Diszfotikus zóna ( más görög "dis" ( δυσ- ) - az osztást, elválasztást, tagadást és a "fotókat" ( φωτός ) jelző előtag - fény.) - a tározó vízoszlopa , amelyben a napfény hiánya miatt , a fotoszintézis rendkívül jelentéktelen . A három ökológiai zóna egyike (az eufotikus zónával és az afotikus zónával együtt ), amelyek a napfény megvilágítási fokától és a fotoszintézis jelenlététől függően tározókban vannak elosztva.
Kontinentális víztestekben (elsősorban tavakban ) ennek a zónának a vastagsága a víz átlátszóságának mértékétől függően nagyon észrevehetően változik, és erős zavarosság esetén már a felszíntől néhány centiméterre kialakulhat a diszfotikus zóna.
A diszfotikus zóna, amely közepes vastagságú a nyílt óceáni pelagiális közbülső zónájához képest (a felszínhez közeli eufotikus zóna és a mély afotikus zóna között helyezkedik el), általában magában foglalja a napfény csillapítási zónáját vagy az alkonyi zónát , beleértve az alsót is. az epipelágikus zóna rétege (80-100-200 m), amely az alapvető fotoszintézis felszínközeli rétegét képezi, és az (200-1000 m)azt követő mezopelágikus . A napfény kis része még behatol az epipelágikus zóna alsó rétegébe, amely elegendő egyes fitoplanktoncsoportok , amelyeket vörös algák képviselnek, fotoszintetikus aktivitásához , azonban a fotoszintézis szerepe itt elhanyagolható az eufotikus zónához képest. A mezopelágikus zónában, ahová a napfény akár 1%-a is behatol, barna algák még létezhetnek [1] , de a fotoszintézis gyakorlatilag hiányzik.
Az óceáni halak sokféleségéből a diszfotikus zóna felső rétegét epipelágikus halak , az alsó réteget mezobatipus halak és mezobatipus halak lakják [2] .
A Föld héjai | |||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|
Külső | ![]() | ||||||
Belső |
|