Organuránvegyületek

A szerves uránvegyületek  olyan vegyületek, amelyekben az uránatom közvetlenül kapcsolódik szerves funkciós csoportok szénatomjához.

Fizikai és kémiai tulajdonságok

A szerves uránvegyületekben az urán oxidációs állapota +3 vagy +4. Az UC kötés elektronsűrűsége a szerves csoport felé tolódik el: U δ+ →R δ- , és az uránatom f-elektronjai is részt vesznek a kötés kialakításában egy észrevehető kovalens komponenssel. Az UR kémiai kötés a π- vagy σ-típusba tartozik.

A legtöbbet vizsgált urán π-komplexek, amelyek liganduma a ciklopentadién és származékai: U(C 5 H 5 ) 3 , U(C 5 H 5 ) 4 , U(C 5 H 5 ) 3 X, U(C ) 5 H 5 ) 2 X 2 , U(C 5 H 5 )X 3 , ahol X σ-kötésű szerves csoportok vagy savas ligandumok, valamint urán π-komplexek ciklooktatetraén ligandumokkal U(C 8 H 8 )2 ( uranocén ), U(C 8 H 8 )X 2 Sol 2 , ahol X egy savas ligandum, a Sol pedig egy n-donor atomokkal rendelkező oldószermolekula.

Vannak σ-kapcsolt csoportokat tartalmazó organuránvegyületek, Li 2 UR 6 , Li 3 UR 8 és tetraallil komplexek is.

Általában a szerves uránvegyületek tulajdonságai hasonlóak az analóg lantanid vegyületekéhez .

Megszerzése és alkalmazása

A szerves uránvegyületek szintézisének módszerei az urán-halogenidek alkáli- és alkáliföldfémek ciklopentadienidjeivel és ciklooktatetraenidjeivel való reakciójából állnak. Ezenkívül tallium-ciklooktatetraenidot használnak.

A szerves uránvegyületeket nem használják széles körben, bár katalitikus képességüket a telítetlen vegyületek dimerizációs, hidrogénezési, dehidrogénezési, izomerizációs és oligomerizációs reakcióiban találták meg.

Irodalom