Hoffmann, Heinrich (pszichiáter)

Heinrich Hoffmann
német  Heinrich Hoffmann
Születési dátum 1809. június 13.( 1809-06-13 ) [1] [2] [3] […]
Születési hely
Halál dátuma 1894. szeptember 20.( 1894-09-20 ) [1] [4] [3] […] (85 évesen)
A halál helye
Állampolgárság (állampolgárság)
Foglalkozása regényíró , pszichiáter , gyermekíró , illusztrátor , költő
A művek nyelve Deutsch
Wikiforrás logó A Wikiforrásnál dolgozik
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon
Wikiidézet logó Idézetek a Wikiidézetben

Heinrich Hoffmann ( németül:  Heinrich Hoffmann ; 1809 . június 13. ; Frankfurt am Main  - 1894 . szeptember 20 . Frankfurt am Main ) - német orvos, pszichiáter és író , legismertebb tíz gyermekfejlesztő "szörnyű" versből álló gyűjtemény szerzője a " Struwelpeter " nevű helytelenül viselkedő gyerekekről .

Életrajz

Építész családjában született, édesanyját korán elveszítette, apja és mostohaanyja nevelte fel, akik jól bántak vele. Kezdetben gyengén tanult az iskolában, de aztán édesapja hatására érdeklődni kezdett a tudományok iránt. Középiskolai tanulmányainak befejezése után 1828-ban beiratkozott a Heidelbergi Egyetemre, hogy orvost tanuljon , később Hallébe költözött, ahol különösen Peter Krukenbergnél tanult, és orvosgyakornokként részt vett egy kolerajárvány felszámolásában. Az egyetemi tanulmányok befejezése és 1833-as diploma megszerzése után Párizsba távozott, ahol egy évre további képzést tervezett, de édesapja egészségi állapotának romlása miatt korábban kénytelen volt visszatérni.

1834 augusztusában visszatért Frankfurtba, ahol a Sachsenhausen temető ravatalozójában orvosnak nevezték ki, és ott dolgozott egy ideig általános orvosként és szülészként, majd 1835 és 1846 között az egyik klinikán szegények orvosa volt. a város szélén; 1844-től 1851-ig a Senckenberg Iskolában tanított anatómiát, anélkül, hogy mindezért sok pénzt kapott volna. Az 1848-as felkelés idején a frankfurti előparlament tagja volt. Amikor a frankfurti pszichiátriai kórház főorvosa, aki barátja volt, 1851-ben nyugdíjba vonult, Hoffmannnak sikerült helyet biztosítania magának, bár akkor még nem volt pszichiátriai tapasztalata. Hamarosan azonban az önképzésnek köszönhetően több munkája is megjelent róla, és tehetséges és gondoskodó pszichiáterként szerzett hírnevet, aki a betegek életkörülményeinek javítását, többségük speciális terápia nélküli kezelését szorgalmazta; információ szerint a betegek több mint 40%-át sikerült kigyógyítania a skizofréniából néhány hetet meg nem haladó idő alatt. Ebben a beosztásban 1888. július 1-jén történt lemondásáig dolgozott, és különösen 1859-1864-ben sikerült elérnie egy új kórházépület felépítését. Nyugdíjba vonulása után megírta emlékiratait. Elhunyt agyvérzésben.

Irodalmi kreativitás

Fő művét, a Styopka-razrepka című gyűjteményt még 1845-ben adta ki, kiadó barátja tanácsára, kezdetben fiának írta ezeket a verseket; a gyűjtemény a történelem első művének számít a "rossz tanács" vagy a "gyermeki borzalmak" műfajában: a versek hősei gyerekek, akik a felnőttek felszólítása ellenére rosszul viselkednek, és ennek következtében vagy kellemetlen helyzetekbe kerülnek, vagy nyomorék marad, vagy akár fájdalmas halált hal . További munkái közé tartoznak szatirikus vígjátékok, gyerekeknek szóló karácsonyi mesék és számos feuilleton felnőtteknek. Politikailag Hoffmann az alkotmányos monarchia és Frankfurt Poroszország általi annektálása mellett állt ki, és több politikai röpiratot írt a republikánusok ellen.

Főbb munkái: "Gedichte" (1842); Die Mondzügler. Eine Komödie der Gegenwart" (Frankfurt, 1843), "Lustige Geschichten und drollige Bilder für Kinder von 3-6 Jahren" (1845, 4. kiadás 1847-ben "Struwwelpeter" címmel); Humoristische Studien (Frankfurt, 1847); "Handbüchlein für Wühler oder kurzgefasste Anleitung in wenigen Tagen ein Volksmann zu werden" (Lipcse, 1848); Heulerspiegel. Mitteilungen aus dem Tagebuch des Herrn Heulalius von Heulenburg" (1849); "Der wahre und ächte Hinkende Bote" (2 köt., 1850-1851); "König Nußknacker und der arme Reinhold" (1851); "Die Physiologie der Sinnes-Hallucinationen" (Frankfurt, 1851); "Das Breviarium der Ehe" (1853); "Bastian der Faulpelz" (1854); Im Himmel und auf der Erde. Herzliches und Scherzliches aus der Kinderwelt" (Frankfurt, 1857); "Allerseelen-Büchlein. Eine humoristische Friedhofs-Anthologie" (Frankfurt, 1858); "Beobachtungen und Erfahrungen über Seelenstörungen und Epilepsie in der Irrenanstalt zu Frankfurt, 1851-1858" (1859); "Der Badeort Salzloch, seine Jod-Brom-, Eisen und salzhaltigen Schwefelquellen und die tanninsauren animalischen Luftbäder, nebst einer Apologie des Hasardspiels" (Frankfurt, 1860); "Ein Liederbuch für Naturforscher und Ärzte" (1867); "Prinz Grünewald und Perlenfein mit ihrem lieben Eselein" (1871); Auf heiteren Pfaden. Gesammelte Gedichte" (Frankfurt, 1873).

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 Heinrich Hoffmann // Encyclopædia Britannica 
  2. ↑ 1 2 http://web.archive.org/web/20170323032139/http://jeugdliteratuur.org/auteurs/heinrich-hoffmann
  3. ↑ 1 2 Heinrich Hoffmann // RKDartists  (holland)
  4. ↑ Heinrich Hoffmann // Internet Speculative Fiction Database  (angol) - 1995.

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Tematikus oldalak
Szótárak és enciklopédiák
Genealógia és nekropolisz