Ginzburg, Carl

Carlo Ginzburg ( olaszul:  Carlo Ginzburg ; Torino , 1939. április 15. született ) olasz történész. A mikrotörténelem egyik megalkotója . Jelentős mértékben hozzájárult a középkor végén – az újkor elején – Európában élő társadalomtörténeti és vallási eszmék kutatásához, valamint a történelem módszertanához .

Doktor, az Amerikai Filozófiai Társaság külföldi munkatársa (2013) [1] .

Életrajz

Híres írók és antifasiszták családjába született. Édesapja, Leone Ginzburg odesszai születésű, a 19. századi orosz irodalom kutatója volt, és annak olaszra fordítója volt, 1944-ben a nácik letartóztatták és meggyilkolták [2] . Anyja, Natalia Ginzburg híres író volt. Tudományos munkásságát saját bevallása szerint a 19. századi orosz irodalom és az 1920-1930-as évek szovjet mozija hatotta át, amellyel édesapja tevékenysége révén ismerkedett meg [3] . 1961-ben szerzett diplomát a pisai Higher Normal Schoolban , majd történelem szakos diplomát kapott. Tanított különböző olaszországi és amerikai egyetemeken (Róma, Bologna, Lecce, Los Angeles (1988-2005)), 2006 óta az alma materén tanít.

Az Aby Warburg-díj (1992), a Viareggio-díj (1998), a Feltrinelli-díj (2005), a Balzan-díj (2010) és a Lysenko Anti-díj (1993) kitüntetettje.

Tudományos tevékenység

Az 1960-as évek elején kezdett el a 16-17. századi inkvizíció folyamatainak anyagaival dolgozni [4] . Később aktívan támogatta a vatikáni levéltár megnyitását a kutatók széles köre számára.

Az első monográfia az I benandanti. A Ricerche sulla stregoneria e sui culti agrari tra Cinquecento e Seicento ( Benandanti . Boszorkányság és agrárkultuszok a 16. és 17. század fordulóján, 1966) a pogány termékenységi kultuszok maradványainak szentelték az észak-olaszországi Friuli régióban [5] . A helyi parasztok hittek az emberek egy speciális kategóriája, a "benandanti" létezésében, akik természetfeletti képességekkel ruházták fel, és ezeket felhasználhatták az aratás segítésére és a másvilágról érkező gonosz teremtmények elleni küzdelemre [5] . Ginzburg arra a következtetésre jutott, hogy a 16-17. századra a "benandanti" szerepének megváltozásával és a boszorkányüldözés felerősödésével összefüggésben megváltozott a helyi lakosság megítélése: Sátán cinkosainak kell tekinteni [5] .

Ginzburg leghíresebb műve a Sajt és férgek. században élt molnár világának képe. » (1976). Ebben a művében Ginzburg az autodidakta eretnek Menocchio (Domenico Scandello), friuli molnár nézeteit írja le az inkvizíció jegyzőkönyvei alapján. A könyv címe Menocchio gondolatából ered, miszerint az angyalok és Isten úgy kerültek elő a káoszból, mint a férgek a sajtban. Menocchio radikális véleményeket fogalmazott meg a faluban a világ szerkezeti berendezkedéséről, Jézusról, a keresztény egyházról és más vallásokról. A szerző megpróbálja beazonosítani azt az anyagot, amely az unortodox eszmék alapjául szolgált egy hétköznapi ember számára, és rámutat a kereszténység előtti népi eszmék, a protestantizmus, valamint a Menocchio számára elérhető könyvekre (Olasz nyelvű Biblia; Decameron ) ; John Mandeville utazásai ; Giacomo Filippo Foresti Világkrónika ; a szentek élete; számos egyéb mindennapi, történelmi és vallási jellegű könyv; feltehetően a Korán ). A Menocchio által olvasott könyvek szokatlan értelmezéseknek voltak kitéve, és szokatlan jelentést kaptak. Ezenkívül Ginsburg rámutat arra, hogy minden hétköznapi megfigyelés (például a rothadó sajtban megjelenő férgek) táplálhatja Menocchio "eretnek" elképzeléseit.

