Hatok halnak meg először

A Hatok halnak meg először Alexandra Marinina  nyomozórendőrregénye [ 1] , először 1995-ben jelent meg .

Létrehozási előzmények

Az író konzultált a pisztolylövés Európa-bajnokával, és alaposan tanulmányozta A. B. Zhuk „Pisztolyok és revolverek” című könyvét. Ennek ellenére a regény megjelenése után a felháborodott olvasók leveleket küldtek neki, azt állítva, hogy Stechkin pisztolya nem létezik [2] .

Telek

Dmitrij Platonovot, a gazdasági bűncselekmények elleni küzdelem osztályának alkalmazottját azzal gyanúsítják, hogy megölte élettársát, aki vele együtt dolgozott az Uralsk-18 cég ügyében. Megértve, hogy az ügy anyagai semmi esetre sem kerülhetnek illetéktelen kezekbe, és azt is, hogy szabadlábon lévén inkább kitalál mindent, mint egy börtöncellából, Platonov menekül. Dmitrij találkozik egy fiatal nővel, aki beengedi őt, és kész segíteni Platonovnak, hogy megértse, ki hozta létre. Anastasia Kamenskaya, a MUR alkalmazottja utasítja Platonovot. Ugyanakkor Nastya megpróbál kitalálni egy mesterlövészt, aki minden hétvégén fiatal férfiakat öl meg a városon kívül.

A karakterekről

G. Ponomareva felhívja a figyelmet a nemi vonatkozásra: „A. Marinina detektívtörténeteiben a női szereplők nemcsak számban, hanem sokféleségben is felülmúlják a férfi karaktereket. Marinina alkotásaiban a nő nem annyira szenvedő oldal, nem annyira áldozat, hanem aktív szubjektum, szervezi a körülményeket, és nem engedelmeskedik azoknak. Ilyenek a „bűnözők” Kira Sevcsenko („A hat hal meg először”), Natalja Cukanova („A halál fényes arca”), Regina („Idegen mezőn játszik”), Sofia Illarionovna („The Name of the Six“) képe. az áldozat senki" stb. [ 3] »

Adaptációk

Fordítások

Magnus Danberg svéd fordítása ( De som dö först. Wahlstrom & Widstrand, 1999.) [4]

Képernyő adaptáció

A televíziós verziót 2000-ben adták ki a "Kamenskaya" című televíziós sorozat első évadának részeként , amelyet Jurij Moroz [5] rendezett . A filmadaptáció cselekménye némileg megváltozott - a történet főszereplője nem az UBEP alkalmazottja, Dmitrij Platonov, hanem Kamenskaya kollégája, Mihail Lesznyikov.

Jegyzetek

1. ↑ N. I. Kirilenko, O. V. Fedunina. Klasszikus detektív- és rendőrregény: a műfajok elhatárolásának problémájához. "Új Filológiai Értesítő" folyóirat (ISSN 2072-9316) 3. szám / 14. évfolyam / 2010
2. ↑ Alexandra Marinina: „Nem szeretek utazni. Megérkezem az üdülőhelyre, és a harmadik napon új könyvet kezdek írni” Ugranow News Service, 2014. június 10.
3. ↑ Ponomareva G. A nő mint „határ” Alexandra Marinina műveiben // Paul. neme. Kultúra (german és russzisztika). - M. - 1999. - S. 181-191.
4. ↑ Alexandra Marinina és Nastya Kamenskaya norvég kollégáiról
5. ↑ Útközben. " Nezavisimaya Gazeta ", 1999.12.18

Linkek