Sydney, Philip

Philip Sidney ( angol.  Philip Sidney ; 1554. november 30.  – 1586. október 17. ) - az Erzsébet-korszak angol költője és közéleti személyisége .

Életrajz

Sidney születése szerint arisztokrata , oxfordi diplomás volt, és a tudományok, a nyelvek és az irodalom szeretete volt, és költők pártfogója lett, mielőtt maga is híres lett volna ebben a minőségében.

Diplomáciai pályájára készülve három évet töltött a kontinensen Franciaországban , ahol közel került Duplessis-Mornay és Beza protestáns írókhoz. Miután túlélte a párizsi Szent Bertalan éjszakát , Sidney lelkesen harcolt a protestantizmus ügyéért. 1576 óta kravcheyként szolgált. 1577-ben a prágai császári udvar nagykövetévé nevezték ki, ahol egy évet töltött, majd vallási elképzelései miatt szégyenbe esett. A királynő nem osztotta vallási elképzeléseit; majd egy időre visszavonult birtokaira, ahol váratlanul feltárult költői tehetsége. Ezt megkönnyítette az irodalmi szabadidő, amelyet nővére , Mary , a leendő pembroke grófnő, a művészetek pártfogója körében töltött. Vidéki csendben Sidney lírai szonett - ciklust írt, és az új irodalmi dicsőség lángjában tért vissza az udvarba, miután Erzsébet kegyesen elfogadta a májusi királynőnek szentelt pásztorságot , és 1583-ban lovaggá emelte. A fővárosban a költők köre gyűlt össze körülötte, az úgynevezett Areopagus , amelybe Gabriel Harvey , Edmund Spenser , Fulk Greville és Edward Diar tartozott . Sidney mostantól kortársai szemében a tökéletes udvaronc angol megtestesítője lett, ötvözve az arisztokráciát, a műveltséget, a vitézséget és a költői adottságot.

1581-ben és 1584-1585-ben a kenti parlament tagja lett. 1583 - ban hadba vonult Hollandiába . Ott katonai sikereket ért el. 1585 közepén kinevezték a meghódított területek kormányzójává és a királyi lovasság élére. Vezetése alatt az év során a brit csapatok nem értek el eredményt, az elvesztett zutpheni csatában Sidney súlyosan megsebesült. Arnhembe szállítása során vérmérgezést kapott, amibe belehalt. Holttestét Angliába szállították, és 1587. február 16-án királyi tisztelettel eltemették a Szent Pál-székesegyházban . Egy protestáns hős tragikus halála angol nemzeti legendává tette, és hosszú éveken át Sir Philip maradt a legnépszerűbb költő Angliában. Az Erzsébet-korabeli költők közül is ő lett az első, akinek verseit más európai nyelvekre is lefordították.

Kreativitás

Sidney a költészet és az irodalomelmélet újítója volt. Annak ellenére, hogy a szonett kialakult formája kedvelt és rendkívül elterjedt volt Európában a 16. században, nem utánozta az olasz vagy spanyol mintákat, mint sok epigon , „dallamos nyögés zavarta meg a halott Petrarkát ” a „magasan recsegve” - pitched beszédek”, bár Sidney őszintén tisztelte Petrarchát, és angolra fordította az olasz és spanyol líra nagy részét. Létrehozott egy 108 szonettből álló ciklust " Astrophil és Stella ", amelynek eredetisége abban állt, hogy ezeket a közös gondolattal rendelkező költői miniatűröket egy epikussá , egy igazi "szerelem tragikomédiájává" ötvözte reményeivel és csábításaival, féltékenységével és csalódásaival, harcával. az erényről és a szenvedélyről. A ciklus fináléja szomorú: a lírai hős jutalmatlan maradt szerelméért és odaadásáért, ugyanakkor optimista , mert a kínok és a megpróbáltatások mutatták meg számára az erkölcsi tökéletesség felé vezető utat. A szerelem feltárta az igazi szépséget, és mostantól támaszként szolgál majd a bánatokban, és erőt ad az új hőstettekhez, beleértve a civileket is.

A költő kísérletezett a párbeszédek szonettbe való beillesztésével, ami hőseit szokatlanul fényes élő karakterekké tette. Versei ugyanakkor tele vannak paradox következtetésekkel és az olvasó számára váratlan humorral . Sidney könnyed kezével a finom irónia az angol szövegek jellegzetes vonásává vált .

A költészet más formái – elégiák , balladák , ódák , hősi és szatirikus versek – előtt tisztelegve Sidney után az angol költők a szonettet részesítették előnyben az összes többivel szemben. E. Spencer, D. Davis több száz miniatűr remekművet hagyott hátra ugyanabban a 14 sorban.

