Izlandi gyepházak ( Isl. torfbæir ; kialakításukban - ásó vagy félásó ) - régóta épültek Izlandon a szigeten uralkodó nehéz éghajlat és a hideg ellen hatékonyan védő egyéb építőanyagok hiánya miatt [1] .
Az ilyen házak a 9. századtól a 20. század közepéig laknak .
A vikingek , akik a szárazföldről költöztek a szigetre , faházakat építettek , gyorsan kimerítették a sziget erdőinek jelentős részét. Ma Izland nem gazdag erdőkben , és az erdők nyírfából állnak , ami nem nagyon alkalmas építésre. Izland sem importálhatott fát, mivel nem rendelkezett megfelelő teherbírású saját hajókkal .
A házak a következő technológiával épültek: a telken nagy lapos kövekkel rakták ki a padlót. Fakeretet helyeztek rájuk, aminek a gyepről kellett volna szállítania a terhet. Ezen a kereten nyílások voltak az ablakok és ajtók számára. A keretet több rétegben gyeppel borították . A házban több szoba volt. A legnagyobb helyiségben kandalló , az egyik helyiségben állatállomány (sőt, abban a helyiségben a padlót valamivel lejjebb tették, így az állatok hőjét is felhasználták). A 14. században a gyepházak evolúciós változáson mentek keresztül – egy nagy ház helyett több kicsi, egymással összefüggő házat kezdtek építeni.
A gyepházak félig odúsan épültek.
Az ilyen házak hátrányai elsősorban a magas páratartalom .
Az Izlandi Nemzeti Múzeum 2011-ben felvette a gyep és 14 fennmaradt tárgy építésének hagyományát az információs listára azzal a szándékkal, hogy felkerüljön az UNESCO világörökségi listájára.
A tőzegtömbök falba fektetésének egyik módja
hosszú ház
Gangaber ház térképe
Ház
A tőzegtömbök falba fektetésének különféle módjai
Tőzeg és kőfal
Látható fa szerkezetű falak
Kilátás a tetőre belülről
Gyepházbelső, Glaumbær Múzeum
Burstaber füves házak Glaumberben
A fjotslidi felújított gyep belseje
| A világ népeinek hagyományos lakóhelyei | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||
| ||||||||||||
| ||||||||||||
| ||||||||||||
| ||||||||||||
| ||||||||||||