Blokk akkordok

Blokk akkordok , blokkkordok ( angol  blokkkordok , német Blockakkorde ) – a jazz harmonikus technikájának egy fajtája, amely lágyan disszonáns akkordokkal duplázza meg a dallamot . A blokk akkord technika túlnyomórészt hetedik akkordokat használ .  

Rövid leírás

A jazz textúrában (főleg zenekari és zongora esetében) a közeli blokkakkordok a legjellemzőbbek: a dallam az alsó oktávban duplikálódik, és ennek (oktáv) üres terét a harmóniának megfelelően még három különböző hang tölti ki . Így a dallam harmonikus eszközökkel színezett, és a többszólamú egész textúrája lágy disszonanciák folyamatos láncolatát eredményezi.

A főakkordok a dallam alap (mód-meghatározó) hangjaira helyezkednek el. Az elhaladó, segédhangok (lásd: Nem akkordhangok ) lineáris harmóniákat kapnak - áthaladó vagy segédhangokat, oly módon, hogy a hallgató figyelme nem rájuk szegeződik, hanem a fő harmóniákra irányul. A továbbjutók közül leginkább a redukált bevezető hetedik akkord a jellemző. Egy alulról érkező segédfélhang gyakran generál egy "bevezető" lineáris akkordot, pontosan reprodukálva egy félhangot annak a főnek a szerkezete alatt, amelyre hajlamos ( d / fis / a / h a zenei példa elején, lineárisan feloldva es / -re g / b / c a következő ütem downbeatjén ), vagy külön bevezető hangokat tartalmaz (a 4 v. as és ces utolsó akkordjában, a következő akkord g és b pontjaiban feloldva ).

Történelmileg a tömbakkordok technikája a 15. századi angol és kontinentális faubourdonig nyúlik vissza , csak a szonancia új „szintjén” (faubourdonban a dallam hatthakkordokkal sűrűsödött, egy XX. századi jazzdarabban hetedik akkorddal).

Irodalom

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Szótárak és enciklopédiák