Louise Christina Savoy-Carignanból

Louise Christina of Savoy-Carignan ( olaszul:  Luisa Cristina di Savoia-Carignano ; 1627. augusztus 1., Párizs , Francia Királyság  - 1689. július 7., uo.) - a Savoyai-ház hercegnője, Ferenc Tamás carignanói herceg lánya ; házasságban - Baden-Baden koronahercegnője .

Életrajz

Korai évek

Louise Christina Savoy-Carignanból a párizsi Palais Soissonsban született 1627. augusztus 1-jén. Tamás Ferenc Savoyai herceg, Carignan herceg, Racconigi márki és Marie de Bourbon hercegnő , Soissons grófnő lánya volt . Anyai ágon a francia királyi családdal állt rokonságban [1] .

A hercegnő nevelését és oktatását az apácákra bízták. Louise Christina karaktere az anyja által rendezett állandó bálok légkörében alakult ki. A Soissons-palotát úrnője a főváros gáláns életének központjává varázsolta. Felnőtt kora után a hercegnő több jövedelmező ajánlatot visszautasított, mert nem akarta elhagyni az udvart. Anna osztrák királyné anyavárónőjének nevezték ki . Szolgálatáért évi száznyolcvanezer livres karbantartást rendeltek el [2] .

Ferdinánd Maximillian badeni koronaherceg, aki beleszeretett a gyönyörű és szellemes hercegnőbe, gyakori látogatója lett a Soissons-palotának. Megkapta apja, I. Vilmos baden-badeni őrgróf áldását, és tárgyalásokat kezdeményezett a Savoyai és Baden-ház között a házassági szerződés megkötésére [2] .

Házasság

A házassági szerződést 1653. március 15-én írták alá a Louvre -palotában XIV. Lajos király és az udvar jelenlétében . Az ünnepélyes ceremónia során Louise Christina a legújabb divat szerint szabott arany brokát ruhát viselt . Öltözéke különleges benyomást tett a tanúkra. A menyasszony hozománya 700 000 livret és 15 000 ecu -t kapott , a leendő após a császári erődöt Malberg és Eberstein grófságot , emellett számos drága ajándékot kapott a vőlegénytől [2] [ 3] .

1654 februárjában a Soissons-palota kápolnájában meghatalmazotti házasságkötési szertartásra került sor. A vőlegényt Eugenio Maurizio Savoy-Carignan herceg [4] , a menyasszony testvére képviselte. 1654 júniusában Ferdinánd Maximillian trónörökös Párizsba érkezett, hogy feleségét összeszedje [1] . Apja kérésére vissza kellett mennie vele Baden-Badenbe. A házastársak közös élete azonban azonnal feltárta karaktereik és prioritásaik különbségét. Louise Christine szerette a társasági életet. Ferdinand Maximilian viszont komoly és gyakorlatias volt. Ráadásul az anyós nem szerette a menyét, aki a lánya vágyait teljesítette [2] [3] [5] .

Louise Christina hamarosan fiának adott életet, akinek keresztapja XIV. Különféle ürügyekkel késleltette a Baden-Badenbe költözést, ami a család tényleges felbomlásához vezetett. Ferdinand Maximilian egyetlen gyermeküket szülőföldjére vitte, ahol Mária Magdolna von Oettingen-Baldern , apja második feleségének gondjaira bízta, hogy feleségét követésére kényszerítse . Louise Christina viselkedését még VII. Sándor pápa is elítélte . A hercegnőt rokonai nyomás alá helyezték a Savoyai Házból és a párizsi parlamentből . Megtagadták tőle a bejutást az udvarra. De semmi sem befolyásolhatta Louise Christinát, és nem kényszeríthette Párizs elhagyására [2] [6] .

Ferdinand Maximilian nem tudta abbahagyni, hogy szeresse feleségét. A koronaherceg ismételten megpróbálta helyreállítani a kapcsolatot vele. 1669 októberében hirtelen belehalt egy vadászat során szerzett sebe. Ferdinand Maximillian apja előtt halt meg, így I. Wilhelm halála után egyetlen fia, Ludwig Wilhelm lett Baden-Baden új őrgrófja. Louise Christina közömbösen reagált férje halálhírére [2] .

Az elmúlt évek

1684-ben elősegítette öccse, Emmanuel Philibert herceg és Marie Catherine d'Este házasságát . Tette ezt annak ellenére, hogy XIV. Lajos azt akarta, hogy a herceget egy francia hercegnőhöz vegye feleségül. Emiatt a király Louise Christinát Rennes -be száműzte . Csak 1688 júliusában térhetett vissza Párizsba [2] [5] .

