A kulturális terjeszkedés összetett, rendszerszintű és sokrétű folyamat, amelyet egyrészt a domináns kultúra hatásterületének a történelmileg megállapított kezdeti határain túli kiterjesztése határoz meg; másodsorban a szimbolikus tárgyak, jelentések, kifejezési eszközök használatának következetesen bővülő gyakorlata új, korábban nem használt területeken.
Megjegyzendő, hogy egyes kutatók kulturális expanzióról beszélnek, ha egy bizonyos nemzeti kultúrát az államhatárokon túlra extrapolálnak [1] .
A kulturális és biológiai terjeszkedés differenciálódásának tényezõje az, hogy a megfelelõ kulturológiai dinamika megvalósulása esetén nem lépnek fel olyan folyamatok, amelyek az egyik biológiai faj által egy másik biológiai faj által kiszorulnak [2] .
A kulturális terjeszkedés a kulturális diffúzió holisztikus folyamataként fogható fel , amikor a kölcsönhatásban lévő felek (főleg nemzeti kultúrák ) kicserélik egymás között rejlő értékeit.
Ugyanakkor az expanzív kulturális kommunikáció folyamata aszinkron, kiegyensúlyozatlan: létezik egy „donor kultúra” (a legaktívabb nemzeti kultúra, amely következetesen bővíti lokalizációs zónáit) és a „recipiens kultúra”, mint valami lényegesen passzívabb oldal. egyik vagy másik formának új értéket észlel.
A meglévő kulturális elképzelések szerint a kulturális expanzió folyamatait egyrészt a demográfiai (biológiai) expanzió megvalósításának mechanizmusai határozzák meg; másodsorban politikai, társadalmi, gazdasági jellegű tényezők [2] .
Megjegyezzük tehát, hogy a kulturális expanzió fogalma szorosan korrelál a „politikai és gazdasági expanzió” kategóriájával, mint egy bizonyos életmód következetes elterjedésének rendszerszintű folyamatával.
A kulturális expanzió fogalmának kritikai megítélése tényezőinek, működési erőinek és forrásainak változatlanságán alapul. Valójában nehéz egyértelműen és a vélemények pluralizmusát meg nem engedő módon meghatározni a kulturális expanzióhoz vezető tényezők egyértelmű rendszerét, amely meghatározza annak dinamikáját, hatékonyságát és léptékét.
A huszadik század legszembetűnőbb és legjelentősebb kulturális expanziós folyamataként határozzák meg a kutatók az ún. a " nyugatiasodás " jelensége: az amerikai és nyugat-európai életforma behatolása és elterjedése, a kulturális értékek spektruma Kelet-Európa, Afrika, Ázsia országaiban.
A kulturális terjeszkedés nem rendelkezik az egyedüli gyakorlati megvalósítási mechanizmusokkal, a leghatékonyabb mechanizmusok azonban itt a propaganda eszközei , a média és a különféle médiumok.
A propagandán keresztül ment végbe a XX. század folyamán mind az "amerikai", mind a "szovjet" életmód kulturális terjeszkedése.
Ugyanakkor a kulturális expanzióban szerepet játszó propagandamechanizmusok egyszerre voltak közvetlenek (nyilvánvalóak) és közvetettek (rejtettek).
A kulturális expanzió ugyanakkor az interkulturális interakció egyik olyan folyamata, amelynek nemzetek feletti jellege van.