| Város | |
| Kok-Yangak | |
|---|---|
| Kirg. Kok-Zhangak | |
| 41°02′ s. SH. 73°12′ kelet e. | |
| Ország | Kirgizisztán |
| Vidék | Jalal-Abad |
| Polgármester | Ularbek Iszmailov |
| Történelem és földrajz | |
| Alapított | 1910 |
| Korábbi nevek | Kok-Yangak |
| Város | 1943 |
| Négyzet | 12,13 km² |
| Középmagasság | 1200-1450 m |
| Időzóna | UTC+6:00 |
| Népesség | |
| Népesség | 10 500 ember ( 2009 ) |
| Nemzetiségek | Kirgizek , Üzbégek , Oroszok , Ukránok , Tatárok , Kurdok , Zsidók |
| Vallomások | Szunnita muszlimok , ortodox keresztények_ _ |
| Digitális azonosítók | |
| Telefon kód | +996 3743 |
| Irányítószámok | 721313-721317 |
Kok-Yangak ( Kir. Kok- Zhangak ) egy regionális alárendeltségű város a Kirgiz Köztársaság Dzsalál-Abad régiójában . Népesség - 10 500 fő ( 2009 ).
A város Biskektől körülbelül 660 km-re, a regionális központtól, Jalal-Abad városától 29 km-re található. A vasútvonal végpontja Andizsánból . 2008 óta a vasúti szolgáltatás nem üzemel.
1900-ban, miközben Batyrali Kurmanaliev öböl földjén búzát arattak, az egyik Bashir nevű munkást megbízták vacsorával. Tüzet gyújtott a dombon és ételt készített.
A betakarítás folytatódott. Ahogy haladtunk előre, úgy változott a főzés helye. 3 nap múlva a szakácsnak vissza kellett térnie a régi helyre. Látta, hogy a tüze nem aludt ki, és meglepődve gondolta, hogy ég a föld.
Bashir a földbe ásott, és talált egy fekete követ. Megmutatta társainak, de egyikük sem tudta megfejteni a lelet rejtélyét. Ezután Bashir Ivanovkába (Oktyabrskoye) ment, hogy megmutassa leletét az orosz telepeseknek.
A falu egyik lakója, Pavel Andreevich Karunets, aki egykor a donbászi bányákban dolgozott, azonnal megállapította, hogy ez szén. 1910-ben a Karunec 10-15 fős csapatot szervezett, és elkezdett szénbányászni [1] .
1912-ben megérkezett Mihail Samsonovich Madatsman buharai kereskedő, és bérelt egy telket Bai Batyrali Kurmanalievtől, ahol egy szénvarrat került a felszínre. A kisvállalkozókat kiszorítva a betét tulajdonosa lett.
1931-ben elkészült a vasútvonal Dzsalál-Abádból a faluba . Ez év végére az összes Kok-Yangak bányát beolvadt a Kok-Yangakugol bányamenedzsmentbe, amely a Sredazugol tröszt részévé vált .
1932 januárjában a Kok-Yangakugol független szervezetként megkapta az első állami tervet, amelyet azonnal túlteljesítettek. Ebben az évben 160,5 ezer tonna szenet bányásztak, ami 60 ezer tonnával több, mint amennyit Kirgizisztán összes szénbányáját együttvéve 1913-ban bányásztak.
Az 1931-től 1940-ig tartó időszakban egymás után 11 lakónegyedet építettek és helyeztek üzembe a községben üzletekkel, étkezdékkel, iskolákkal, klubokkal, könyvtárakkal.
1932 elejére egy sátrakban működő általános iskola épülete épült. Megnyílt a második általános iskola, amelyet 1934-ben kirgiz középiskolává alakítottak át.
Ennek az oktatási intézménynek az igazgatója Kalkabai Sartbaev , később a Kirgiz Állami Egyetem professzora. A községben készül az első 10 ágyas kórház.
