Ellenállási Mozgalom (Magyarország)

A Magyarországi Ellenállási Mozgalom ( Hung. Magyar ellenállási mozgalom ) szervezett ellenállás a nácik és szövetségeseik erőivel szemben Magyarország területén a második világháború alatt . A VDS 1944-1945 -ben Magyarország területén tevékenykedett a náci Németország és a Magyar Királyság ellen.

Történelem

Korábbi események

Magyarország és a fasiszta Olaszország közeledése az 1920-as évek második felében kezdődött. 1927. április 5-én baráti szerződést írtak alá Magyarország és Olaszország között, amely után Olaszország megkezdte Magyarország fegyverszállítását. 1932-1936-ban, Gömbös D. tábornok uralkodása alatt Magyarország közeledni kezdett a Harmadik Birodalomhoz [1] .

1939. február 24-én Magyarország csatlakozott az „ Antikomintern Paktumhoz ”, amely után megkezdődött a magyar gazdaság szerkezetátalakítása a háború támogatására. 1939 márciusában Magyarország elfoglalta Csehszlovákia területét, és Szlovákia ellen harcolt , elfoglalva az ország területének egy részét. 1940. november 20-án Magyarország csatlakozott a Háromoldalú Paktumhoz . 1940 végétől a magyar ipar megkezdte a német katonai megrendelések teljesítését. 1940 novemberében a német szárazföldi haderő vezérkari főnöke, F. Halder levelet intézett a Magyar Vezérkar főnökéhez, H. Werthhez, azzal a feladattal, hogy biztosítsa Magyarország részvételét a Szovjetunió elleni háborúban, ill. Jugoszlávia [2] .

Fontosabb események

1940-ben kezdte meg munkáját az MKP földalatti KB Schönherz Zoltán vezetésével. A magyar kommunisták együttműködést alakítottak ki a Márciusi Front balszárnyával (amelynek vezetői később a Nemzeti Parasztpárt szervezői lettek). 1940 márciusában Magyarországon tartották a mezőgazdasági munkások kongresszusát, amelyen döntés született a munkásszervezetek képviselői közötti szövetségről és együttműködésről. Ezzel egy időben a kommunisták szórólapot adtak ki, amelyben harcra szólítottak fel Magyarország háborús bevonása ellen, és több sztrájkban és tüntetésben is részt vettek [3] .

1940 tavaszán a kassai bizottság kiadta a "Munkáslevél" című újságot [4] .

A Szovjetunió elleni német invázió után 1941 júniusában a Magyar Kommunista Párt elítélte a Szovjetunió elleni agressziót és Magyarország részvételét a Szovjetunió elleni háborúban [5] .

1941. július 10-én a Lengyel Kommunista Párt Központi Bizottsága programnyilatkozatot tett közzé "Magyarország kommunistáinak és más haladó erőinek feladatai az antifasiszta harcban" [6] .

1941 szeptemberében kezdte meg adásait a Kossuth Lajos rádió [6] . Magyarországra a magyar politikai emigránsok - Kovács Vlagyimir és Margarita Bokar bemondó - végezték a közvetítést [7] .

1942-ben Magyarországon megalakult a Történelmi Emlékezetes Dátumok Bizottsága (amelynek hivatalos feladata az 1848-as hagyaték tanulmányozása volt, de valójában a magyar kormánykörök németbarát irányultságát ellensúlyozó munkát végzett). 1942 tavaszán és nyarán a magyar rendőrség és titkosszolgálatok razziák sorozatát tartották, amelyek során több mint 600 kommunistát, szociáldemokratát , baloldali erők hívét és antifasisztát tartóztattak le [8] .

1942 májusában a Lengyel Kommunista Párt [9] illegális nyomdáját megsemmisítették .

A CPV Központi Bizottsága 1942. május 20-án döntött a munkaformák és módszerek megváltoztatásáról. 1942 júliusában megkezdődött a kapcsolatok helyreállítása, később elfogadták a "A kudarc tanulságai" határozatot, amelynek értelmében úgy döntöttek, hogy javítják az összeesküvést, a szabotázsra és a sztrájkok szervezésére összpontosítanak. 1942 őszén új pártszervezetek, új ifjúsági bizottság, valamint egy legálisan működő ifjúsági központ, a Kérdőív Bizottság jött létre. "Akciócsoportokat" hoztak létre szabotázs, szabotázs és szórólapok kiküldésére [10] .

