Szociális infrastruktúra

A társadalmi infrastruktúra  olyan iparágak és vállalkozások összessége, amelyek funkcionálisan biztosítják a lakosság normális életét. Ide tartoznak: lakásépítés, építése, szociális és kulturális létesítmények, a lakás- és kommunális szolgáltatások teljes szférája, az egészségügyi rendszerek vállalkozásai és szervezetei, oktatás, óvodai nevelés; rekreációval és szabadidővel kapcsolatos vállalkozások és szervezetek; közétkeztetés, szolgáltatások, sport- és rekreációs létesítmények; személyszállítás és közszolgálati kommunikáció; jogi és pénzügyi-hitel jellegű szolgáltatásokat nyújtó intézményrendszer (jogi tanácsadás, közjegyzői irodák, takarékpénztárak, bankok) stb. [1] .

A szociális infrastruktúra tényezői:

1) A fogyasztó a fő tényező (a lakosság elhelyezkedése);

2) Természeti erőforrás-tényező (víztestekkel, erdőkkel, hegyekkel kapcsolatban);

3) A "tudományintenzív" tényező (tudományos központok felé hajlik. Például: felsőoktatás (egyetem, intézet);

4) Közlekedési tényező (az elhelyezés során az infrastrukturális létesítmények lakosságának közlekedési elérhetőségét mindig figyelembe veszik).

Definíció és osztályozás

Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a társadalmi infrastruktúra allokációja a gazdaság infrastruktúrájának egyik legelterjedtebb osztályozása , amely ebben az esetben termelő és nem termelő (szociális) [2] . A társadalmi infrastruktúra olyan iparágak, alágazatok, amelyek közvetve kapcsolódnak a termelési folyamathoz [3] abban az értelemben, hogy feltételeket biztosítanak a lakosság munka- és társadalmi tevékenységéhez, a kultúra, az élet, a társadalmi és interperszonális kommunikáció területén végzett tevékenységekhez [4] ] .

A szociális infrastruktúra viszont fel van osztva [5] :

1. Társadalmi-gazdasági - biztosítja az egyén átfogó fejlődését (oktatás, egészségügy, kultúra);
2. Háztartás - bizonyos feltételeket teremt a lakosság életéhez (kiskereskedelem, közművek, lakásállomány stb.).

Társadalmi infrastruktúra a 20. század második felében

A 20. század közepe óta minden fejlett piacgazdasággal rendelkező országban meredeken felgyorsult a társadalmi infrastruktúra fejlesztési folyamata. A tudományos és technológiai forradalom kibontakozása egyrészt a munkaerő minőségének meredek emelkedését követelte meg az intelligencia fejlesztésével, az egészségfejlesztéssel, a munkaerő-motiváció változásával, ami ösztönözte a társadalmi infrastruktúra különböző területeinek fejlődését. Másodszor, a társadalmi infrastruktúra ágazataiban és területein technológiailag minőségileg új anyagi és technikai bázis jött létre, amely biztosította a működés magas hatékonyságát. Harmadszor, a tudományos-technológiai forradalom kitörése az anyagtermelés ágazataiban a foglalkoztatottak számának jelentős csökkenésével járt együtt, ami jelentős munkaerő-újraelosztás lehetőségét teremtette meg a szolgáltató szektorban, ezen belül a szociális infrastruktúra szektorban.

A szociális infrastrukturális létesítmények fejlesztése, hatékony működése, lakossági elérhetősége fontos feltétele az ország lakossága nagy részének életszínvonalának és életminőségének javításának.

Társadalmi infrastruktúra becslések

A társadalmi infrastruktúra felmérései fontos szerepet játszanak az egyes országok és nemzetközi szervezetek által végzett modern statisztikai vizsgálatokban a megfelelő segítségnyújtás érdekében. Például a Világbank a következő mutatókat használja [6] :

1. Kórházi ágyak száma;
2. Orvosok száma;
3. Általános iskolai tanárok száma;
4. Középiskolai tanárok száma.

Jegyzetek

1. ↑ Társadalmi infrastruktúra: szerep és jelentősége a régió fejlődésében . cyberleninka.ru . Hozzáférés időpontja: 2020. augusztus 2. (határozatlan)
2. ↑ Kokurin D.I., Nazin K.N. Az orosz gazdaság infrastrukturális potenciáljának kialakítása és megvalósítása. - M. : Translit, 2011. - S. 54-55. — 336 p. - ISBN 978-5-94976-658-3 .
3. ↑ Zhamin V. Infrastruktúra a szocializmusban // A közgazdaságtan kérdései. - 1977. - 2. sz . - S. 13-20 .
4. ↑ Shulgina I.V. A tudomány infrastruktúrája a Szovjetunióban. - M . : Nauka, 1988. - S. 25. - ISBN 5-02-011854-0 .
5. ↑ Homelyansky B.N. A társadalmi tervezés gazdasági hatása. Társadalmi-gazdasági infrastruktúra a szaporodási folyamatban. - M . : Gondolat, 1980. - S. 14.
6. ↑ Kokurin D.I., Nazin K.N. Az orosz gazdaság infrastrukturális potenciáljának kialakítása és megvalósítása. - M. : Translit, 2011. - S. 248-250. — 336 p. - ISBN 978-5-94976-658-3 .

Irodalom

• Safronov N. A. Egy szervezet (vállalkozás) gazdaságtana. — M.: Közgazdász, 2004. — 251 p. — ISBN 5-98118-003-X