NDK bélyegző

A Német Demokratikus Köztársaság márkája, eredetileg a Német Kibocsátó Bank ( németül  Mark der Deutschen Demokratischen Republik , rövidítés Mark der DDR , DDR-Mark ) márka a Német Demokratikus Köztársaság pénzegysége . Ez egy belső, nem átváltható valuta volt; behozatalát és kivitelét betiltották és pénzbírsággal büntették.

A második világháború után a szövetségesek által legyőzött Németországot négy megszállási zónára osztották : amerikai , brit , francia és szovjet megszállási övezetre . A nyugati övezetekben 1948. június 20-án egyoldalúan bevezették a német márkát (FRG) ( németül:  Deutsche Mark ) . Válaszként 1948. június 24-én létrehozták a saját fizetőeszközt a szovjet övezetben. A szovjet zóna (a későbbi NDK) német márkáját ( németül  Deutsche Mark ) 1974- ben nevezték át az NDK ( németül  Mark der DDR ) márkájának, és 1990-ig létezett [2] .

A bélyeget 1948 óta a German Bank of Issue , 1968 óta pedig az NDK Állami Bankja bocsátja ki . A pénzegység hivatalos neve a következő volt:

• A német kibocsátó bank német márkája (Deutsche Mark, DM) - 1948. július 24-től 1964. július 31-ig
• A német kibocsátó bank védjegye (Mark der Deutschen Notenbank, MDN) - 1964. augusztus 1-től 1967. december 31-ig
• Mark (Mark, M) a Német Demokratikus Köztársaságból ( Mark of the NDK ) - 1968. január 1-től 1990. június 30-ig

1 márkában 100 pfennig (Pf) van.

Történelem

Bevezetés

1948. június 20-án Németország nyugati megszállási övezeteiben a Reichsmark helyett a német márkát ( Bank of the German States , később Bundesbank ) vezették forgalomba . Az elértéktelenedett birodalmi márkák Németország szovjet megszállási övezetébe ömlöttek , ahol még mindig törvényes fizetőeszköznek számítottak. Ez az egekbe szökő inflációhoz vezetett: a Kelet-Németországban forgalomban lévő készpénz szinte egyik napról a másikra értéktelenné vált. Vészhelyzetként 1948. június 23-án a régi birodalmi márkákat újakra cserélték - ugyanazokra a birodalmi márkákra, de a szovjet hatóságok címerével. Személyenként maximum 70 régi birodalmi márkát váltottak 1:1 arányban, a 10:1 arányt meghaladó összeget, feltéve, hogy tulajdonosuk igazolni tudta származásuk jogszerűségét. Az 1948. július 24-én kezdődött pénzreform során csak ezeket a bélyegmatricás bankjegyeket fogadták el a Deutsche Bank bélyegeire való cserére [3] .

Monetáris reformok

Az 1968-as és 1974-es alkotmányos reformok végrehajtása után az NDK vezetése egyre inkább eltávolodott az egyesült Németország létrehozásának eredeti céljától, és a „Németország” szót sok névben „NDK-ra” cserélte. Így változott a monetáris egység neve Deutschmarkról Mark GDR - re , a Német Emissziós Bank pedig az NDK Állami Bankja lett .

Az 1964-es monetáris reform részeként a német márkát a Deutsches Bank of Issue ( németül  Mark der Deutschen Notenbank, MDN ) márkájává nevezték át . A német márkáról (M) a Német Emissziós Bank márkájára való áttérés politikai indíttatású volt. Az NDK állampolgárainak bankjegyeit kicserélték. Így a nyugat-berlini németek és az NSZK [4] birtokában lévő nagy mennyiségű készpénz leértékelődött , 1967. december 12-én következett a következő névváltoztatás. Most a pénzt hivatalosan NDK-márkáknak ( németül:  Mark der DDR ) vagy egyszerűen márkáknak nevezték, és az NSZK német márkájától való megkülönböztetés érdekében gyakran nem hivatalosan "keleti márkának" nevezték. Az 1980-as évekig sok érmén a német márka felirat szerepelt . Fokozatosan felváltották őket a külsőleg egyforma, Mark feliratú érmék .