Louise Christina Savoy-Carignanból Párizsban halt meg 1689. július 7-én. A hercegnő temetésén csak édesanyja volt jelen, aki három évvel túlélte lányát. A karthauzi kolostorban temették el Obvoisban , a normandiai Gaillon város közelében , a franciaországi Carignan hercegek családi sírjában. A francia forradalom idején a hercegnő sírját meggyalázták [2] [7] .

Házasság és titulusok

Párizsban, a Louvre-palotában 1653. március 15-én házassági szerződést írtak alá Louise Christina savoyai-carignani hercegnő és Ferdinand Maximilian badeni (1625.9.23-1669.11.4) [8] , badeni koronaherceg- Baden, Badeni Vilmos fia, Baden Baden őrgrófja és Catherine Ursula Hohenzollern-Hechingen . Ebben a házasságban született az egyetlen fia [9] [10] :

• Badeni Ludwig Wilhelm (1655. április 8. – 1707. január 4.), baden-badeni őrgróf, feleségül vette Francis Sibylla Augusta szász-lauenburgi (1675. január 21. – 1733. július 10.).

Születésétől a házasságig a Ő Királyi Fensége, Savoyai hercegnő, Carignan hercegnője címet viselte. Louise Christina címe házasságkötés után: Ő Királyi Fensége, Savoyai Hercegnő, Carignan hercegnő, Baden-Baden koronahercegnője, özvegység után, Ő Királyi Fensége, Savoyai Hercegnő, Carignan hercegnő, Baden-Baden koronahercegnője [ 9] .

Genealógia

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 Lupis Macedonio, Carignano .
2. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 Cronologia .
3. ↑ 1 2 Louis de Rouvroy, duc de Saint-Simon, 1899 , p. 250.
4. ↑ Semenov, 2002 , p. 444.
5. ↑ 1 2 Louis de Rouvroy, duc de Saint-Simon, 1893 , p. 260.
6. ↑ Le Bas, 1842 , p. 759.
7. ↑ Charpillon, 1868 , p. 155.
8. ↑ D'Azeglio, Briano, Capparelli, 1863 , p. 187.
9. ↑ 12 Marek , Savoy .
10. ↑ Marek, Zehringen .

Irodalom

• Semenov I. S. Keresztény dinasztiák Európában . - M . : OLMA Médiacsoport, 2002. - 492 p. - ISBN 5-224-02516-8 .
• Charpillon An. C. Dictionnaire Historique de toutes les communes du département de l'Eure. Histoire, geographie, statistique  : [ fr. ] . - Les Andelys: Delcroix, 1868. - 1. köt. I. - P. 155. - 964 p.
• D'Azeglio R., Briano G., Capparelli Cl. Ritratti di uomini illustri, dipinti da illustri artefici estratti dall'antica raccolta dei Reali di Savoia  : [ ital. ] . - Firenze: Felica di Le Monnier, 1863. - P. 182-190. — 458 p.
• Le Bas Ph. Franciaország. Dictionnaire encyclopedique  : [ fr. ] . - Párizs : ​​Firmin Didot, 1842. - 1. évf. VIII. - P. 759. - 849 p.
• de Rouvroy de Saint-Simon L. Mémoires de Saint-Simon. Nouvelle edition collationnée sur le manuscrit autographe  : [ fr. ] . - Párizs : ​​Felica di Le Monnier, 1893. - 20. évf. X. - P. 260. - 662 p.
• de Rouvroy, duc de Saint-Simon L. Mémoires de Saint-Simon. Nouvelle edition collationnée sur le manuscrit autographe  : [ fr. ] . - Párizs : ​​Felica di Le Monnier, 1899. - 20. évf. XIV. - P. 250. - 710 p.

Linkek

• Lupis Macedonio M. Savoia. Ramo di Carignano . www.genmarenostrum.com . — Libro d'Oro della Nobilita Mediteranea. Letöltve: 2017. január 15. (határozatlan)   (olasz)
• Marek M Savoy . www.genealogy.euweb.cz _ — Geneológia.  (határozatlan)  Letöltve: 2017. június 9
• Marek M. Zehringen háza . www.genealogy.euweb.cz _ — Geneológia.  (határozatlan)  Letöltve: 2017. június 9
• Luisa Cristina di Savoia, marcgravia di Baden (1627-1689) . www.cronologia.leonardo.it . — Cronologia. Letöltve: 2017. január 15. (határozatlan)   (olasz)

Genealógia és nekropolisz	Elkésünk
Bibliográfiai katalógusokban	BNF : 178008430 GND : 1017914982 VIAF : 220788943 WorldCat VIAF : 220788943