Al-Walid I ibn Abdul-Malik

I. Walid , teljes nevén al-Walid ibn Abd al-Malik ( arab. الوليد بن عبد الملك ‎; 668-715 ) – Omajjád kalifa , aki 705-705 - ben uralkodott . Utána folytatódott az arab kalifátus aktív területi terjeszkedése , amely elérte csúcspontját: hatalmas területeket hódítottak meg az Ibériai-félszigeten , Közép-Ázsiában és az Indus-völgyben .

Építkezés

Walid első és fő törekvése a monumentális építkezés volt, amely egy katedrális mecset építésében fejeződött ki Damaszkusz központi terén . Ugyanezen a téren állt az ókori Keresztelő János-templom is, amelynek sérthetetlenségét (11 damaszkuszi templomhoz hasonlóan) Khalid ibn al-Walid megállapodása garantálta . Amint az ifjú kalifa felajánlotta a keresztényeknek, hogy 40 000 dihremért váltsák meg az egyházat, ezt az oklevelet bemutatták neki; al-Walid feldühödött, és kártérítés nélkül elvette az egyházat [1] . Az egykori Keresztelő János-templom a székesegyház mecsetje lett, az előtte lévő tér pedig az udvara. A Damaszkuszi Nagymecset a rendszeres javítások ellenére a mai napig megőrizte eredeti megjelenését, és megőrizte a Keresztelő János-templomból kikerült keresztény ereklyét is - Keresztelő János fejét. 706-ban kezdődött e., a mecset építését i.sz. 708-ban fejezték be. e. és minden tartományból megkövetelte a kézművesek mozgósítását. A fennmaradt dokumentumokból világosan kitűnik, hogy a kalifa elrendelte a kalifátus minden kerületét, hogy előre meghatározott időtartamra biztosítsanak bizonyos szakembereket, biztosítsanak nekik anyagiakat a munkához, és fizessék meg az építkezésen való tartózkodását; Mindezek a kiadások nem járulékos költségvetési tételt jelentettek, hanem a tartomány adókedvezményének számítottak. A kormányzók gyakran figyelmen kívül hagyták az utolsó pontot [1] , egyszerűen csak megemelték az adókat, és mindent a kalifa súlyosságával magyaráztak. A honfitársain kívül al-Walid külföldi mestereket vonzott az építkezésbe - például Bizáncból elbocsátották a mozaikmestereket.

A damaszkuszi nagymecset építése mellett a Rabi' 88 AH. (Kr. u. 707. március 9-10.) al-Walid vállalta a taifi és medinai mecsetek újjáépítését. A folyamatot unokatestvére, Umar szül. Abdalaziz. A fő probléma ugyanakkor az volt, hogy le kellett bontani a Próféta özvegyeinek a mecset keleti oldalával szomszédos lakóhelyeit - ezeket Fatima leszármazottai és Hafsa rokonai, Umar szül. lánya örökölték. al-Khattab . Utóbbiak beleegyeztek abba, hogy a mecset látogatása során különleges kiváltságok fejében feladják lakásukat, míg az előbbi még 8000 dihremért sem volt hajlandó. Az-Zubair unokája, Khubaish szül. Abdallah, ezek a tiltakozások az életükbe kerültek: a mecsetben zajló hangos és sértő kiáltások miatt al-Walid elrendelte, hogy 100 korbácsütést csapjon rá, és öntsön egy bőr hideg vizet a fejére. Mivel tél volt, Khubaish b. Abdallah nem élte túl a büntetést. A javítási munkák eredményeként a mecsetet keleti irányban 4, északi irányban 2 sor oszloppal bővítették. A bizánci mesterek munkája során történt egy incidens: az egyik mozaikíró disznót ábrázolt a falon, amiért Umar agyonhackelte; később kiderült, hogy a mesterek egyszerűen ábrázolták az Édenkertet, ahol Isten minden teremtményét be kell mutatni, és nem tudtak a helyi kulturális sajátosságokról [2] .

A mecsetek bővítése és újjáépítése mellett al-Walid megbízásából régi utakat javítottak és új utakat építettek, víztározókat és őrtornyokat építettek. Ez a parancs a fővárosba vezető összes főbb útra vonatkozott - Kufától, Bászrától és Alexandriától. Al-Walidra a muszlimok a szerencsétlenek védelmezőjeként is emlékeztek: elrendelte egy lepratelep építését, amelynek lakóit a kincstárból látták el ruházattal és élelemmel. Saját rendelete szerint minden bénát elláttak szolgákkal, és minden vakot vezetővel. Arról nincs információ, hogy mindezeket az intézkedéseket kiterjesztették-e a fővároson kívülre, de végrehajtásuk ténye eleget beszél al-Walidról.

Hódítások

Al-Walid uralkodása alatt a kalifátus elérte csúcspontját, pedig maga a kalifa főként építkezéssel foglalkozott. Minden hódítást, amely a kalifátust a hatalom csúcsára juttatta, a régi katonai vezetők hajtották végre.

