Halál és némi szerelem

 A Halál és egy kis szerelem Alexandra Marinina nyomozórendőrregénye [ 1] , amely 1995-ben jelent meg.

Telek

Nastya Kamenskaya feleségül veszi Alekszej Chistyakov matematikaprofesszort. Reggel Nastyának egy borítékot dobtak egy fenyegető levéllel. Anasztázia és Alekszej esküvői ceremóniáján sikoltozás hallatszott az anyakönyvi hivatal dísztermében, Nastya a mellékhelyiségben találta meg a menyasszony holttestét, akit lőttek le pisztollyal, a vőlegényt pedig feszült állapotban. katatón kábulat. Ezt a párost közvetlenül Kamenskaya és Chistyakov után kellett összevonni. Hamar kiderült, hogy több házasodni készülő nő is megkapta ugyanezeket a feljegyzéseket, de egyikük sem nyújtott be kérelmet a rendőrségen .

Vélemények és kritikák

Nastya Kamenskaya szakember művészi arculatát példaként állítja be K. S. Mikloshevich „A belügyi szervek alkalmazottja köztisztviselő” című cikkében [2].

M. A. Krongauz a női detektívtörténetekről írt elmélkedéseiben így ír: „A komoly detektívtörténetek fentebb szentimentálisnak nevezett címei már tematikus alapon is kiemelkednek. Meg kell említeni a halált, az alvást, a játékot, a bűnt, a szellemeket, a maszkokat, általában mindenféle misztikát (a horror szavak jók és szerethetők: szörny, mániákus és mások), és talán egy kis szerelem. A. Marinina regényének egyébként a „Halál és egy kis szerelem” a címe. [3] és megjegyzi, hogy későbbi regényeiben Marinina eltávolodott a sztereotip címektől.

Elvira Gerasimenko nyelvész Marinina regényeinek címeit vizsgálva a „rejtélycímek, utalócímek, szimbólumcímek, üzenetcímek” kategóriáját emeli ki, amelyek felkeltik az olvasó érdeklődését a regény iránt: „Nem neveznek meg az olvasónak konkrét szereplőket és eseményeket, nem apellálnak az emlékekre és érzésekre, inkább intrikát keltenek, csak sejtetnek egy lehetséges tartalmat” [4] .

Alexandra Leontyeva megjegyzi Anna Holt és Alexandra Marinina norvég írónő írástechnikájának hasonlóságát "azzal a különbséggel, hogy a betétek első személyben vannak írva, és az utolsóig nem világos, hogy az elkövető mondja ezt, vagy talán az áldozatok" [5]

Átdolgozások és fordítások

Magnus Danberg svéd fordítása ( Död och lite kärlek. Wahlstrom & Widstrand, 1999.) [5]

Jegyzetek

1. ↑ N. I. Kirilenko, O. V. Fedunina. Klasszikus detektív- és rendőrregény: a műfajok elhatárolásának problémájához. "Új Filológiai Értesítő" folyóirat (ISSN 2072-9316) 3. szám / 14. évfolyam / 2010
2. ↑ Mikloshevich K.S. A belügyi szervek alkalmazottja - köztisztviselő. "Az Oroszországi Belügyminisztérium Kelet-Szibériai Intézetének Értesítője" 4. szám / 2011
3. ↑ Baleset egy magányos háziasszonynak. " Új világ ", 2005, 1. sz
4. ↑ Elvira Nikolaevna Gerasimenko. A. Marinina és F. Neznansky detektívregényeinek címei: gender aspektus  // Orosz filológia. A Harkovi Nemzeti Pedagógiai Egyetem közleménye. G.S. Serpenyők: folyóirat. - 2011. - No. 1-2 (44) . - S. 58-63 . — ISSN 2312-1572 . Archiválva az eredetiből 2017. február 14-én.
5. ↑ 1 2 Leontyeva A. Alexandra Marinina és Nastya Kamenskaya norvég kollégáiról. // Alexandra Marinina kreativitása, mint a modern orosz mentalitás tükörképe. (a gyűjteményt szerkesztette: E. Trofimova) - INION RAS , Institute of Slavic Studies RAS, 2002. ISBN 5-248-00127-7

Linkek