakciós erő beállításához.
A diasztolés idején a vérnyomást a második helyen rögzítik a szisztolés után , például a 120/80-as vérnyomásrekordnál a diasztolés 80.