A márka aranytartalmát 1953. október 29-én 0,399902 g tiszta aranyban állapították meg. A Szovjetunió Állami Bankjának hivatalos árfolyama a rubelhez viszonyítva 1961. január 1-től 100 NDK-márka = 40 rubel volt. 50 kop. (1 rubel = 2,47 NDK márka). A szocialista országokkal folytatott nem kereskedelmi elszámolások (például csereügyletek a polgárok utazása során) a hivatalos árfolyamból való engedménnyel történtek, és 100 NDK márka = 31 rubel arányban történtek. 25 kop. (1 rubel = 3,20 NDK márka). Ugyanakkor megtiltották a készpénz behozatalát és kivitelét, míg a KGST tagországok állampolgárai 250 NDK márka határain belül vihettek be és exportálhattak valutát. A KGST-tagországokba való utazás során az NDK állampolgárai a viszonosság alapján a nemzeti valutát a fogadó ország valutájára válthatták a megállapodás szerinti összegeken belül (a legtöbb ország esetében 30 rubelnek megfelelő összegen belül) [5] .

A fal leomlása és a monetáris unió

A berlini fal leomlása után 1989 végén a feketepiacon az NDK bélyegeit piaci árfolyamon német bélyegekre cserélték. Míg a hivatalos árfolyam 1:1 volt, addig a feketepiaci árfolyam egy ideig elérte a 10:1-et, de aztán gyorsan stabilizálódott a régióban 3:1-ről 5:1-re. Az NDK és az NSZK közötti monetáris unióról szóló döntés után a hivatalos árfolyam 3:1 volt. Ezen az árfolyamon az NDK Állami Bank fiókjaiban 1991. június 30-ig korlátozás nélkül lehetett pénzt váltani mindkét irányba. 1990 első felében az NDK piacain ilyen ütemben lehetett nyugati gyártmányú termékeket vásárolni NDK vagy NSZK márkákra.

Az NDK márka hivatalos árfolyama az NSZK német márkájának bevezetésével 2:1 volt. Magánszemélyekre külön szabályok vonatkoznak. Meghatározták az 1:1 arányú kedvezményes árfolyamon átváltható összeget. A lakosság három korosztályát állapították meg, amelyek mindegyike egy bizonyos összegnek felelt meg, amelyet 1: 1: 2000 márka kedvezményes árfolyamon lehetett átváltani a 14 éven aluliak számára; Hatvan éven aluliak után 4000 márka, hatvan év felettiek után 6000 márka. [6] A Gazdasági és Monetáris Unió 1990. július 1-jén lépett hatályba [7] .

A bérek és a közüzemi díjak átutalása az új pénzegységre 1:1 arányban történt. Emelkedtek azok az áruk, amelyekre a támogatást törölték .

1990. július 1. óta a Német Szövetségi Köztársaság német márka az egyetlen hivatalos fizetőeszköz az NDK területén. Egy ideig az egy márkánál kisebb címletű érmék továbbra is forogtak az NDK területén, amiatt, hogy a Bundesbank kezdetben nem tudta biztosítani a szükséges számú kis érmét.

Érmék

Emlékérmék

1966-tól [8] 5, 10 és 20 márkás címletben bocsátottak ki emlékérméket. Az első 10 és 20 márkás érméket 1966. december 1-jén, az 5 márkás érméket 1968. december 16-án bocsátották ki [8] .

A pénzverés helyei

• A [9]  – Berlini Pénzverde (1948-1990, az NDK összes emlékérméjét itt gyártották) .
• A – Leningrádi Pénzverde (1968, csak 1 pfennig érme) [10] .
• E - Muldenhütten (1948-1953) .

Bankjegyek

200 és 500 márka az NDK

1985-ben az NDK Állami Bankja 200 és 500 márka címletű bankjegyeket nyomtatott milliárd márka értékben. A párt döntése alapján nem kerültek forgalomba, mert attól tartottak, hogy az emberek az infláció jeleként fogják fel őket . Másrészt a kereskedelemnek szüksége volt ilyen bankjegyekre bizonyos áruk (például autók) értékesítése során. E bankjegyek létezése csak az NDK békés forradalma után vált ismertté [11] [12] .

