Guiro

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2020. február 25-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 3 szerkesztést igényelnek .
Guiro
calabash, ralladera, rascador

kubai guiro
Hangos példa
Osztályozás ütős idiofon
Kapcsolódó hangszerek Rubel , folyó-folyó
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

A guiro ( spanyolul:  güiro ) latin-amerikai hangszer , eredetileg a tökfa terméséből készült , Kubában és Puerto Ricóban "iguero" néven ismertek ( spanyolul:  higüero , lat.  Crescentia cujete ) [1] [2 ] , felületén alkalmazott serifekkel. A modern guiró gyakran fémcső, hornyokkal vagy fa hullámlemez formájában készül. A guirón játszó zenész (általában énekes) kaparóval végigfuttat rajta egy puát, ami jellegzetes csipogó hangot ad ki. A "guiro" szó az indiánok nyelvéből származik.a Taíno , aki az Antillákon élt az európai gyarmatosítás előtt. A modern guirók különféle anyagokból készülnek: tök gyümölcsből, tökből ( Lagenaria vulgaris ), fából, műanyagból és fémből.

Hagyományosan a merengue gyakran fém guirót [3] használ , amelynek élesebb a hangja, míg a salsában és a cha-cha-cha-  ban fából vagy hagyományos igüeróból készült guirót használnak. A guiro egyéb nevei: calabazo, ralladera és rascador.

Jegyzetek

  1. ↑ Vulf E. V., Maleeva O. F. Kézikönyv, a hasznos növények világforrásai. - L., Nauka, 1969, 390. o.
  2. ↑ Kubában és Puerto Ricóban az ilyen guirót guayónak hívják.
  3. ↑ A Dominikai Köztársaságban a "guiro" szót nőnemű alakban használják: guira ( spanyolul:  güira ).

Irodalom