André Malraux | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
fr. André Malraux | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
francia kulturális miniszter (1959-1962 államminiszter, 1962-1969 kulturális államminiszter) |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
1959. január 8. - 1969. június 20 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A kormány vezetője |
Michel Debret Georges Pompidou Maurice Couve de Murville |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az elnök | Charles de Gaulle | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Előző | állás létrejött | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Utód | Edmond Michele | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
francia rádió-, televízió- és sajtóminiszter | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
1958. június 1. – 1959. január 8 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A kormány vezetője | Charles de Gaulle | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az elnök | René Coty | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Előző | állás létrejött | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Utód | posztot megszüntették | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Franciaország információs minisztere | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
1945. november 21. - 1946. január 20 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A kormány vezetője | Charles de Gaulle | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Előző | Jacques Soustelle | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Utód | posztot megszüntették | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Születés |
1901. november 3. [2] [3] [4] […] |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Halál |
1976. november 23. [2] [3] [4] […] (75 éves) |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Temetkezési hely | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Házastárs | Clara Malraux [d] és Madeleine Malraux [d] | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Gyermekek | Florence Malraux [d] | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A szállítmány | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Oktatás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Autogram | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Díjak |
Goncourt díj (1933) |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Katonai szolgálat | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Több éves szolgálat |
1936-1939 1939-1945 |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Affiliáció |
Francia második Spanyol Köztársaság |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Rang |
Légierő ezredes (1936) [1] ezredes (1944) |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
parancsolta |
század "Spanyolország" (1936-?) dandár "Elzász-Lotaringia" (1944-1945) |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
csaták |
Spanyol polgárháború |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Tudományos tevékenység | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Tudományos szféra | kultúratudomány , művészetfilozófia , régészet | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Munkavégzés helye |
Francia Kulturális Minisztérium L'Express Angkor Wat |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
André Malraux ( fr. André Malraux , 1901-1976 ) - francia író , kulturológus , a francia ellenállás hőse , az Ötödik Köztársaság ideológusa , de Gaulle kormányának kulturális minisztere (1959-1969) [10] . Olyan kiváló francia filozófusok és írók, mint Albert Camus és Jean Grenier "nevelték fel" műveit .
Georges-André Malraux 1901. november 3-án született Párizsban , Fernand Georges Malraux francia bankár fiaként . 1905 - ben szülei elváltak, és hamarosan elváltak . A fiút édesanyja és anyai nagyanyja - Bertha és Adrienne Lamy (Berthe Lamy, Adrienne Lamy) nevelték fel, akiknek élelmiszerboltjuk volt Párizs külvárosában, Bondyban . Andre a Condorcet Lyceumban és a National School of Oriental Languages-ben tanult, ahol nagyon korán érdeklődött a természettudományok, különösen az antropológia , a régészet és a történelem iránt . Az 1920-as években közel került különféle avantgárd csoportokhoz, különösen a dadaizmus hatására születtek meg első irodalmi kísérletei ( Paper Moons , 1921).
1923-ban részt vett Angkor Wat kulturális javainak bűnügyi exportjában , amiért 1924-ben három év börtönbüntetésre ítélték, de sikerült felülvizsgálnia az ügyet, és elkerülni a bebörtönzést [1] .
Malraux 1925 és 1927 között vált ismertté, amikor a polgárháború előestéjén Kínában tartózkodott kommunista szimpatizánsként.
1929-ben a görög-baktri művészetet kutatta Afganisztánban . A kínai benyomások tükröződtek A Plight of Man (1933) című regényben, amely a szerzőnek világhírnevet és Goncourt-díjat hozott . Erről a regényről Ernest Hemingway 1935-ben azt írta I. A. Kashkin fordítónak , hogy véleménye szerint ez a legjobb könyv az elmúlt tíz évben olvasott könyvei közül: „Ha találkozik vele, szóljon neki a nevemben. Írni akartam neki, de franciául annyira eltorzítottam sok szó helyesírását, hogy nem mertem – szégyellem” [11] . A regény a kilencedik helyen áll a Le Monde "Az évszázad 100 könyve " listáján . Frederic Beigbeder A 20. század legjobb könyvei című esszégyűjteményében . Az eladás előtti utolsó leltár ”, amely a lista első ötven könyvének szól, azt írta, hogy ebben a regényben Malraux tükrözte, hogy mit gondol az emberi lét tragédiájáról: „ A kínai forradalom , amelyre Malraux másodikként várt. eljön, végül győzni fog, és Malraux meglátja, hogyan lesz ebből általános véres mészárlás” [12] .
Nem osztva a marxizmus eszméit , Malraux aktívan ellenezte a fasizmus offenzíváját, vezette az Ernst Thalmann és Georgy Dimitrov felszabadítására irányuló társadalmi mozgalmat . 1936 tavaszán a Szovjetunióba látogatott . Tagja a párizsi (1935) és a madridi (1937) antifasiszta írókongresszusnak. A spanyol polgárháború idején a republikánusok oldalán egy önkéntes századot vezényelt. A második világháború kitörése után megszökött a német hadifogságból, és előbb egy partizánalakulatot, majd egy dandárt vezetett.
A háború befejeztével Malraux véget vetett a művészi kreativitásnak, és a pártjában az ideológiáért és propagandáért felelős de Gaulle tábornok szövetségeseként csatlakozott a közélethez.
Malraux háború utáni legjelentősebb munkái a művészetfilozófiai értekezés „A csend hangjai” (1951), amely megerősíti a művészi kreativitás transzcendens lényegét, valamint az „Antimemioirs” (1967) önéletrajz, amelyben a szerző közvetíti. beszélgetései az akkori évek vezető személyiségeivel, például Jawaharlal Nehruval és Mao Ce-tunggal .
![]() | ||||
---|---|---|---|---|
Tematikus oldalak | ||||
Szótárak és enciklopédiák | ||||
Genealógia és nekropolisz | ||||
|