A Storia notturna című műben . Una decifrazione del sabba (Éjszakai történet. A szombat értelmezése. 1989) Ginzburg felvetette, hogy a boszorkányok negatív felfogása viszonylag késői, és az inkvizíció tevékenységével függ össze, míg kezdetben a tömegtudatban semlegesen, sőt pozitívan értékelték őket. felismerve képességüket a másik világgal való kommunikációra az emberek érdekében [6] .

1999-ben megjelent egy cikkgyűjtemény History, Rhetoric and Proof (Történelem, retorika és bizonyítás) címmel, amely a posztmodern történetírással folytatott vitára épült [7] .

Ginzburg számos művét több idegen nyelvre is lefordították, köztük a "Sajtot és férgeket" - tizennyolc nyelvre [7] .

Főbb munkái

• I benandanti. Ricerche sulla stregoneria e sui culti agrari tra Cinquecento e Seicento, Einaudi, 1966, n.ed. 1972, 2002
• I costituti di don Pietro Manelfi, Sansoni, 1970
• Il nicodemismo. Simulazione e dissimulazione religiosa nell'Europa del Cinquecento, Einaudi, 1970
• Folklór, mágia, reglione, in Storia d'Italia, vol. 1: I caratteri originali, Einaudi, 1972
• Edward H. Carr fordítása, Sei lezioni sulla storia, Einaudi, 1972, n.ed. 2000
• Traduzione di Marc Bloch, I caratteri originali della storia rurale francese, Einaudi, 1973
• Traduzione (con Andrea Ginzburg) Alexander Gerschenkron, Il problema storico dell'arretratezza Economica, Einaudi, 1974
• Előfazione a Marc Bloch, I re taumaturgi. Studi sul carattere sovrannaturale attribuita alla potenza dei re particolarmente in Francia e in Inghilterra, Einaudi, 1975, n.ed. 1984
• Giochi di pazienza. Un seminario sul "Beneficio di Cristo", Einaudi, 1975 (Con Adriano Prosperi)
• Geografia dell'Italia e dell'Europa, Zanichelli, 1977 (Lisa Foa és Silvio Paolucci közreműködésével)
• Il formaggio ei vermi. Il cosmo di un mugnaio del Cinquecento, Einaudi, 1976, n.ed. 1999, 2009
• Kém. Radici di un paradigma indiziario, in Crisi della ragione, a cura di Aldo Gargani, Einaudi, 1979, pp. 57-106
• Introduzione a Peter Burke, Cultura popolare nell'Europa moderna, Mondadori, 1980
• Indagini su Piero. Il Battesimo, il ciclo di Arezzo, La Flagellazione di Urbino, Einaudi, 1982, n.ed. 2001
• Utána Natalie Zemon Davis, Il Ritorno di Martin Guerre. Un caso di doppia identita nella Francia del Cinquecento, Einaudi, 1984
• Roger Chartier előállítása, Furfanteria ábra. Marginalità e cultura popolare in Francia tra Cinque e Seicento, Istituto dell'Enciclopedia italiana, 1984
• Storia notturna. Una decifrazione del sabba, Einaudi, 1989, n.ed. 2008
• Stefano Levi Della Torre bemutatása: dipinti e disegni, Galleria Documenta, 1989
• Il giudice e lo storico. Consumerazioni in margine al processo Sofri, Einaudi, 1991, n.ed. Feltrinelli, 2006
• Miti emblemi spie. Morfologia e storia, Einaudi, 1986, n.ed. 2000
• Jean Fouquet. Ritratto del buffone gonella, Franco Cosimo Panini, 1996
• Occhiacci di legno. Nove riflessioni sulla distanza, Feltrinelli, 1998 Premio Viareggio
• Történelem, retorika és bizonyíték. A Menachem Stern Jeruzsálemi előadásai. London-Hannover, 1999.  (angol)
• Rapporti di forza. Storia, retorica, prova, Feltrinelli, 2000
• Aldo Pettenella előadója, Storie euganee, Francesco Selmin kúrája, Cierre, 2002
• Nessuna isola e un'isola. Quattro sguardi sulla letteratura angol, Feltrinelli, 2002
• Un dialogo, Vittorio Foa, Feltrinelli, 2003
• Curatela (con Emanuela Scribano) di Conversazioni per Alberto Gajano, Pisa: Ets, 2005
• Il filo e le trace. Vero falso finto, Feltrinelli, 2006
• Paura, reverenza, terrore. Rileggere Hobbes oggi, Monte Università Parma, 2008
• Curatela di Cesare Pavese, Felice Balbo és Natalia Ginzburg, Lettere a Ludovica, Archinto, 2008

