Város (blokkciklus)

"Város" - Alexander Blok versciklusa , 1904-1908 között (azaz abban az időszakban, amikor az első orosz forradalom és az orosz-japán háború elesett ). A névtelen, de nyilvánvaló Pétervárnak szentelve [1] .

A tárgy és a poétika jellemzői

A ciklus poétikája nagyrészt szinonim antitézisekre épül : nap – sötétség, város – természet, szabadság – szabadság hiánya. Az állandó kép a " poros város". Blok számára a gyárfüstös és kéményes város molesztáló , szinte erőszakoló . A költő egyetlen üdvössége a menekülés:

 Itt a menny boltozatai megközelíthetetlenek
 füstön és poron keresztül!
 Futunk, futunk, természet gyermeke, A
 tér a mezőkön!

(„Fuss, fuss, szabadság gyermeke”, 1900) [2] .

Pétervár városként jelenik meg, amelyben a valóság és a „ más világok ” közötti határvonal vékonyodik. A ciklusban erősek az eszkatologikus motívumok (az első költemény „Az utolsó nap”) [1] .

Verslista

• Az utolsó nap („kora ​​reggel, amikor az emberek lusták voltak mozogni…”) [3]
• Péter ("Alszik, amíg a naplemente pirul...")
• Párbaj ("Éjjel-nappal akaratgyenge vagyok...")
• Megtévesztés ("Üres sávban forrásvizek...")
• „Az örökkévalóság bedobta a várost…”
• "Város a vörös határon..."
• – Panaszos kézzel fogom a mankómat…
• Himnusz („A mennyei kovács begurult a poros városba...”)
• "Felkelni a pincék sötétjéből..."
• „A magasból kitörő füst…”
• „Szembe villant. Villogott egy álomban ... "
• „A nap elhalványult, kecses és ártatlan…”
• "A kocsmákban, a sikátorokban, a kanyarokban..."
• "Az élet barkája felemelkedett..."
• "Utca, utca..."
• Mese ("Az ablakokban, nedves porhálóval lefüggönyözve...")
• "Megyek, és minden múlandó..."
• Dal ("A kéményben énekel...")
• Legenda ("Uram, hallod? Uram, megbocsátasz? ..")
• – Földöntúli módon mondtam…
• Láthatatlan ("Szórakozás egy éjszakai kocsmában...")
• Rally ("Okosan és élesen beszélt...")
• "A világ városa felett lógni..."
• "Még mindig szép szürke ég..."
• "Mosoly nélkül mész el..."
• Csengés-szenvedés ("Sétáltam az utcán, összetört szívem...")
• Elégedett ("Régóta kínoznak...")
• "Egy halványkék hold lebegett..."
• – Sápadtabb az arcod, mint volt…
• Stranger ("Esténként éttermek felett...")
• „Ahol a hölgyek a divatjukat fitogtatják…”
• „Este néha…”
• Hideg nap („Találkoztunk veled a templomban…”)
• Októberben ("Kinyitotta az ablakot. Milyen komor...")
• „Estére kisütött a csendes nap…”
• "Éjszaka. A város letelepedett…”
• "Négy falban vagyok - megöltek..."
• Ablakok az udvarra ("Csak egy reményem van...")
• "Sétálok, leborulva bolyongok..."
• Tűz ("Száguldott, a szemekbe villant ...")
• „Az álmosság hevert a szürke köveken…”
• "Tiszta hajnalok szemébe nézel..."
• A padláson („Mi a világon magasabb...”)
• Kleopátra ("A panoptikum szomorúan nyitva van...")
• Nem randevúzni jöttem ("Késő este vártam...")

Bibliográfia

• Sándor Blok. Város // Összegyűjtött művek / kb. Vl. Orlov. - M. - L .: Állami Szépirodalmi Kiadó, 1960. - T. 2. - S. 139-209. - 200 000 példányban.
• Bezrodny M. V. „Ha a nevem nélkülem él a városban ...”: A „Város” ciklus művészi szerkezetének néhány jellemzőjéről // Blok A. A. Gorod. - 1986. - S. 186-218
• Tikhomirova E. A. A szóhasználatról A. Blok és M. Bogdanovich különálló munkáiban // Orosz nyelv: Osztályközi gyűjtemény. -Mn., 1990. - Szám. 10. - S. 151-157. A trópusok összehasonlító elemzése az azonos nevű "City" ciklusokban, A. A. Blok és M. Bogdanovich.
• Bayramova K. V. Az álom, mint a „ pétervári szöveg ” archetípusa A. A. Blok „A város” (1904–1908) ciklusában // Szöveg és alszöveg: nyelvi, irodalmi és módszertani vonatkozások. - M., 2007. - S. 17–21.
• Kozlovskaya S. E., Schmidt N. V. A város eszkatológiai tere A. Blok és A. Akhmatova munkásságában  // KSU Bulletin . - 2007. - 1. sz . - S. 145-148 .

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 Kozlovskaya, Schmidt. Rendelet. op.
2. ↑ Golubev N. A. Gyári kémény az Ivanovo szöveg nagybetűjeként. A tájak kölcsönhatása  // Bulletin of KSU . - 2013. - T. 19 , 3. sz . - S. 114 . Az eredetiből archiválva: 2016. március 4.
3. ↑ Első kiadás: "Pass", 1907, 7. sz., egy strófával hosszabb. A „Föld a hóban” gyűjteményben 1904. januári keltezésű, és V. Brjuszov „A sápadt ló” című versének epigráfiája: „Emberek! Nem ismered fel Isten jobbját?"