1934-ben 80 ágyas kórházat építettek és helyeztek üzembe, melynek főorvosa hosszú éveken át Jefim Naumovics Poltoratszkij volt. A Kok-Yangak nép ügyes, fáradhatatlan orvosként, őszinte emberként beszélt róla.
1940-re a kórházi ágyak száma 120-ra nőtt. Két bányában megszervezték az éjjel-nappali nővérek ügyeletét. 100 férőhelyes, kétszintes bölcsődei épületet helyeztek üzembe.
A községben 1935 elejére 6 emeletes ház épült a termelés vezetőinek. Sztahanovitáknak hívták őket. Ugyanebben az évben megnyílik egy 7 éves felnőttiskola.
1937-ben megépült a fővárosi bánya. Ez volt az egyik leginkább gépesített modern bánya a Jalal-Abad régióban. Bevezették a gyártásba az elektromos mozdonyszállítást. Ettől a pillanattól kezdve a lovaglás a múlté. Lovak helyett erős elektromos vonatok ereszkedtek le a bányába.
1937 második felében és a következő évben kiterjedt feltárási munkákat indítottak kereskedelmi széntartalékok felkutatására a Kok-Yangak lelőhely északi részén, a Kurgan-Tash és az Uch-Malay völgyek között. A feltárási munka a lehető legrövidebb időn belül befejeződött.
1938-ban fejeződött be a város első 10 éves középiskolája, melynek tanára, majd igazgatója Irmagomet Alzhanov volt. Később a városi közoktatási osztályt vezette. Ugyanebben az évben klubot építettek, könyvtárat nyitottak. A bányászok parkot építettek, amelyben nyáron mozi működött.
1939-ben döntés született a 40. számú bánya és egy építmény megépítéséről ezen a helyen. És ugyanebben az évben megszervezték a Kok-Yangak bányaépítési osztályt a Sredazshakhtostroy tröszt alárendeltségében.
1942 óta a "The Miner's Way" városi újság Kok-Yangakban jelenik meg 4 oldalon, kis formátumban, egyetlen példányban, 1300 példányban. Kok-Yangak első újságírói Jevgenyij Emmanuilovics Kabo és Avgusta Nikolaevna Kabo (Medvedeva) [2] , M.N. Vishnyakova, N.S. Kirasirov.
1943-ban a Kirgiz SZSZK Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének rendelete alapján Kok-Yangak munkástelepülésből várossá változott. A Nagy Honvédő Háború alatt több mint 250 Kok-Yangak áldozta életét szülőföldjük védelmében.
1952-ben helyezték üzembe a Kultúrpalotát 500 férőhelyes nézőterével. A Palotában könyvtár és biliárdterem volt. Megnyílt a városi zeneiskola.
1955-ben az üzemanyag-termelés több mint háromszorosára nőtt 1932-hez képest, és több mint 600-szorosára 1913-hoz képest.
1956-ban épült fel a városban a Red Miner háztartási üzem épülete. Varroda és cipőbolt, fotóstúdió, fodrászok dolgoztak itt.
A városban megszervezték az üdítőitalgyártást, 4 fürdő működött, új kolhoz piac épült és burkolt, valamint a központi utcák és járdák egy része.
1957-ig 80 transzporter, több mint 10 elektromos mozdony dolgozott 500 kocsis flottával a bányákban. A bányák minden földalatti pontját gépesítették.
Megnyílt a bányászok éjszakai rendelője, ahol a bányászok munkájuk során javították egészségüket. A 23. negyedév területén folytatódott az új lakóépületek és a mozi építése.
1958-ban három bányában bányásztak szenet: a fővárosi 40-es és a 10-11-es bányában. A város bruttó 73 millió rubelt termelt évente, ebből 64 millió rubelt a bányák.
A városban mintegy 50 ezer négyzetméternyi állami lakásállomány épült. Több mint 3000 egyéni ház jelent meg, melyeket bányászok építettek állami segítséggel, 10 éven át részletfizetéssel.