1942. július 1-jén letartóztatták Roza Ferencet  , a CPV Központi Bizottságának és Titkárságának tagját, a Szabad Nép szerkesztőjét (1942. június 13-án kihallgatás közben megölték) [11] .

1942. július 6-án letartóztatták Schönherz Zoltánt, a magyarországi antifasiszta ellenállás egyik vezetőjét, a Lengyel Kommunista Párt Központi Bizottságának tagját és a Nemzeti Függetlenségi Bizottság vezetőjét (1942. október 9-én). , katonai törvényszék végezte ki) [12] .

1942 szeptemberében helyreállították a CPV illegális nyomdáját, 1942 októberében „A népek életében meghatározó időket élünk” [9] című röpiratot , melynek szövegét Shagvari Endre írta [4] , 1942 októberében adták ki 30 000 példányban .

A Magyar Kommunista Párt 1943. május 1-jén adta ki „Magyarország útja a szabadsághoz és békéhez” című műsorát. 1943 júniusában döntés született a Magyar Kommunista Párt feloszlatásáról, helyette a Békepárt kezdte meg működését.

1943 augusztusában Magyarország Khust vidékére bedobták a Pataki F. parancsnoksága alatt álló felderítő csoportot, amely több itt működő földalatti szervezettel is felvette a kapcsolatot és 1944. február végére 188 főre nőtt [13] .

1944 márciusában a német csapatok megszállták Magyarországot , a kommunista párthoz való tartozás és a kommunista kiadványok olvasása miatt halálbüntetést szabtak ki , valamint betiltották a Kisgazdapárt tevékenységét is. Ezzel egy időben Budán és Pécsett illegális diákszervezetek alakultak ki [14] .

1944 májusában megalakult a Magyar Front, amelynek tagja volt a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Kisgazdapárt és a Kettőskereszt Párt (és 1944 novemberében a Nemzeti Parasztpárt).

1944. július 27-én egy Zugligeti kávézóban (Buda városában) a budapesti politikai rendőrség 4 tagjával történt lövöldözésben meghalt a magyar ifjúsági mozgalom vezetője, Shagvari Endre, akinek sikerült egyet lelőnie. és megsebesíti a politikai rendőrség további két tagját [4] .

1944. szeptember elején újjáalakult a Magyar Kommunista Párt (korábbi nevén Békepárt).

1944 őszén a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt megállapodást kötött a cselekvés egységéről.

1944. november 30-án a Magyar Kommunista Párt kiadta Magyarország Demokratikus Helyreállításának és Felemelkedésének Programját.

1944. november végén leverték a Felkelés Nemzeti Felszabadító Bizottságát, amely a fegyveres felkelés előkészítésével foglalkozott. A bizottságban a Magyar Kommunista Párt, a Kisparaszti Gazdák Pártja, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt és a Szovjetunió Baráti Társasága képviselői vettek részt. A bizottság vezetőjét, E. Baichi-Zhylinski-t , valamint E. Kiss tábornokot és a bizottság munkájában részt vevő magyar tisztek egy csoportját elfogták. 1944 decemberében végezték ki őket [15] .

1944. december 2-án Szeged városában megalakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, amelynek tagja volt a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Kisgazdák Pártja, a Polgári Demokrata Párt és számos szakszervezeti szervezetek; később megkezdődött a helyi hatóságok – nemzeti bizottságok – létrehozása. 1944. december 21-22-én Debrecenben koalíciós Ideiglenes Kormány alakult B. Miklós tábornok vezetésével . A kormányban 3 kommunista, 6 más párt képviselője és 4 pártonkívüli volt. 1944. december 28-án az Ideiglenes Kormány hadat üzent Németországnak, 1945. január 20-án pedig fegyverszünetet kötött a Szovjetunióval és a nyugati szövetségesekkel [16] .

Teljes erő

A magyarországi partizánmozgalom teljes résztvevőinek száma mintegy 2,5 ezer fő [14] .

Fő tevékenységi formák

Hírszerző tevékenységek

Az Alba Regia hadművelet során a Székesfehérvár városában működő szovjet felderítő csoportot (amelynek tagja volt Maria Fortus hírszerző és L. S. Martyshchenko rádiós ) a helyi lakosok – Karoj Hornyanszkij orvos [17] és felesége Hornyansky Sarolta [18] – segítették .

