Kettős artikuláció

Kettős artikuláció  – a beszédüzenet saját jelentésű egységekre bontásának képessége : mondatok, szintagmák , szavak , morfémák ( első artikuláció ) - és olyan egységekre , amelyek jelentése az értelmes egységek megkülönböztetéséből adódik: szótagok , fonémák ( második artikuláció ). [1] :18 . A kettős artikuláció jelenléte az egyik különbség az emberi nyelv és az állati kommunikációs rendszerek között [2] .

A "kettős felosztás" kifejezést A. Martinet vezette be , aki az ilyen felosztást a nyelv fő tulajdonságának tartotta [3] . Maga A. Martinet az első artikuláció eredményét (jelentős egységek) monémeknek , a második artikuláció eredményét fonémáknak nevezte [4] .

A kettős artikulációt nem szabad összetéveszteni a kifejezési sík és a tartalom síkja közötti különbségtétellel ; a kettős felosztás fogalma csak a kifejezési síkot érinti, és hangsúlyozza azt a tényt, hogy az alsó szint  - hang - egységeinek egyetlen funkciója a magasabb szintű egységek képzése [5] .

Jelentése

A bináris artikuláció lehetővé teszi a nyelvek számára, hogy gazdaságosan több ezer szót alkossanak hangkombinációk formájában egy kis halmazból [5] , aminek köszönhetően egy személy nyelvhasználata összhangban van memóriája , észlelése és artikulációja képességeivel. készülék [2] .

Jegyzetek

  1. ↑ Kasevich V. B. Kettős artikuláció a nyelvben. Kifejezési terv és tartalomterv // Az általános nyelvészet elemei. - M . : Nauka , 1977. - S. 18-20.
  2. ↑ 1 2 Nyelv  // Orosz humanitárius enciklopédikus szótár . Az eredetiből archiválva : 2014. augusztus 11.
  3. ↑ Martinet, André  // A világ körül enciklopédia .
  4. ↑ Slyusareva N. A. Francia szociológiai iskola // Nyelvi enciklopédikus szótár / V. N. Yartseva főszerkesztő . - M .: Szovjet Enciklopédia , 1990. - 685 p. — ISBN 5-85270-031-2 .
  5. ↑ 1 2 Lyons J. A nyelv szerkezete // Bevezetés a nyelvészetbe = Introduction to Theoretical Linguistics / Per. angolról. szerk. és előszóval. V. A. Zvegincev. - M .: Haladás , 1978.

Irodalom