Oroszul

• A boszorkányszövetség képe és eredete // Odüsszeusz. Ember a történelemben. 1990. - M., 1990. - S. 132-146
• Sajt és férgek. században élt molnár világának képe. — M.: ROSSPEN , 2000. — 272 p.
• Mítoszok - emblémák - jelek. Morfológia és történelem. - M .: Új kiadó, 2004. - 348 p.
• Szélességek, rabszolgák és a Biblia: a mikrotörténelem tapasztalata // Új Irodalmi Szemle 2004, 65. sz.
• Elidegenedés: Egy irodalmi eszköz háttere // Új Irodalmi Szemle 2006, 80. sz.
• Pierrot rejtvénye: Piero della Francesco. - M .: Új Irodalmi Szemle, 2019 - 216 p.
• Bíró és történész: Reflexiók a Sofri-per margójára. - M .: Új Irodalmi Szemle, 2021 - 208 p.

Jegyzetek

1. ↑ APS-tagság előzményei . Letöltve: 2020. augusztus 17. Az eredetiből archiválva : 2022. február 8.. (határozatlan)
2. ↑ "A történelem nem egy erőd, hanem egy nyitott tér a vitához". Interjú Carlo Ginzburggal . Letöltve: 2011. november 12. Az eredetiből archiválva : 2012. január 25.. (határozatlan)
3. ↑ Előszó az orosz kiadáshoz / Ginzburg K. Mítoszok - emblémák - jelek. Morfológia és történelem. - M .: Új kiadó, 2004. - S. 8
4. ↑ Kudrjavcev O. F. Carlo Ginzburg és könyve / Ginzburg K. Sajt és férgek. — M.: ROSSPEN, 2000. — S. 6
5. ↑ 1 2 3 Kudrjavcev O. F. Carlo Ginzburg és könyve / Ginzburg K. Sajt és férgek. — M.: ROSSPEN, 2000. — S. 7
6. ↑ Kudrjavcev O. F. Carlo Ginzburg és könyve / Ginzburg K. Sajt és férgek. — M.: ROSSPEN, 2000. — 9. o
7. ↑ 1 2 Kozlov S. L. A tudomány egy bizonyos módja: Carlo Ginzburg / Ginzburg K. Mítoszok - emblémák - jelek. Morfológia és történelem. - M .: Új kiadó, 2004. - S. 321-322

Irodalom és irodalom

• Kozlov S. L. Carlo Ginzburg módszertani kiáltványa // UFO. 1994. 8. sz.
• Koposov N. Az ördög a részletekben (Carlo Ginzburg "Mítoszok - Emblémák - Jelek" című könyvéről) // "UFO" 2004, 65. sz.
• Staff I. Carlo Ginzburg, avagy az elítélt paradigma // Otechestvennye zapiski . 2006. 2. sz.

• "A történelem nem egy erőd, hanem egy nyitott tér a vitához." Interjú Carlo Ginzburggal // Polit.ru
• „A múltról szóló nyilvános hazugságok pornográfia.” Carlo Ginzburg történész az „egyetlen tankönyvről” és az „új puritanizmusról” beszél // Meduza

Tematikus oldalak	RKDartists
Szótárak és enciklopédiák	Nagy dán Nagy katalán Nagy norvég olasz Treccani Universalis
Bibliográfiai katalógusokban BIBSYS: 90098024 BNC : a11535246 BNE : XX1042177 BNF : 11904997h CiNii : DA0011990X CONOR : 7676003 GND : 12096967X ICCU : CFIV011720 ISNI : 0000 0001 0930 7752 J9U : 987007261749005171 LCCN : n80005406 LNB : 000053850 NDL : 00440975 NKC : jn20001227303 NLG : 193449 NLP : A11058808 NSK : 000023171 NTA : 068363621 NUKAT : n97037443 , n2006092418 PTBNP : 34751 LIBRIS : 53hlpcvp0b9kfd2 SUDOC : 026892251 VcBA : 495/113241 VIAF : 108148905 WorldCat VIAF : 108148905