Vénusz Ill
| Vénusz Ill | |
|---|---|
| La Venus d'Ille | |
| Kilátás Ill városára | |
| Műfaj | Novella |
| Szerző | Prosper Merimee |
| Eredeti nyelv | Francia |
| írás dátuma | 1835 |
| Elektronikus változat | |
 A mű szövege a Wikiforrásban | |
Az Ille-i Vénusz ( La Vénus d'Ille ) Prosper Mérimée 1835-ben írt novellája , amely két évvel később jelent meg a Revue des Deux Mondes -ban . Tükrözi a szerző benyomásait a francia tartományokban a történelmi műemlékek felügyelőjeként való barangolásáról.
A protodetektív történet egy életre kelő műalkotás romantikus toposzain játszik , legyen szó szoborról („ Márványszobor ”, „ Coppelia ” , „ Kővendég ” , „ Gradiva ”) vagy portréról („ Kávé ”). Pot " Gauthiertől , " Portré " Gogoltól , " Stoss " Lermontov , " Metzengerstein " Edgar Allan Poe - tól , " Ghoul " A. K. Tolsztojtól stb .)
Telek
A történetet egy párizsi tudós meséli el, aki Franciaország katalán részének ősi emlékeit vizsgálja . Miután megtudta, hogy Ill faluban "egy hatalmas fekete nőt, szinte teljesen meztelenül" emeltek ki a földből, Ill-be érkezik, ahol a különc helytörténész, Peyrehorade házában száll meg. A "Bálványról", amelyről rossz hírnév van a kerületben, kiderül, hogy Vénusz ritka , ősi alkotású bronzszobra . Az elbeszélő arckifejezésében valami irgalmatlant lát - "csalás, rosszindulatba fordulva".
Peyrehorade házában 26 éves fia, Alphonse esküvőjére készülnek egy szomszéd faluból származó lánnyal. Az esküvői ceremónia előtt, a babonák ellen péntekre [1] , Alphonse segít egy csapat honfitársának, hogy labdajátékot nyerjenek a látogató aragóniaiak felett . A játék idejére a hatalmas gyémántgyűrűt, amelyet Peyrehorades nemzedékről nemzedékre vitt házastársaiknak, szobrokat tesz az ujjára, és a zavarban megfeledkezik róla. Miután az ifjú házasok visszatérnek a templomból, Alphonse megpróbálja eltávolítani a gyűrűt, de hiába: úgy tűnik neki, hogy a szobor behajlította az ujját. - Kiderült, hogy ő a feleségem, mivel gyűrűt tettem rá… - motyogja zavartan az orra alatt.
Éjszaka a narrátor nehéz lépteket hall az ifjú házasok hálószobája felé vezető lépcsőn, és kora reggel valaki ugyanolyan nehéz léptekkel hagyja el a házat. A vőlegényt holtan találják a hálószobában – egy törött ágyon, összetörve, mintha egy vaskarika zúzta volna össze. Egy gyűrű van a padlón. A menyasszony összefüggéstelen beszédei mások szerint arra utalnak, hogy az ész károsította. A lány azt mondja, hogy mielőtt a feledésbe merült, meglátta férjét „egy zöld óriás karjában”, aki Vénusz bronzbálványára emlékeztette.
Bár a történtek természetfeletti magyarázata [2] önmagát sugallja , a nagyvárosi tudós inkább a racionális gondolkodás szilárd talaján marad. Feltételezése szerint a gyilkosságot az egyik előző nap legyőzött aragóniai követte el, aki szemtanúk előtt megfenyegette Alphonse-t. Az aragóniainak azonban van alibije .
A helyi lakosok számára az a hipotézis, hogy Alphonse egy szerelmes szobor kezében halt meg, nem tűnik lehetetlennek. Az epilógusban arról számolnak be, hogy az öreg Madame Peyrehorade, miután elveszítette férjét és fiát, elrendelte, hogy egy ősi remekművet olvasztassák haranggá a helyi templom számára. „Mióta Illában megszólal a harang, a szőlőültetvények már kétszer megszenvedték a fagyot” – zárja történetét a szerző.
Származékos írások
- " Illa Vénusza " - Mario Bava olasz rendező utolsó filmje (1979)
- Otmar Schök ( 1922) és Henri Busser (1964) operái
Lásd még
- Az antik bronzok listája
- Hamis Germanicus ( en ) - szobor a Louvre-ból, amellyel a szövegben a Vénusz ill.
- A Lokis Merimee egy másik novellája, ahol a nászéjszakán komor végkifejlet következik