S-15

S-15
Hajótörténet
lobogó állam  Szovjetunió
Otthoni kikötő Poláris
Indítás 1940. április 24
Kivonták a haditengerészetből 1956. június 26
Modern állapot selejtezve
Főbb jellemzők
hajó típusa Közepes tengeralattjáró
Projekt kijelölése C típus - "Közepes", IX-bis sorozat
Sebesség (felület) 19,5 csomó
Sebesség (víz alatt) 8,7 csomó
Működési mélység 80 m
Maximális merítési mélység 100 m
A navigáció autonómiája 30 nap
Legénység 42 fő
Méretek
Felületi elmozdulás 837 t
Víz alatti elmozdulás 1090 t
Maximális hossz
(a tervezési vízvonalnak megfelelően )
77,7 m
Hajótest szélesség max. 6,4 m
Átlagos merülés
(a tervezési vízvonal szerint)
4 m
Power point

Dízel-elektromos

Fegyverzet
Tüzérségi 1 x 100/51 B-24PL

Akna- és torpedófegyverzet
6 x 533 mm TA (4 az orrban és 2 a tatban), 12 torpedó
légvédelem 1 x 45/46 félautomata 21-K

S-15 , "Kolhoznitsa" [1]  - IX-bis sorozatú szovjet dízel-elektromos torpedó tengeralattjáró , C - "Medium" a második világháború alatt . 1939-1943 között épült, 1956-ig az északi flotta része volt.

A hajó története

1939. augusztus 10-én fektették le a gorkiji 112-es számú üzemben a 271 -es sikló alatt, az építkezést a munkások által összegyűjtött pénzekből finanszírozták. 1940. április 24- én indították útjára .

A Nagy Honvédő Háború kezdete S-15 találkozott a 112-es számú üzemben. Az S-14 -gyel , az S-103 -mal és az S-104-gyel együtt átszállították a Kaszpi-tengerre, ahol átvételi teszteken esett át. Szolgálatba lépett (az átvételi okmány aláírásának dátuma) 1942. december 20- án, hivatalosan 1943. január 21-én vált a flotta részévé Alekszandr Ivanovics Madisson parancsnok parancsnoksága alatt, akit még 1941 májusában neveztek ki, és korábban a flotta parancsnoka volt. Ronis tengeralattjáró .

1943 tavaszán az S-15 átkerült az északi flottához. Október 15-én a hajó megérkezett Poliarnojébe , november 18-án pedig hadjáratra indult. November 23-án az S-15 két torpedóval megtámadta a német tengeralattjáró-elhárító hajók által kísért norvég partjelzők egy csoportját. A hajón két robbanás is hallatszott, de ezt a támadást még a német dokumentumok sem rögzítették.

A második katonai hadjárat 1944. január 21. és január 24. között zajlott az RV-1 hadművelet részeként, és eredménytelen volt. Február 20-23-án az S-15 ismét tengerre szállt, de az 1938-ban szívrohamot kapott parancsnok panaszai után visszatért a szívhez. A hajóorvos azonban nem talált semmit Madissonban, kivéve a túlterheltséget. Február 23-án Jegorov hadosztályparancsnok és Szkorohvatov dandár vezérkari főnöke fogadta a hajót. Két törzsfőnök szertartás nélkül kifejtette a parancsnokkal kapcsolatos minden gondolatát, és bírósággal fenyegetőzött. Másnap, február 24-én a flottaparancsnok úgy döntött, hogy Madissont a pozíciójában hagyja, és felkészíti a hajót egy új hadjáratra, de Alekszandr Ivanovics addigra lelőtte magát a kabinjában.

A következő hadjáratban, 1944 márciusában-áprilisában, az S-15 G. K. Vasziljev parancsnoksága alatt és Egorov támogatási parancsnokával sikeresen partra szállt egy felderítő csoport.

Májusban a hajó az RV-7 hadművelet részeként katonai hadjáratot hajtott végre, majd augusztusig megjavították. Októberben az S-15 újabb utat hajtott végre, melynek során egy 8-as erősségű viharban és jégen való átkelés közben kapott károkat. Az ezt követő, dokkolós javítás és a jelenlegi javítás között, amelyben a hajó 1945. január elején kelt fel, nem volt hadjárat. Az S-15 javítás alatt érte el a háború végét.

1955. december 29-ig az S-15 továbbra is az északi flotta részeként szolgált, majd körülbelül egy évig PZS-27 úszó töltőállomásként szolgált.

1956. június 26-án a hajót kizárták a flotta vízijárművek listájáról, és leselejtezték.

Jegyzetek

  1. A „Kolhozasszony” elnevezés az S-15-tel kapcsolatban szerepel a levéltári dokumentumokban – a Központi Katonai Orvostudományi Akadémia 2. irattára, 7. leltár, 432. ügy, 194. lap rev.

A filmművészetben

Irodalom

Linkek