Emberi érzékenység

Emberi érzékenység , érzékenység vagy érzékenység ( lat.  sensus  - érzés , érzés ) - az ember karakterológiai jellemzője , az a képessége, hogy érezze, megkülönbözteti és reagáljon a külső ingerekre. Kvantitatívan meg kell különböztetni a fokozott és csökkent érzékenységet (érzékenységet).

Alapvető információk

A túlérzékenységet (érzékenységet) gyakran fokozott szorongás , új helyzetektől, emberektől, mindenféle próbától stb. való félelem kíséri. Az önmagunkkal szembeni erkölcsi igényesség és az állítások alábecsült szintje. Az életkor előrehaladtával kisimítható, különösen az oktatási és önképzési folyamatban a szorongást okozó helyzetekkel való megbirkózás képességének kialakulása miatt. [egy]

Ennek oka lehet mind szervi okok ( öröklődés , agykárosodás stb.), mind a nevelés sajátosságai (például egy gyermek érzelmi elutasítása a családban). A rendkívül kifejezett érzékenység az alkotmányos viszonyok egyik formája.

A találkozási csoportok (érzékenységi tréningcsoportok) a csoportpszichoterápia gyakorlatában létrejött kis társadalmi csoportok. A résztvevők figyelme az intenzív interperszonális interakcióra összpontosul. A találkozást úgy kell érteni, mint amikor az ember valami újat fedez fel pszichológiájában, társadalmi környezetében. Az ilyen csoportok munkájának céljai a következők: a kommunikáció pszichológiai akadályainak eltávolítása és a pszichológiai védekező mechanizmusok működésének enyhítése, a bizalom és a nyitottság szükséges fokának elérése az interperszonális kommunikációban, az őszinteség és a kommunikációs nehézségek kiküszöbölésére irányuló vágy.

Érzéketlenség

A pszichológiában az emberi érzékenység kifejezést (valamint a kapcsolódó antonim insensitivity ) általánosan használják valamilyen inger által kiváltott érzés erőssége és az adott inger erőssége közötti kapcsolat leírására. A kifejezés a fizikai érzésekre és az érzelmi érzésekre egyaránt vonatkozik.

Példák az érzéketlenségre:

Lásd még

Jegyzetek

  1. Rövid pszichológiai szótár / Összeáll. L. A. Karpenko. Összesen alatt szerk. A. V. Petrovszkij, M. G. Jarosevszkij. - M .: Politizdat, 1985. S. 316.

Irodalom