Budapesten a csepeli kohászati ​​üzemben földalatti szervezet alakult ki , amelynek tagjai megakadályozták a német Messerschmitt-109-es vadászrepülőgépek alkatrészeinek gyártását . Amikor a front a város közelébe ért, a csoport egyik tagja, egy gyári munkás, Gyarfash Kálmán jégen háromszor átkelt a Dunán (amin a frontvonal haladt), és fontos információkat adott át a szovjet félnek a bevetésről, ill. csapatok mozgása, golyósdobozok, aknamezők és drótkerítések. [19]

Harci műveletek és szabotázs

1944 szeptemberében a Szovjetunióból 10 partizán különítményt [16] [20] (amelyben 250 magyar antifasiszta és 30 szovjet partizán volt) küldtek Magyarország területére, ami további 1000-1500 embert vonzott a partizánmozgalomba. [21] .

• különösen ​​Salgotaryan térségében 1944 szeptemberében kezdett működni egy magyar partizánosztag, melynek parancsnoka Nógrádi Sándor volt (a különítmény komisszárja Andas Tempe volt). 1944 decemberében a szovjet csapatok helyszínére ment [22] . A tevékenység ideje alatt a magyar honvédség 40 katonája, 15 bányász és a helyi lakosságból önkéntes csatlakozott a különítményhez [21] .
• a kárpátaljai Irshava község környékén 1944. augusztus 8-tól október 26-ig egységes partizánosztag működött, Usta Gyula [23] és Ivan Priscsepa parancsnoksága alatt. A tevékenység ideje alatt a különítmény felrobbantotta a vasúti hidat, 7 lépcsőt (összesen 7 mozdonyt és 79 vagont munkaerővel, lőszerrel és egyenruhákkal), felgyújtott két teherautót és egy buszt, valamint nagy trófeákat - egy buszt - elfogott. , egy motorkerékpár, 40 ló, 8 kocsi, 3 aknavető, 15 könnyű géppuska, 40 géppuska, 189 puska, 3 katonai rádióállomás és egyéb katonai felszerelés [24] ;
• Dél-Szlovákiában megkezdte működését a Petőfi Sándorról elnevezett partizánosztag, melynek parancsnoka Fábry József [23] ; a tevékenység ideje alatt a különítmény létszáma 22 főről 300 főre nőtt, a különítmény partizánjai 340 német katonát és tisztet semmisítettek meg, megszervezték az 1. lépcső összeomlását, 38 géppuskát és egyéb kézi lőfegyvert foglaltak el [21] .
• az Ezd-Diósgyőr vidéken egy partizáncsoport kezdett működni, melynek parancsnoka Szeni Márton (a különítmény komisszárja Sabo János volt). A csoport az ellenséggel vívott csatákban halt meg [22] .

A Horthy Magyarország kormányának hivatalos adatai szerint csak az 1944. szeptember 28-tól november 1-ig tartó időszakban 22 vasúti robbanást, 34 fegyveres támadást és több szabotázst is rögzítettek az országban [22] .

Szabotázs

A Magyarország területén lezajlott harcok során 1944-1945. a magyar ellenállási mozgalom tagjai megakadályozták a gyári berendezések, piacképes termékek, stratégiai nyersanyagok és egyéb anyagi javak szétszerelését és Németországba történő exportját, valamint megóvták az épületeket és építményeket a pusztulástól [25] [14] .

• Kalocha városában a hazafiak nem küldtek 695 vagon élelmiszert Németországba [14]
• Pécs város lakossága nem tartotta be a kiürítési parancsot, és a város környékén a magyar partizánok felrobbantották a vasúti síneket és megzavarták a csapatszállítást [14]
• Miskolcon a németeknek sikerült felrobbantani a városi erőművet, de a partizánoknak és a munkásoknak sikerült megmenteniük a kohászati ​​üzemet és a hidakat a pusztulástól, és több száz magyar antifasiszta harcolt a németekkel [14].

Nyomtatott kiadványok és az agitáció egyéb formái

• A magyar kommunisták fő nyomtatott kiadványa a háború alatt a Szabad Nép című illegális újság volt [4].
• 1941 decemberében jelent meg a Nepsava újság karácsonyi száma
• 1944 márciusában megkezdődött a "Béke és Szabadság" című újság megjelenése, amelyet E. Shagvari [4] szerkeszt.

