N. S. Trubetskoy fonológiai koncepciója

N. S. Trubetskoy fonológiai koncepciója a fonológia egyik iránya .

Fonetika és fonológia

Trubetskoy tanításában a hangok tudománya fonológiára és fonetikára oszlik:

• fonológia  - "egy nyelv hangjainak tanulmányozása, amelyek közösek és állandóak a beszélők elméjében";
• A fonetika  a nyelv hangjainak sajátos megnyilvánulásának tanulmányozása a beszédben, amely egyfelvonásos jellegű.

A fonológia és a fonetika összefügg egymással, hiszen konkrét beszédaktusok nélkül nem lenne nyelv. A beszédaktus  kapcsolatot létesít Saussure „jelöltje” és „jelölője” között.

A fonológia egy olyan nyelvben vizsgálja a jelzőt, amely bizonyos számú, egymástól hangmegnyilvánulásukban eltérő, jelentéssel bíró elemből áll, a megkülönböztető elemek arányát és kombinációjuk szabályait. A szemantikai különbséggel nem rendelkező hangjelek nem nélkülözhetetlenek a fonológiához. A fonológia az összes beszédaktus alapjául szolgáló nyelvi rendszer tudománya.

A fonetika a fizikai, artikulációs egyfelvonásos jelenségeket vizsgálja. Ez az emberi beszéd hangjainak anyagi oldalának tudománya.

A hangoknak három aspektusa van : kifejezés , vonzerő , üzenet . Csak a harmadik, reprezentatív szempont, az üzenet tartozik a fonológia szférájába. A reprezentatív szempont három részre oszlik, amelyek tárgya rendre:

• a nyelv kulminatív funkciója (jelzi, hogy hány egységet, azaz szót, kifejezést tartalmaz a mondat);
• delimitatív funkció (két egység határát jelöli: kifejezések, szavak, morfémák);
• A megkülönböztető vagy szemantikai funkció, amely a fonológia szempontjából a legfontosabb, hozzájárul az értelmes egységek megkülönböztetéséhez.

Az ellentétek tana

A szemantikai differenciálás fő fogalma az oppozíció fogalma  - a jelentésfeltáró tulajdonság szerinti oppozíció. A fonológiai egység „a fonológiai oppozíció tagja”.

Az ellentétek osztályozása

A teljes ellentétrendszerrel kapcsolatban:

• a "dimenzionalitás" (minőségi kritérium) szerint:
  • egydimenziós  - az ellenzék mindkét tagjában rejlő jellemzők halmaza már nem rejlik a rendszer egyetlen más tagjában sem;
  • többdimenziós  – az ellenzék két tagjának „összehasonlítási alapja” kiterjed ugyanannak a rendszernek a többi tagjára is.
• előfordulás szerint (mennyiségi kritérium):
  • elszigetelt  - az ellenzék tagjai olyan kapcsolatban vannak, amely más ellenzékben nem található;
  • arányos  - a tagok közötti viszony megegyezik egy másik vagy más ellenzék tagjai közötti kapcsolattal.

Az ellenzéki képviselőkkel kapcsolatban :

• privatív  - az egyik tag egy megkülönböztető tulajdonság megléte vagy hiánya által különbözik a másiktól - egy „korrelatív jellemző”. Például a hangzás (a hangszálak munkája az artikuláció során) egy jel jelenléte, a süketség (a hangszálak nem működnek) pedig a jel hiánya;
• fokozatos  - az ellenzék tagjai ugyanazon jellemző különböző fokaiban különböznek egymástól;
• ekvipotens  - a tagok logikailag egyenlőek. Például a k és d fonémák esetében az oppozíció privatív a zöngésség - süketség és ekvipotens - szempontjából a keletkezés helyén.

A jellegzetesség szempontjából :

• állandó  – ha a megkülönböztető jegy hatása nem korlátozott
• semlegesíthető  - ha egy adott helyzetben a tulajdonság elveszti fonológiai jelentőségét.

Azok a fonémák, amelyek egyidejűleg arányos, egydimenziós és privatív oppozíciót alkotnak, a legszorosabb rokonságban állnak egymással, és egy ilyen oppozíció korreláció.

A fonéma fogalma

Trubetskoy szerint a fonéma a legrövidebb fonológiai egység, amelynek rövidebb egységekre bontása az adott nyelv szempontjából lehetetlen. A fonéma fő belső funkciója a szemantikai.

A fonéma változatlan , azaz számos különböző hangmegnyilvánulásban realizálható . A kiejtett hang a fonéma megvalósításának egyik lehetőségének tekinthető.

Fonéma és variáns

A doktrína négy szabályt vezet be a fonémák megkülönböztetésére :

1. ha egy nyelvben két azonos helyzetben lévő hang helyettesítheti egymást, és ugyanakkor a szó szemantikai funkciója változatlan marad, akkor ez a két hang egy fonéma változata;
2. ha a hangok egy pozícióban történő cseréjekor a szó jelentése megváltozik, akkor ezek nem egy fonéma változatai;
3. ha két akusztikailag rokon hang soha nem fordul elő ugyanabban a helyzetben, akkor ezek ugyanannak a fonémának a kombinatorikus változatai;
4. ha két akusztikailag rokon hang soha nem találkozik ugyanabban a helyzetben, hanem egy hangkombináció tagjaként követheti egymást, ráadásul olyan helyzetben, ahol e hangok egyike a másik nélkül is előfordulhat, akkor ezek nem egy fonéma változatai.

Fonéma és kombináció

Egy adott nyelv fonémáinak teljes összetételének megállapításához meg kell különböztetni a fonémát a fonémák kombinációjától. Trubetskoy megfogalmazta az egy- és többszólamúság szabályait. Egy hangkombináció egyszólamú, ha:

1. fő részei nem oszlanak két szótagra;
2. egyetlen artikulációs mozdulattal jön létre;
3. időtartama nem haladja meg az adott nyelv más fonémáinak időtartamát;
4. A potenciálisan egyfonémás hangkomplexumok akkor tekinthetők gyakorlatilag egyfonémásnak, ha egyszerű fonémákként viselkednek (azaz olyan pozíciókban fordulnak elő, amelyek egyébként csak egyetlen fonémát engednének meg).

Irodalom

• Trubetzkoy N. Grundzüge der Phonologie // Travaux du cercle linguistique de Prague. 1939. 7. sz.  (német)
• Trubetskoy N. S. A fonológia alapjai / Per. vele. A. A. Kholodovich ; Szerk. S. D. Katsnelson ; Utószó A. A. Reformatsky . - M .: Külföldi Irodalmi Kiadó , 1960. - 372 p. (fordítva)
• Trubetskoy N. S. A fonológia alapjai / Per. vele. A. A. Kholodovics; Szerk. S. D. Katsnelson; Utószó A. A. Reformatsky; Intro. Művészet. L. A. Kasatkina. - 2. kiadás - M . : Aspect-Press, 2000. - 352 p. — (Klasszikus tankönyv). — ISBN 5-7567-0250-4 . (fordítva)
• H. S. Trubetskoy és a modern filológia: Szo. cikkek / Rep. szerk. N. I. Tolsztoj . - M .: Tudomány , Örökség, 1993. - 288 p. — ISBN 5-201-13204-9 .