Whitehead torpedó | |
---|---|
Háború/csata | |
Származási ország | |
Gyártó | Royal Arsenal [d] |
Tervező | Whitehead, Robert |
Üzembe helyezés dátuma | 1894 |
Leszerelés dátuma | 1922 |
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
A Whitehead torpedó egy angol származású és nemzetiségű osztrák mérnök Robert Whitehead által tervezett torpedócsalád általános neve . A Whitehead torpedókat 1868 óta tömegesen gyártja a Whitehead cég, és mind a császári és királyi osztrák-magyar haditengerészet szolgálatába , mind exportra szállították (beleértve a Nagy-Britannia Királyi Haditengerészetét is ).
Az esemény, amely megváltoztatta Robert Whitehead életét, az volt a meghívása 1864 -ben , hogy csatlakozzon a partvédelmi berendezés fejlesztéséhez , amelyet angol fordításban "coastsaver" ("part védelmező") néven ismernek, és amelyet egy nyugalmazott fregattkapitány talált ki. 2. rangú kapitány ) az Osztrák Birodalom Birodalmi Haditengerészete Giovanni Lappis ( Oroszországban ismertebb neve német Johann Luppis néven és vezetéknevén ) . Az eszköz egy hosszú szivar alakú, vízbe merített, robbanóanyaggal megtöltött, megnövelt óramechanizmus segítségével mozgatható készülék volt [1] [2] . Az ilyen eszköz létrehozásának ötlete meghiúsult, de Whiteheadet arra ösztönözte, hogy más megoldásokat keressen új fegyverek létrehozására.
Tizenkét éves fia, John segítségével Whitehead a következő két évben fáradhatatlanul dolgozott új víz alatti fegyverek kifejlesztésén és tesztelésén. Két év munka eredményét 1866 októberében mutatták be Fiuméban , amely a világon a második ( I. F. Alekszandrovszkij önjáró aknája után, amelyet először 1865 -ben teszteltek , lásd Alekszandrovszkij torpedóját ) pneumatikus meghajtású önjáró akna ( torpedó ) . A tesztek sikertelenek voltak a torpedó menetének instabilitása miatt a pálya és a mélység mentén [3] , de 1868 -ban Whitehead bemutatta a torpedó új modelljét - koaxiális légcsavarokkal és hidrosztáttal -, amelyet némi finomítás után az osztrák- A magyar flotta 1871 - ben [4] . A torpedót ezt követően Whitehead folyamatosan fejlesztette, és élete során Whitehead cége jelentős számú torpedóváltozatot készített. 1866 - tól 1905-ig a Whitehead torpedóinak maximális sebessége 6,5 csomóról 32 csomóra nőtt, a maximális kilövési tartomány pedig 200-ról 2200 yardra (180-ról 2000 méterre ) [5] [6] [7] [8] .
1868- ban , a torpedó képességeinek sikeres bemutatása után az Osztrák-Magyar Haditengerészet úgy döntött, hogy megrendelést ad le a torpedó gyártására. Robert Whitehead a szerződés megkötésekor fenntartotta a jogot, hogy torpedókat és gyártási engedélyeket értékesítsen más országoknak, és egész jövőbeli életét a torpedófegyverek fejlesztésének szentelte. 1869- re a Whitehead fiumei tevékenységéről szóló információk eljutottak a Nagy-Britannia Királyi Haditengerészetének vezetőségéhez. Ezt követte Robert visszahívása az Egyesült Királyságba , ahol bemutatta 14 hüvelykes (355,6 mm) és 16 hüvelykes (406,4 mm) torpedóit. A bemutatókat követte a brit haditengerészet e torpedók használati jogának megvásárlása, majd 1872 -től a Woolwich Arsenal (Királyi Arzenál) gyártási jogának megvásárlása.
A következő néhány évben Whitehead gyárát torpedók vásárlására vonatkozó megrendelések követték Franciaországból ( 1872 ), Németországból ( 1873 ), Olaszországból ( 1873 ), Oroszországból ( 1874 ), [9] Argentínából , Belgiumból , Görögországból , Dániából , Spanyolországból . , Norvégia , Portugália , Törökország , Chile , Svédország és Japán . Oroszország lett a hatodik állam, amely ( 1874 -ben) haditengerészeténél szolgálatba állította a torpedót .
Modell (gyártási év) | Hossz, m | Ház anyaga | Torpedó súlya, font | A robbanófej súlya, font (kg) | Menetsebesség, mph | Hatótáv, yard | Költség (font sterling) |
---|---|---|---|---|---|---|---|
356 mm (1866) | 265 | 18 (8,2) | 7 | 200 | |||
356 mm (1868) | 346 | 40 (18,2) | 7 | 200 | |||
406 mm (1868) | 650 | 67 (30,4) | 7? | 600 | |||
356 mm (1875) [10] | 530 | 26 (11,8) | tizennyolc | 600 | |||
381 mm (1882) | 5.7 | Acél vagy bronz | 904 | 94 (42,6) | 21 | 800 | 350 (C) [11] , 380 (B) |
356 mm (1882) [12] | 498 | ? | 24 | 400 | |||
356 mm (1883) (14"-re nagyítva) | 117 (53,1) | húsz | 800 | ||||
356 mm (1883) [13] | 581 | 44 (20) | 21 | 650 | |||
305 mm (1883) | 272 | 33 (15) | 21 | 200 | |||
356 mm MkV (1886) [10] | 660 | 58 (26,3) | 24 | 600 | |||
457 mm (1890) Mk 1B | 1236 | 198 (90) | harminc | 800 27,5 csomóval | |||
457 mm (1892) Mk 2 | 845 | 118 (53,5) | harminc | 800 27 csomóponton | |||
457 mm (1893) Mk 2 (C típus) | 1232 | 132 (60) | 1500 28,5 csomóval | ||||
457 mm (1906) | 1609 | 220 (99,8) | 35 | 1000 | |||
457 mm (1908) | 1609 | 253 (115) | 42 | 1090 42 csomóért, 2190 34 csomóért. 4370 28 csomóval. |
|||
457 mm RGF Mk VII (1908) | 1553 | 200 (90,1) | 41 | 3000 41 csomóért, 5500 34 csomóért. |
|||
457 mm (1911) | 1620 | 253 (115) | 42 | 1090 42 csomóért, 6560 27 csomóért. |
|||
457 mm (1911) | 1743 | 220 (99,8) | 44 | 2190 44 csomóért, 6560 31 csomóért. |
Szótárak és enciklopédiák |
|
---|