Emellett a vizuális propaganda más formáit is széles körben alkalmazták: kézzel rajzolt vagy sablonos plakátokat és karikatúrákat; falfestmények és szlogenek stb.

Magyarország állampolgárainak részvétele az európai országok antifasiszta ellenállásában

A második világháború idején előfordult, hogy a magyar hadsereg katonái átálltak a szovjet csapatok és a szovjet partizánok oldalára.

• 63 magyar antifasiszta harcolt szovjet partizán különítményekben a BSSR területén, közülük kettőt a Szovjetunió kormánydíjával tüntettek ki [26]
• 47 magyar vett részt a szovjet partizánmozgalomban az Ukrán SZSZK területén [27]

1944 májusában a lublini vidéken egy magyar század átállt a lengyel partizánok oldalára [28] .

Emellett a Szlovák Nemzeti Felkelésben 800 magyar antifasiszta is részt vett , belőlük több partizánosztag alakult, amelyek Dél-Szlovákiában és Észak-Magyarországon működtek [29] .

Emlékezet, reflexió a kultúrában és a művészetben

• " Alba Regia " - szovjet-magyar játékfilm [18]

Jegyzetek

1. ↑ Magyarország // Nagy Szovjet Enciklopédia. / szerkesztőbizottság, ch. szerk. B. A. Vvedensky. 2. kiadás M. 7. kötet, Állami Tudományos Kiadó "Nagy Szovjet Enciklopédia", 1951. 361-416.
2. ↑ A második világháború története 1939-1945 (12 kötetben) / szerkesztőbizottság, ch. szerk. A. A. Grecsko. M. 3. kötet, Military Publishing, 1974. 250. o.
3. ↑ Világtörténet / szerkesztőbizottság, rev. szerk. V. P. Kurasov. kötet 10. M., "Gondolat", 1965. 87. o
4. ↑ 1 2 3 4 5 Magyarország // Az ellenállás hősei. / ösz. A. Ya. Manusevich, F. A. Molok. M., "Felvilágosodás", 1970. 234-251
5. ↑ A második világháború története 1939-1945 (12 kötetben) / szerkesztőbizottság, ch. szerk. A. A. Grecsko. M. 4. kötet, Katonai Könyvkiadó, 1975. 33. o.
6. ↑ 1 2 A második világháború története 1939-1945 (12 kötetben) / szerkesztőbizottság, ch. szerk. A. A. Grecsko. M. 4. kötet, Katonai Könyvkiadó, 1975. 228. o.
7. ↑ N. I. Shishov. A fasizmus elleni küzdelemben (a Szovjetunió nemzetközi segítsége az európai országok népeinek). M., "Gondolat", 1984. 149. o
8. ↑ A második világháború története 1939-1945 (12 kötetben) / szerkesztőbizottság, ch. szerk. A. A. Grecsko. M. 4. kötet, Katonai Könyvkiadó, 1975. 464. o.
9. ↑ 1 2 A második világháború története 1939-1945 (12 kötetben) / szerkesztőbizottság, ch. szerk. A. A. Grecsko. M. 5. kötet, Katonai Könyvkiadó, 1975. 418-419.
10. ↑ A második világháború története 1939-1945 (12 kötetben) / szerkesztőbizottság, ch. szerk. A. A. Grecsko. M. 5. kötet, Katonai Könyvkiadó, 1975. 445. o.
11. ↑ Rozsa Ferenc // Nagy Szovjet Enciklopédia. / szerk. A. M. Prokhorova. 3. kiadás 22. kötet, M., "Szovjet Enciklopédia", 1975. 169. o.
12. ↑ Schoenhertz Zoltán // Nagy Szovjet Enciklopédia. / szerk. A. M. Prokhorova. 3. kiadás M. 29. kötet, "Szovjet Enciklopédia", 1978. 381. o.
13. ↑ N. I. Shishov. A fasizmus elleni küzdelemben (a Szovjetunió nemzetközi segítsége az európai országok népeinek). M., "Gondolat", 1984. 61. o
14. ↑ 1 2 3 4 5 6 Világtörténelem / szerkesztőbizottság, felelős. szerk. V. P. Kurasov. évfolyam 10. M., "Gondolat", 1965. 412-413.
