Defibrátor - fapép előállítására tervezett eszköz . Célját tekintve hasonló a rosttalanítóhoz , de eltér attól a kialakításban, a működési elvben és a felhasznált alapanyagokban. A cellulóz - és papíriparban vagy a farostlemez gyártásában használják .
1931- ben Arne Asplund svéd mérnök szabadalmat nyújtott be a faforgács szálkásításának módszerére, amely magában foglalta a nyersanyag gőzzel történő előkezelését, majd csiszolókorongokkal történő csiszolását . A módszert egy olyan készülékben valósította meg, amelyet Asplund defibrátornak nevezett. Ezt követően megalapította a Defibrator AB céget , amely kapcsolódó berendezések gyártására szakosodott.
A defibrátorban faforgácsból fapép készül, amelyet két hullámos fémkorong között őrölnek meg, rögzített és forgó. A fűrészüzemi hulladék aprítógépben történő őrlésével nyert kiindulási anyagot 10–12 kgf / cm 2 nyomáson és 165–175 ° C hőmérsékleten gőzzel előkezelik . A hőkezelés fellazítja a farostok közötti kötéseket , így a csiszolási eljárás hatékonyabb és kevésbé energiaigényes.
A defibrátor egy adagolóból, fűtő- és gőzkamrából, egy őrlőkamrából és egy kimeneti berendezésből áll. Egy elektromágneses adagoló egy kúp alakú csigaetető kamrájába tolja a nyersanyagot , amely egyszerre tömöríti a forgácsot és dugót képez, amely megakadályozza, hogy a gőz a fogadókamrába kerüljön. Innen a forgács a fűtőkamrába kerül, majd - egy másik csigaszerkezeten keresztül - az őrlőkamrába. A malomtárcsáknak két feltételes zónája van, amelyek a hullámosítás gyakoriságában különböznek egymástól ; az első zóna előzetes köszörülésre szolgál, a második - végső őrlésre. Az őrlési eljárás befejeztével a kapott massza a kilépőeszközön keresztül belép a zárókamrába, amely megakadályozza a gőz kicsapását a malomból. A végső szakaszban a készülék a masszát ciklonba viszi a későbbi telítés céljából.