Kína autonóm területei

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2020. március 7-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzéshez 1 szerkesztés szükséges .

A Kínai Népköztársaság közigazgatási felosztása hasonló a Szovjetunió közigazgatási felosztásához  - a területeket a lakosság elve szerint osztják fel egyik vagy másik etnikai csoport, és autonóm régióknak nevezik. Ezeket a régiókat a Kínai Népköztársaság alkotmánya elismeri, és jogukban áll területekre osztani őket. Valójában azonban kérdéses az ilyen területek autonómiájának mértéke, hiszen az Alkotmány szerint vezetőjüket a Népi Képviselők gyűlése nevezi ki , amelytől ezen területek jogalkotása is függ. Ez az autonóm terület, és különbözik az ország más tartományaitól . [egy]

Az 55 elismert etnikai kisebbség közül 44 rendelkezik autonóm területtel. Az összes autonóm terület területe az ország teljes területének körülbelül 64% -át foglalja el.

Kína autonóm területei a következő táblázat első három sorában találhatók:

Szint Típusú kínai Pinyin 2005. júniusi szám
tartományok (1)   Autonóm régiók 自治区 zìzhìqū 5
kerületek (2)   Autonóm régiók 自治州 zìzhìzhōu harminc
megyék (3)   Autonóm megyék 自治县 zìzhìxian 117
Khoshunok 自治旗 zìzhìqí 3

Nómenklatúra

A legtöbb kínai autonóm terület neve a következőkből áll:

Például:

Szint Földrajzi régió + Az etnikai csoport neve + Autonómia + admin. osztály = Név
egy Guangxi Zhuang Autonómia Terület Guangxi Zhuang autonóm régió
2 Dae Hong Dais és Kachins Autonómia megye Dehong-Dai-Kachinsky autonóm régió
3 Shizhu Tujia Autonómia megye Shizhu-Tujia autonóm megye
3 Evenkia Evenki Autonómia khoshun Evenki autonóm khoshun

A -族 ("nemzeti") utótag mindig hozzáadódik egy közigazgatási terület nevéhez, hacsak nem teljesül két feltétel:

Angolra vagy oroszra fordítva a -族 utótagot nem veszik figyelembe.

Egyes autonóm régiókban két vagy több nem kínai etnikai csoport is létezik, így egyes közigazgatási felosztások mindkét nemzetiség nevéből állnak, vagy a „többnemzetiségű” szó szerepel a nevükben. Példa:

Teljes cím Elhelyezkedés Állampolgárság admin. állapot
Enshi Tujia Miao autonóm prefektúra Enshi Tujia és Miao Autonóm Okrug
Shuangjiang-Lahu-Wa-Bulan-Dai autonóm megye Shuangjiang Lahu , Wa , Bulans és Dais autonóm megye
Longlin Többes Autonóm Megye horoglin Miao , Yi és Gelao autonóm megye
Longsheng Többes Autonóm Megye Longsheng Dong , Yao , Miao autonóm megye

Vannak azonban kivételek e szabály alól, például a Tibeti Autonóm Terület vagy Belső-Mongólia.

Jogalap

Autonóm régiók, megyék, megyék és khoshunok léteznek a Kínai Népköztársaság alkotmányának 3. fejezetének (111-122) 6. szakasza értelmében . Az alkotmány előírja, hogy az autonóm egységek kormányának vezetőjének az ezen a területen élő etnikai csoportok valamelyikének képviselőjének kell lennie . Az alkotmány számos jogot garantál, többek között a pénzügypolitika függetlenségét, a gazdasági tervezés függetlenségét, a művészet, a tudomány és a kultúra függetlenségét, a rendőrség szervezetét, a helyi nyelvhasználatot. A tartományokkal ellentétben, ahol a kormányzók kormányoznak, az autonóm közigazgatási egységeket elnökök vezetik.

Eredet

Az autonóm régiók, körzetek, uyezdek és khoshunok a Szovjetunió mintájára a kommunista hatalom megalakulása után jöttek létre. Eleinte megegyezett a tartományokhoz tartozó autonóm régiókkal a nómenklatúra, bár ezt a helyzetet később korrigálták.

Az első autonóm régió Belső-Mongólia (1947), majd Hszincsiang (1955) volt. 1957-ben Guangxi és Ningxia , 1965-ben pedig Tibet kapta meg ezt a státuszt .

Autonóm Területek Statisztika

A 2009-es kínai statisztikai évkönyv szerint az adatok 2008 végén vannak.

autonómia tartományi szinten kerületi szintű autonómia megyei szintű autonómia az autonóm terület lakossága
összesen (az autonóm területekhez tartozó összes körzet száma) városi szinten autonóm régió összesen (az autonóm területekhez tartozó összes megye száma) városi megye autonóm megyék teljes népesség (万人) kisebbségi méret (万人) kisebbségi részesedés (%)
Tábornok 5 77 31 harminc 698 65 120 18075.39 8616 47.67
Hebei 6 6 202.14 118,73 58.74
Belső-Mongólia egy 12 9 101 tizenegy 3 2413,70 533,68 22.11
Liaoning nyolc nyolc 335,75 172,18 51.28
Kirin egy egy tizenegy 6 3 333,72 114,83 34.41
heilongjiang egy egy 25.49 5.30 20.80
Zhejiang egy egy 16.85 1.83 10.85
Hubei egy egy tíz 2 2 457,48 247,33 54.06
Hunan egy egy tizenöt egy 7 501,85 372,38 74.20
Guangdong 3 3 48,82 18.06 36.98
Guangxi Zhuang autonóm régió egy tizennégy tizennégy 109 7 12 5049,00 1959 38,80
Hainan 6 6 170,77 84,99 49,77
Chongqing négy négy 265,88 182,6 68.68
Szecsuán 3 3 51 egy négy 698,86 408,76 58.49
Guizhou 3 3 46 négy tizenegy 1659,59 984.12 59.30
Yunnan nyolc nyolc 78 7 29 2192.27 1218,83 55,60
Tibeti Autonóm Terület egy 7 egy 73 egy 279,23 266,87 95,57
Gansu 2 2 21 2 7 334.17 191,15 57.20
Qinghai 6 6 35 2 7 341,34 214.12 62,73
Ningxia Hui autonóm régió egy 5 5 21 2 617,69 226,74 36.71
Hszincsiang Ujgur Autonóm Terület egy tizennégy 2 5 98 19 6 2130,81 1294,48 60,75

Nemzeti területek

Megyei szint

Volost szint

Falusi szint

Lásd még

Jegyzetek

  1. Justin J. Stein, "Taking the Deliberative Turn in China: International Law, Minority Rights and the Case of Xinjiang", Journal of Public and International Affairs, 14. kötet/2003. tavasz: 13-14.

Linkek