Pusztítás

Körülbelül 4500 tonna érmét olvasztottak be, de nagyszámú érmét őriztek meg személyes gyűjteményekben.

Az 1990-1991 között forgalomban lévő összes bankjegy (kb. 100 milliárd márka vagy 620 millió bankjegy, összesen 4500 m³), ​​beleértve a forgalomba nem hozott 200 és 500 márkás bankjegyeket is. két 300 méteres épületben tárolták Halberstadt város közelében . A bejáratokat két méteres betontömítéssel zárták le, és nehéz acélajtókkal látták el. A bánya párás légkörében a papírpénznek természetes bomláson kellett keresztülmennie.

2001 júliusában vált ismertté, hogy a város két lakosának (24 és 26 éves) sikerült behatolnia a raktárba és nagy mennyiségű bankjegyet eltulajdonítani. 4 hónap börtönbüntetésre ítélték őket. [13] Ezek az ellopott 200 és 500 márkás bankjegyek időnként megjelennek a gyűjtők köreiben.

A lopás után és a bankjegyek nem kellően gyors lebomlásával összefüggésben úgy döntöttek, hogy elégetik őket. 2002 márciusában a pénzt eltávolították a hirdetésből, és ugyanazon év áprilisában Schöningenben megkezdődött a pusztításuk , amely június 25-ig tartott.

Lásd még

• Deutschmark Németország
• Márka (német pénznem)
• Pfennig

Jegyzetek

1. ↑ 70 birodalmi márkán belül, a 10:1 arány túllépése Link  (elérhetetlen link)
2. ↑ NS, 1980 , " Az NDK jele ".
3. ↑ Butakov, 1987 , p. 85.
4. ↑ DDR / WÄHRUNG  (német)  // DER SPIEGEL. - 1968. - április 8. ( 15. sz.).
5. ↑ Butakov, 1987 , p. 83-85.
6. ↑ Német Történeti Múzeum (elérhetetlen link) . Letöltve: 2008. március 23. Az eredetiből archiválva : 2009. március 2.. (határozatlan) 
7. ↑ A Monetáris, Gazdasági és Szociális Unióról szóló szerződés, 1990. május 18. Archiválva : 2008. március 2. a Wayback Machine -n  (német)
8. ↑ 1 2 3 4 Kurt Jaeger . Die deutschen Munzen seit 1871. Ed.17, 2001. ISBN 3-924861-45-5
9. ↑ a pénzverés helyének betűkódja, további részletek itt
10. ↑ Kleiner Deutscher Münzkatalog von 1871 bis heute; Günter és Gerhard Schön; 34. Auflage-München: Battenberg; 2004; 210. oldal; ISBN 3-89441-554-1
11. ↑ 1971-1985 A Wayback Machine 2014. augusztus 10-i archív példánya , a Deutcshmark.ru webhely
12. ↑ Cuhaj, 2011 , pp. 400.
13. ↑ Bewährungsstrafen wegen Diebstahls von DDR-Geld  (német) . Hozzáférés dátuma: 2009. október 8. Az eredetiből archiválva : 2012. január 29.

Irodalom

• Butakov D.D., Zolotarenko E.D., Rybalko G.P. Világ pénznemei: Kézikönyv / Szerk. S. M. Borisova, G. P. Rybalko, O. V. Mozhayskova. - 5. kiadás, átdolgozva. és további - M. : Pénzügy és statisztika, 1987. - 383 p.
• Numizmatikai szótár / [Szerző: Zvarich V.V. ]. - 4. kiadás - Lvov: Felsőiskola, 1980.
• Cuhaj GS szabványos katalógusa a világ papírpénzeiről. Általános kérdések 1961 – jelen. - 17. kiadás - Iola: Krause Publications, 2011. - 1112 p. - ISBN 978-1-4402-1584-1 .

Linkek

• DDR (banknoten)  (német)
• www.muenztreff.de Archiválva : 2021. február 9. a Wayback Machine -nél  (német)
• Megszakított DM járat

Szótárak és enciklopédiák	Brockhaus
Bibliográfiai katalógusokban	GND : 4168903-3