Ishtallosh-Kyo | |
---|---|
lógott. Istallos-kő | |
Legmagasabb pont | |
Magasság | 958,1 [1] m |
Relatív magasság | 500 m |
Elhelyezkedés | |
48°04′12″ s. SH. 20°25′55″ K e. | |
Ország | |
hegyi rendszer | Kárpátok |
Gerinc vagy masszívum | bukk |
Ishtallosh-Kyo |
Ishtallosh-Ko [2] ( Ishtalloshko ; Hung. Istállós-kő ) hegység Magyarországon Heves megye területén . 958,1 méteres tengerszint feletti magasságával a Bükk-hegység második és Magyarország hatodik legmagasabb hegye. 2014-ig ez számított a gerinc legmagasabb pontjának, de a legújabb tanulmányok szerint a Silvashi-Kyo-hegy magassága 960,715 m volt, ami valamivel magasabb [1] .
Silvashvarad faluból [ 3] több száz méter hosszú túraútvonal vezet a hegyhez és a barlanghoz.
Az Ishtallosh-Kyo barlang tanulmányozásával először Pal Roshko foglalkozott 1911-ben. A barlang jelentős régészeti lelőhely, 30-40 ezer éves leletekkel, köztük barlangi medve és bölény csontjaival, bölény latifronokkal , kő- és csonteszközökkel, valamint egy paleolit kori tűzhellyel, amely ma a Magyar Nemzeti Múzeumban látható . . [négy]
A barlangot később Kadik Ottokár (1929) és Maria Mottl (1938) tárta fel. Vértes László vezetésével 1947-ben jól előkészített részletes feltárást végeztek. A régészeti rétegződés és az állatmaradványok alapján a barlangok feltárásával három kultúrréteg korát és az ott élő népesség jellemzőit határozták meg. A barlang 1944-ben védett, 1982-ben pedig kiemelten védetté vált.
A legutóbbi ásatások 2000-ben kezdődtek, és Ringer Árpád vezette őket. A barlang jelentősége a jégkorszak 66 különböző fajának maradványainak felfedezéséhez köthető, így faunája Európa leggazdagabb aurignaci faunája között; három új emlősfajt és húsz új madárfajt írtak le a barlang mikrofaunája alapján.