Ishtallosh-Kyo

Ishtallosh-Kyo
lógott.  Istallos-kő

Kilátás a hegyről
Legmagasabb pont
Magasság958,1 [1]  m
Relatív magasság500 m
Elhelyezkedés
48°04′12″ s. SH. 20°25′55″ K e.
Ország
hegyi rendszerKárpátok 
Gerinc vagy masszívumbukk 
piros pontIshtallosh-Kyo

Ishtallosh-Ko [2] ( Ishtalloshko ; Hung. Istállós-kő ) hegység Magyarországon Heves megye területén . 958,1 méteres tengerszint feletti magasságával a Bükk-hegység második és Magyarország hatodik legmagasabb hegye. 2014-ig ez számított a gerinc legmagasabb pontjának, de a legújabb tanulmányok szerint a Silvashi-Kyo-hegy magassága 960,715 m volt, ami valamivel magasabb [1] .

Silvashvarad faluból [ 3] több száz méter hosszú túraútvonal vezet a hegyhez és a barlanghoz.

Ishtallosh-Kyo barlang

Az Ishtallosh-Kyo barlang tanulmányozásával először Pal Roshko foglalkozott 1911-ben. A barlang jelentős régészeti lelőhely, 30-40 ezer éves leletekkel, köztük barlangi medve és bölény csontjaival, bölény latifronokkal , kő- és csonteszközökkel, valamint egy paleolit ​​kori tűzhellyel, amely ma a Magyar Nemzeti Múzeumban látható . . [négy]

A barlangot később Kadik Ottokár (1929) és Maria Mottl (1938) tárta fel. Vértes László vezetésével 1947-ben jól előkészített részletes feltárást végeztek. A régészeti rétegződés és az állatmaradványok alapján a barlangok feltárásával három kultúrréteg korát és az ott élő népesség jellemzőit határozták meg. A barlang 1944-ben védett, 1982-ben pedig kiemelten védetté vált.

A legutóbbi ásatások 2000-ben kezdődtek, és Ringer Árpád vezette őket. A barlang jelentősége a jégkorszak 66 különböző fajának maradványainak felfedezéséhez köthető, így faunája Európa leggazdagabb aurignaci faunája között; három új emlősfajt és húsz új madárfajt írtak le a barlang mikrofaunája alapján.

Jegyzetek

  1. 1 2 Új csúcsa van a Bükknek . Index (2014. február 5.). Letöltve: 2014. február 5. Az eredetiből archiválva : 2016. március 3..
  2. M-34 térképlap .
  3. M-34-B térképlap .
  4. Azistállós-kői ősemberbarlang . Letöltve: 2017. március 26. Az eredetiből archiválva : 2016. október 29.

Irodalom

Linkek