| Zsolnay | |
|---|---|
| Bázis | 1853 |
| megszüntették | 1999 |
| Utód | A Zsolnay , a Zsolnay Porcelánmanufaktúra [d] és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. [d] |
| Alapítók | Zsolnay Vilmos [d] |
| Elhelyezkedés | |
| Weboldal | zsolnay.hu |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
A Zsolnay Porcelánmanufaktúra ( magyarul: Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt ) egy 1853-ban alapított és 1999-ben megszűnt magyar gyár, amely kerámia , porcelán , kerámia , cserép és porcelán kőedények gyártására specializálódott . A cég eozinüveg és pirogránit kerámiák gyártásáról is ismert volt .
A gyárat Zsolnay Miklós (1800-1880) pécsi kereskedő alapította kerámia gyártására 1853-ban. 1863-ban Zsolnay Vilmos (1828-1900) csatlakozott egy új, néhány fős céghez. Néhány évvel később a gyár igazgatója lett. Korai vezetői évei alatt technológiát fejlesztett és anyagokkal kísérletezett. Wilmos első sikerét a bécsi világkiállításon érte el 1873-ban. Az 1878-as párizsi világkiállítás pedig nemzetközi sikert hozott számára. Wilmos a kiállításon aranyérmet kapott és a francia kormány a díszlégió keresztjével tüntette ki az ott bemutatott találmányért - magas hőmérsékletű mázzal díszített porcelánfajanszért .
A 19. század utolsó harmadában a díszkerámia a historizmus stílusában készült . Az iparművészet fogalmának kialakításában, a művészi tárgyak tervezésében fontos szerepet játszott a különböző történelmi stílusok, kultúrák és technológiák ismerete, használata. A "Pannonia" díszítő kerámia bronzkori mészbetétes régészeti leletek alapján készült .
A "verde antique" ("verde antique") dísztárgyak nevét a szintén az 1870-es évekre jellemző zöld mázról kapta. Ezekben az években Zsolnai Vilmos maga tervezett. A Degenfeld grófnőnek kobaltrajzokkal készített szolgálat láthatóan az ő munkája. 1875-től lányai, Teresa és Julia vettek részt a tervezésben. Autodidaktaként indultak, de nagyon hamar elérték az iparművészet művészi szintjét. Thérèse népművészeti motívumokat és „mesteri hímzést” dolgozott ki, Julia orientalista stílusban tervezett . Különösen szívesen fordult az iznitsa ( oszmán -török) és a japán kifejezőeszközök világa felé. A lengyel származású Tade Sikorski , Yuliya férje 1883-tól dolgozott a gyárban, vezetéknevéhez számos művészi értékű tárgyi terv fűződik.
Zsolnay Vilmos 1890-ben Warth Vince és Petrik Lajos kísérleti eredményei alapján kísérletileg levezetett egyfajta redukált lutrin technikát , az úgynevezett eozint . Ezt a technikát az Országos Millenniumi Kiállításon mutatták be 1896-ban. Az eozin technika új stílust inspirált a gyárban, a szecessziót . Fiatal iparművészek ( Apati Abt Sándor , Darilek Henrik , Hidashi Pilló Sándor , Mak Lajos , Nikelski Géza ) tervei alapján önálló szobrászati értékű, sokszor szimbolikus jelentésű dekoratív kerámiák készültek. Zsolnay Vilmos 1900-ban bekövetkezett halála után fia, Zsolnay Miklós vette át a gyár vezetését. 1910 körül leegyszerűsödött a dísztárgyak formája, technikai kivitelezése, fontosabbá vált a kisplasztikák készítése.
Az első világháború véget vetett a gyár virágzó időszakának. A trianoni békeszerződés után elvesztette piacainak és nyersanyagforrásainak nagy részét. A gyár a világháborúk közötti időszakban elsősorban máz alá festett porcelánfigurák és díszedények gyártásával foglalkozott, de az 1920-as évek közepétől – bár leegyszerűsített formában – újraindult az eozintechnika.
A gyár gazdasági alapjait az 1890-es évek végétől az épületkerámiák, kályha- és cserépcsempék, ipari porcelánok, később szaniterek gyártása adta. A gyárat 1948-ban államosították. Jelenleg is Zsolnay Porcelánmanufaktúra Rt. vagy Zsolnay Porcelángyár Rt. néven működik.
A gyár termékei a hungarikumok közé tartoznak , jellemzően magyar termékek.
A pécsi Zsolnay Múzeum a Kaptalan utca 2. szám alatt található, a Janus Pannonius Múzeum része . A tárlat a porcelángyár dísztárgyait mutatja be időrendi sorrendben, stílus és formatervező szerint tovább bontva. 1990-ben nyílt meg a Zsolnay-emlékszoba, amely a Zsolnay család bútorait, berendezési tárgyait, dísztárgyait, valamint a hozzájuk kapcsolódó festményeket, rajzokat és fényképeket tartalmazza.
A Janus Pannonius Múzeum gyűjteményének alapja a Pécsi Városi Múzeum gyűjteménye, amelyet 1907-ben Zsolnay Miklós adományozott . Ez a kollekció lehetővé teszi, hogy megismerkedjen a dekorációs termékek előállításának történetével. A múzeumot a Zsolnay család alapította 1928-ban Zsolnay Vilmos születésének századik évfordulója tiszteletére. Ezt a több ezer darabból álló gyűjteményt a családi tudományos gyűjteménnyel együtt 1948-ban államosították. 1951-ben a Janus Pannonius Múzeum leltárába került. Ekkor kerültek a múzeumba az építészeti kerámiák és terveik, a dísztermékek kivitelezési tervei, a gyár munkájához kapcsolódó egyéb dokumentumok és levelek, valamint személyes jellegű levelek, fényképek.