Így az 1917-es kéttucatnyi vagon helyett 24 folyóvízzel és villanyvilágítással ellátott lakónegyed nőtt a városban. Megépült az október 40. évfordulójáról elnevezett tér.
Ha korábban a bányászok Dzsalál-Abádba jártak a szükséges termékekért, dolgokért, akkor 1958-ban már 24 iparcikk- és élelmiszerüzlet működött a városban.
1928-ban külvárosi gazdaság jött létre a községben. 30 hektár földje volt, 5 tehén, 6 ló. 1958-ban már diverzifikált állami gazdaság volt, összesen 4000 hektár földterülettel.
Az állami gazdaság 280 munkást és mezőgazdasági szakembert foglalkoztatott. Több mint 400 szarvasmarha, 350 sertés, 2000 juh volt. Az állami gazdaság méhészei 1500 méhcsaládot szolgáltak ki.
Az 1960-as években a Sary-Bulak régióban elkészült egy új, 45-46-os nagy bánya építése, elkészült a városi stadion, teret és pihenőparkot rendeztek be, uszodát építettek, valamint a fürdőházat. A Pioneers létrejött. Minden helyközi út aszfaltozott. Megépült a Kok-Yangak - Oktyabrskoye falu - Jalal-Abad autópálya .
A város jól kialakított infrastruktúrával rendelkezik a Szovjetunióban. A Kok-Jangak intézmények az oktatás, az egészségügy és a kultúra területén működnek.
Kok-Jangak lakossága zöldségeket, gabonaféléket, dinnyét, olajos magvakat és gyümölcsöket termeszt. A mezőgazdasági terület 370 hektár, amely magában foglalja a legelőket, szántókat, évelő ültetvényeket és kaszákat.
Kok-Zhangak ipari vállalkozásait a szénbányászat, a gépgyártás, a fémmegmunkálás és a vegyipar képviseli. Köz- és magántulajdonban vannak.
Vannak bankok és hiteltársaságok. A vállalkozásfejlesztési intézmények közé tartozik a munkaügyi központ városi kirendeltsége, a vállalkozásvédelmi városi tanács, a befektetések vonzásával foglalkozó városi gazdasági tanács, valamint a támogatások bevonásával foglalkozó munkacsoport.
A kiskereskedelem jelentős támogatást kap. A városban van egy marhapiac, egy központi piac és 5 kisbolt.
A Szovjetunióban épült bányákban a szenet főleg kézzel bányásznak helyi szükségletekre. A termelés erősen visszaesett a szovjet időszakhoz képest.
A város a Jalal-Abad régió délkeleti részén található , 1200-1450 m tengerszint feletti magasságban. A terep hegyes, egyenetlen.
Az éghajlatot hűvös nyarak és kemény telek jellemzik. A tavaszi és őszi időszakban nagy mennyiségű csapadék hullik eső formájában, ami gyakran záporos jelleget ölt.
A tél hosszú (októbertől márciusig), a hótakaró eléri az egy métert is. A hőmérséklet télen -30 °C-ra, nyáron +30 °C-ra emelkedik.
Földrajzilag a város mikrokörzetekre oszlik:
Kok-Jangak város lakossága 2004 - ben 10 341 fő, a régió lakosságának 1,2%-a volt. Az alkalmazottak száma 1630 fő volt.
A városban mintegy 30 népcsoport képviselői élnek. 2009-ben a várost: kirgizek - 8400 fő, üzbégek - 640 fő, oroszok - 540 fő, kurdok - 320 fő, tatárok - 210 fő, kazahok - 140 fő, más nemzetiségűek - 411 fő
A város gazdaságának alapja a kőszén kitermelése, amely kémiai összetételénél fogva a DR márkájú, 5100 kalória fűtőértékű termikus szénhez tartozik.
Vannak löszszerű vályogok, alapkőzetagyag-, kvarchomok- és dolomitkészletek is.
| Kirgizisztán városai | |||
|---|---|---|---|
| Főváros Bishkek | |||