15. ↑ A második világháború története 1939-1945 (12 kötetben) / szerkesztőbizottság, ch. szerk. A. A. Grecsko. M. 9. kötet, Military Publishing, 1978. 423. o.
16. ↑ 1 2 Magyarország // Nagy Szovjet Enciklopédia. / szerk. A. M. Prokhorova. 3. kiadás M. 4. kötet, "Szovjet Enciklopédia", 1971. 475. o.
17. ↑ Lerov L. M. Dr. Nevai László sorsa. // Egy zászló alatt. / ösz. V. A. Belanovsky, S. M. Borzunov. - M . : Gospolitizdat, 1963. - S. 168-177.
18. ↑ 1 2 V. Minaeva. "Alba Regia" kapcsolatba lép ... // Egy katona szava. Szo., ösz. I. D. Noskov. M., "Patriot", 1991. 209-221
19. ↑ Szabó J. őrnagy . Élő legendák földje // Határőr magazin. - 1984. - 5. sz. - S. 63-64.
20. ↑ Andrianov V. Szovjet partizánok külföldön. // Hadtörténeti folyóirat . - 1961. - 9. sz. - 21. o.
21. ↑ 1 2 3 A második világháború története 1939-1945 (12 kötetben) / szerkesztőbizottság, ch. szerk. A. A. Grecsko. M. 9. kötet, Military Publishing, 1978. 188. o.
22. ↑ 1 2 3 M. M. Malakhov. Magyarország és Kelet-Ausztria felszabadítása (1944. október - 1945. április). M., Katonai Könyvkiadó, 1965. 55. o
23. ↑ 1 2 A Varsói Szerződés országainak hadseregei. (referenciakönyv) / A. D. Verbitsky et al. M., Military Publishing House, 1985. 58-77.
24. ↑ Irshava, Irshavsky kerület, Kárpátaljai régió // Az ukrán RSR helyének és erőinek története. Kárpátaljai régió. - Kijev, az URE AN URSR fő kiadása, 1969.
25. ↑ Magyarország // Szovjet Történelmi Enciklopédia / szerkesztőbizottság, ch. szerk. E. M. Zsukov. 3. kötet M., Állami Tudományos Kiadó "Szovjet Enciklopédia", 1963. 275-319.
26. ↑ I. S. Kravcsenko. A szovjet partizánmozgalom nemzetközi jellege a Nagy Honvédő Háború idején // Combat Commonwealth of the Soviet and Polish Peoples. / szerkesztőbizottság, ch. szerk. P. A. Zhilin. M., "Gondolat", 1973. 164-170
27. ↑ Z. A. Bogatyr. A szovjet nép hazafias harca az ellenséges vonalak mögött a Nagy Honvédő Háború idején. M., "Tudás", 1970. 11. o
28. ↑ A második világháború története 1939-1945 (12 kötetben) / szerkesztőbizottság, ch. szerk. A. A. Grecsko. M. 8. kötet, Military Publishing, 1977. 208. o.
29. ↑ A. N. Asmolov. Elöl a Wehrmacht hátuljában. 2. kiadás, add. M., Politizdat, 1983. 224. o

Irodalom

• F. P. Sevcsenko (Kijev). Magyarok és románok részvétele az ukrajnai partizánmozgalomban a Szovjetunió Nagy Honvédő Háborúja idején // Új és Jelenkortörténet folyóirat, 1961. 5. szám 91-103.
• A. I. Pushkash. Magyarország antifasiszta erői az ország felszabadításáért folytatott harcban (1944. szeptember - 1945. április) // Történelem kérdései, 1965. 3. sz. 59-71.
• A. I. Pushkash. Magyarország a második világháborúban. Magyarország külpolitikája (1938-1944). M., IMO kiadó, 1963-216 pp.
• A. I. Pushkash. Magyarország a második világháború idején. M., 1966.
• Dyula Callai. Mozgalom Magyarország függetlenségéért, 1936-1945. M., 1968.
• Dean István, Kardos Éva. Utak-utak (emlékek) / ford. magyarból. M., Katonai Könyvkiadó, 1978-479 pp.
• N. S. Derzhaluk. Magyar internacionalisták a Nagy Honvédő Háborúban. Kijev, "Naukova Dumka", 1985. - 127 oldal.
• Az illegalis. Budapest, Szabad Nep, 1954