Sidney az irodalom és a művészet komoly teoretikusaként jelent meg „A költészet védelme ” című értekezésében – körének esztétikai kiáltványában , amelyet válaszul a „frivol költészetet” elítélő puritán pamfletekre írt. Áthatja az irodalom magasztos céljának humanista reflexiói, az erkölcsi személyiség nevelése és a spirituális tökéletesség elérése, ami lehetetlen az emberek tudatos erőfeszítése nélkül. A szerző szerint minden tudománynak, csakúgy, mint a kreativitásnak, az a célja, hogy "megismerje az ember lényegét, etikai és politikai vonatkozásait, utólagos hatással rá." Sidney humorral és polemikus lelkesedéssel , Arisztotelész költészetére , valamint az ókori történelem, filozófia és irodalom példáira támaszkodva úgy érvelt, hogy a költő alkalmasabb a magas erkölcsi eszmények előmozdítására , mint egy erkölcsfilozófus vagy történész unalmas prédikációjukkal és építkezésükkel . . Határtalan fantáziájának köszönhetően szabadon festheti meg az ideális ember képét a közönség előtt. A költő a szemében a Természet társszerzőjévé, sőt vetélytársává nőtte ki magát: mindenki más észreveszi a mintáit, és " csak a költő... lényegében más természetet hoz létre, ... valamit, ami jobb annál, mint amit a természet generál." A természet vagy soha nem létezett... "

Sidney gondolatait a költészet céljáról az akkori legjobb írók – E. Spencer , W. Shakespeare , B. Johnson – érzékelték . Lefektette azt a hagyományt, amely Erzsébet királyné korában meghatározta az irodalom arculatát, amelyet a magas etikai eszmék megszállottja, de a filiszter moralizálástól idegen költő-értelmiségiek alkottak.

Philip Sidney és pártfogoltja, E. Spencer lettek az angol pasztoráció úttörői. 1590-ben jelent meg Sidney befejezetlen „ Arcadia ” című regénye, amelyben a próza és a vers szabadon váltakozva mesél két szerelmes herceg izgalmas kalandjairól egy áldott országban, melynek idilli leírása feltámasztotta az ókori Arcadia képét , de a ugyanakkor a költő, Anglia szülőföldjét sejteti .

Kompozíciók

• Philip Sidney . Astrophil és Stella. A költészet védelme. - M. , 1982. (Irodalmi emlékek).
• Sidney F. Arcadia / Trans. angolról; Előszó L. Volodarszkaja. - M. : RIOR, INFRA-M, 2011. - 640 p. — ISBN 978-5-369-00760-0

Genealógia

Jegyzetek

1. ↑ Bell A. Encyclopædia Britannica  (brit angol) – Encyclopædia Britannica, Inc. , 1768.
2. ↑ Sir Philip Sidney // Encyclopædia Britannica 
3. ↑ Sir Philip Sidney // Internet Broadway Database  (angol) - 2000.
4. ↑ Philip Sidney // Brockhaus Encyclopedia  (német) / Hrsg.: Bibliographisches Institut & FA Brockhaus , Wissen Media Verlag
5. ↑ Lundy D. R. Sir Philip Sydney // The Peerage 
6. ↑ Rokon Britannia

Irodalom

• E. V. Khaltrin-Khalturina . Költői formák antológiája Philip Sidney "Régi Árkádiájában": Apollón és Ámor konfrontációjának jegyében // Vers és próza a középkor és a reneszánsz európai irodalmában / Szerk. szerk. L. V. Evdokimova; Világirodalmi Intézet. őket. A. M. Gorkij RAS. - M . : Nauka, 2006. (orosz nyelven, a szerző terve szerint és a szerző engedélyével)
• Sir Philip Sidney - életrajz és versek  (elérhetetlen link) Alexander Lukyanov fordításában
• Motsohain B. I. Sir Philip Sidney . Információs és kutatási adatbázis „Shakespeare's Contemporries” (2012). Letöltve: 2012. június 7. (határozatlan)

Tematikus oldalak	diszkók Internet Broadway adatbázis Nemzetközi zenei kottakönyvtár projekt MusicBrainz Gutenberg projekt A Peerage
Szótárak és enciklopédiák	Nagy dán Nagy katalán Nagy norvég Nagy orosz Brockhaus és Efron horvát Britannica (11.) Britannica (online) Brockhaus Nemzeti életrajzi szótár A parlament története Figyelemre méltó névadatbázis Universalis Oxfordi életrajz
Genealógia és nekropolisz	Keress egy sírt WikiTree Elkésünk
Bibliográfiai katalógusokban BIBSYS: 1055990 BNE : XX831253 BNF : 119246973 BPN : 76360794 , 00485178 CiNii : DA01668492 CONOR : 119875171 GND : 11861391X ISNI : 0000 0001 2138 6465 J9U : 987007304510605171 LCCN : n79018045 LNB : 000072900 NDL : 00456526 NKC : jn19990007926 NLA : 35498378 NLP : A12104383 NSK : 000138058 NTA : 068962703 NUKAT : n98021828 PTBNP : 16924 LIBRIS : wt79b4df1wphsxq SUDOC : 027397904 VcBA : 495/180096 VIAF : 71397821 WorldCat VIAF : 71397821 ULAN : 500325995 RNB : 776867