Louise Christina Savoy-Carignanból | |
---|---|
ital. Luisa Cristina di Savoia-Carignano | |
Ismeretlen személy portréja (1654–1655). | |
Baden-Baden őrgrófság címere | |
Baden-Baden koronahercegnője |
|
1653. március 15. - 1669. november 4 | |
Születés |
1627. augusztus 1. Párizs , Francia Királyság |
Halál |
1689. július 7. (61 évesen) Párizs , Francia Királyság |
Temetkezési hely | A karthauziak kolostora , Obvua |
Nemzetség | Savoyai Ház → Zähringen |
Apa | Tamás Ferenc , Carignano hercege |
Anya | Bourbon-Soissons Mária |
Házastárs | Ferdinand Maximilian Baden-Badenből |
Gyermekek | Ludwig Wilhelm |
A valláshoz való hozzáállás | katolicizmus |
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
Louise Christina of Savoy-Carignan ( olaszul: Luisa Cristina di Savoia-Carignano ; 1627. augusztus 1., Párizs , Francia Királyság - 1689. július 7., uo.) - a Savoyai-ház hercegnője, Ferenc Tamás carignanói herceg lánya ; házasságban - Baden-Baden koronahercegnője .
Louise Christina Savoy-Carignanból a párizsi Palais Soissonsban született 1627. augusztus 1-jén. Tamás Ferenc Savoyai herceg, Carignan herceg, Racconigi márki és Marie de Bourbon hercegnő , Soissons grófnő lánya volt . Anyai ágon a francia királyi családdal állt rokonságban [1] .
A hercegnő nevelését és oktatását az apácákra bízták. Louise Christina karaktere az anyja által rendezett állandó bálok légkörében alakult ki. A Soissons-palotát úrnője a főváros gáláns életének központjává varázsolta. Felnőtt kora után a hercegnő több jövedelmező ajánlatot visszautasított, mert nem akarta elhagyni az udvart. Anna osztrák királyné anyavárónőjének nevezték ki . Szolgálatáért évi száznyolcvanezer livres karbantartást rendeltek el [2] .
Ferdinánd Maximillian badeni koronaherceg, aki beleszeretett a gyönyörű és szellemes hercegnőbe, gyakori látogatója lett a Soissons-palotának. Megkapta apja, I. Vilmos baden-badeni őrgróf áldását, és tárgyalásokat kezdeményezett a Savoyai és Baden-ház között a házassági szerződés megkötésére [2] .
A házassági szerződést 1653. március 15-én írták alá a Louvre -palotában XIV. Lajos király és az udvar jelenlétében . Az ünnepélyes ceremónia során Louise Christina a legújabb divat szerint szabott arany brokát ruhát viselt . Öltözéke különleges benyomást tett a tanúkra. A menyasszony hozománya 700 000 livret és 15 000 ecu -t kapott , a leendő após a császári erődöt Malberg és Eberstein grófságot , emellett számos drága ajándékot kapott a vőlegénytől [2] [ 3] .
1654 februárjában a Soissons-palota kápolnájában meghatalmazotti házasságkötési szertartásra került sor. A vőlegényt Eugenio Maurizio Savoy-Carignan herceg [4] , a menyasszony testvére képviselte. 1654 júniusában Ferdinánd Maximillian trónörökös Párizsba érkezett, hogy feleségét összeszedje [1] . Apja kérésére vissza kellett mennie vele Baden-Badenbe. A házastársak közös élete azonban azonnal feltárta karaktereik és prioritásaik különbségét. Louise Christine szerette a társasági életet. Ferdinand Maximilian viszont komoly és gyakorlatias volt. Ráadásul az anyós nem szerette a menyét, aki a lánya vágyait teljesítette [2] [3] [5] .
Louise Christina hamarosan fiának adott életet, akinek keresztapja XIV. Különféle ürügyekkel késleltette a Baden-Badenbe költözést, ami a család tényleges felbomlásához vezetett. Ferdinand Maximilian egyetlen gyermeküket szülőföldjére vitte, ahol Mária Magdolna von Oettingen-Baldern , apja második feleségének gondjaira bízta, hogy feleségét követésére kényszerítse . Louise Christina viselkedését még VII. Sándor pápa is elítélte . A hercegnőt rokonai nyomás alá helyezték a Savoyai Házból és a párizsi parlamentből . Megtagadták tőle a bejutást az udvarra. De semmi sem befolyásolhatta Louise Christinát, és nem kényszeríthette Párizs elhagyására [2] [6] .
Ferdinand Maximilian nem tudta abbahagyni, hogy szeresse feleségét. A koronaherceg ismételten megpróbálta helyreállítani a kapcsolatot vele. 1669 októberében hirtelen belehalt egy vadászat során szerzett sebe. Ferdinand Maximillian apja előtt halt meg, így I. Wilhelm halála után egyetlen fia, Ludwig Wilhelm lett Baden-Baden új őrgrófja. Louise Christina közömbösen reagált férje halálhírére [2] .
1684-ben elősegítette öccse, Emmanuel Philibert herceg és Marie Catherine d'Este házasságát . Tette ezt annak ellenére, hogy XIV. Lajos azt akarta, hogy a herceget egy francia hercegnőhöz vegye feleségül. Emiatt a király Louise Christinát Rennes -be száműzte . Csak 1688 júliusában térhetett vissza Párizsba [2] [5] .
Louise Christina Savoy-Carignanból Párizsban halt meg 1689. július 7-én. A hercegnő temetésén csak édesanyja volt jelen, aki három évvel túlélte lányát. A karthauzi kolostorban temették el Obvoisban , a normandiai Gaillon város közelében , a franciaországi Carignan hercegek családi sírjában. A francia forradalom idején a hercegnő sírját meggyalázták [2] [7] .
Párizsban, a Louvre-palotában 1653. március 15-én házassági szerződést írtak alá Louise Christina savoyai-carignani hercegnő és Ferdinand Maximilian badeni (1625.9.23-1669.11.4) [8] , badeni koronaherceg- Baden, Badeni Vilmos fia, Baden Baden őrgrófja és Catherine Ursula Hohenzollern-Hechingen . Ebben a házasságban született az egyetlen fia [9] [10] :
Születésétől a házasságig a Ő Királyi Fensége, Savoyai hercegnő, Carignan hercegnője címet viselte. Louise Christina címe házasságkötés után: Ő Királyi Fensége, Savoyai Hercegnő, Carignan hercegnő, Baden-Baden koronahercegnője, özvegység után, Ő Királyi Fensége, Savoyai Hercegnő, Carignan hercegnő, Baden-Baden koronahercegnője [ 9] .
[műsor] Savoy-Carignani Louise Christina ősei | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
![]() | |
---|---|
Bibliográfiai katalógusokban |
|