Kutayba , Al-Hajjaj iraki kormányzó pártfogoltja, i.sz. 705-től minden évben vezette a terjeszkedést kelet felé. e. egyre mélyebbre haladva új vidékek felé. Kr.u. 705-ben e. meghódította a Horaskánnal határos Bagdiszt. Kr.u. 706-ban e. - Paikend (Baikend), amely a Kínával folytatott kereskedelmi útvonalon található. Kr.u. 707-ben e. megkezdődött a buharai oázis meghódítása , amely a következő i.sz. 708-ban ért véget. e.; közvetlenül az oázis fővárosa, Bukhara csak i.sz. 709-ben hódolt be a muszlimoknak. három vagy négy sikertelen támadás után. 711-től kezdődően. e. Kutaiba csapatai leigázták Szidzsisztánt, és behatoltak Szind tartományokba , ahol szintén elkezdték terjeszteni az iszlámot. Itt ragadta meg a kalifa üzenete: „te vagy mindennek a csodája, amit meghódítasz”, ami később azt a mítoszt szülte, hogy al-Valid megígérte, hogy átadja Kínát annak a parancsnoknak, aki először elfoglalja. Az összes lázadás leverése után i.sz. 712-ben. e. a kutaybai hódítások eredményeként a kalifátus négy vazallus államot kapott, további kettőt teljesen felszívott; területe 600 négyzetkilométerrel, az adófizetők száma pedig egymillióval nőtt. 713-ban követte. e. a még továbbhaladó, Ferganába és Sasba, ahonnan a Kínába vezető hegyi hágókhoz lehetett jutni, al-Hajjaj hirtelen halála megszakította; Qutayba félúton sürgősen lemondta a támadást, és visszasietett Irakba.

Maslama b. Abdalmalik, a kalifa bátyja (rabszolgából született, és esélytelen volt az utódlásra) offenzívát indított Bizánc ellen. Kr.u. 705-ben e. Kis-Ázsiában kitüntette magát, elfoglalta Lulut a fő hegyszorosnál, Darb al-Salamnál, amely Tianába és Hyrakleába (arab. Tuvan és Harkala) vezetett. A következő évben Maslama csapatai elfoglalták Kaykam (Kikam) erődjét, amely Buhairat al-fusan ("A lovagok tava") közelében található. Magáért a Tuvanért vívott csaták során i.sz. 707-ben. e. az araboknak további 2 ezer katonát kellett kérniük, de a célokat soha nem érték el. A II. Justinianus csapataival folytatott általános csatára csak i.sz. 708-ban került sor. e. és előbb ostrommal, majd a város elestével ért véget. Teljes lakosságát fogságba taszították, és a muszlimok megnyitották az utat Kis-Ázsia központja felé. E siker eredményeként Maslama csapatai i.sz. 709-ben elérték. e. Nicomedia .

Musa b. Nusair vezette a nyugati hadjáratot; mivel ebben az irányban a kalifátussal nem nagy államok, hanem berber törzsek álltak szembe, hódításainak üteme a legmagasabb - évente akár két hadjárat is. Kr.u. 706-ban e. A muszlimok elfoglalták a berberek Atlasz-hegységtől nyugatra fekvő földjeit, majd lerohanták Szardíniát, elpusztítva Szirakúzát (arab. Siracus). Miután a teljes i.sz. 707-et töltötte. e. a helyőrségek elhelyezéséről és a lázadás központjainak leveréséről, i.sz. 708-ban. e. Musa csapatai meghódították Far Sust (a modern Marokkó legszélső délnyugati részét), és megkezdték a Maghreb -félsziget meghódítását , ami i.sz. 709-ben ért véget. e .. Ezt követően a kalifátus nyugati seregei elkezdtek készülni egy tengeren át Spanyolországba. i.sz. 710 júliusában e. Muszlim élcsapat Tarif alatt b. A malukák átkeltek a szoroson a félsziget nyugati partjainál lévő szigetekre, és próbatámadást hajtottak végre; a következő, i.sz. 711 e. a Tarif-szikla (arabul Jabal Tarik, modern Gibraltár) környékén a hadsereg nagy része átkelt. Megkezdődtek az arabok háborúi a vizigótokkal. 712 végéig. e. A muszlimok elfoglalták Murciát, Cordobát és Grenadát, és számos felkelés leverése után i.sz. 713-ban. e., kiadott egy emírséget.

Az elmúlt évek és a hatalomátadás

Életének 45. évében al-Walidnak súlyos egészségügyi problémái voltak, amelyek mély ájulásban nyilvánultak meg. A kalifa komolyan aggódott amiatt, hogy a hatalmat fiára, Abdal'azizra ruházzák át, de testvére, Szulejmán ebbe nem értett bele. Al-Walid követelte a kormányzóktól, hogy esküdjenek le fiuknak – de ebbe al-Hajjaj és Kutayba kivételével senki sem értett egyet. A Valid és Szulejmán fivéreket Abd al-Malik társuralkodóknak és örökösöknek nyilvánította i.sz. 704-ben. e., amelyre az öccs utalt. Ha Walid lett az, aki i.sz. 705. november 8-án került a trónra. e. apja halála után, majd halála után a hatalomnak Szulejmánhoz kellett volna szállnia a néhai Abdul-Malik akaratának megfelelően. 714. június 9. után. e. al-Hajjaj valamilyen betegségben halt meg, al-Walid minden reményét elvesztette tervének megvalósításában. Al-Walid halálával i.sz. 715-ben e. fia nem talált kellő védelmet a hadsereg soraiban és Szulejmán lett az új kalifa .

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 O. G. Bolsakov. A kalifátus története, 4. v.: az arab kalifátus apogeusa és bukása. - Moszkva: "Kelet Irodalom" RAS, 2010. - 76. o.
2. ↑ O. G. Bolsakov. A kalifátus története, 4. v.: az arab kalifátus apogeusa és bukása. - Moszkva: "Kelet Irodalom" RAS, 2010. - 78. o.

Irodalom

• Belyaev E. A. Arabok, az iszlám és az arab kalifátus a kora középkorban. M., 1965.

Szótárak és enciklopédiák	Nagy dán horvát Britannica (online) Brockhaus
Bibliográfiai katalógusokban EGAXA : vtls001003928 ISNI : 0000 0000 5267 1405 J9U : 987007285039905171 LCCN : 93014851 LIBRIS : xv8bf2qg0732pm6 VIAF : 24471315 WorldCat VIAF : 24471315