Guido Spoleckij

Guido Spoletsky ( Spoletsky fickója ; lat.  Guido Spoletensis , olasz.  Guido di Spoleto ; meghalt 894. december 12-én ) - 889 óta Olaszország királya, 891 óta a Nyugat császára , Camerino őrgrófja , Spoleto hercege (Guido néven) III) a Guidonid családból . Spoleto Guy (Guido) I herceg és Adelaide legfiatalabb fia, Benevento Sico hercegének lánya .

Életrajz

Board

876-ban II. Kopasz Károly császár átadta Camerino menetét Guidónak . 882-ben, II. Guido unokaöccse halála után fia csecsemőkora miatt örökölte Spoletót. Guido folytatta a pápa elleni küzdelmet, amelyet Lambert II. Ezenkívül megtagadta a testvére által elfoglalt földek visszaadását, szövetséget kötött Bizánccal, és onnan kapott pénzt. Ennek eredményeként a pápai államok elleni rablótámadások miatt III. Kövér Károly császár 883-ban szégyenteljesen elárulta Guidót, és árulóként bejelentette vagyonának elkobzását. Utasította Frioul Berengar I. őrgrófot, hogy hajtsa végre ezt a határozatot . Innen ered e két uralkodó rivalizálása, amely Olaszország pusztításával járt .

Berengar azonban nem tehetett semmit: a seregét sújtó járvány visszavonulásra kényszerítette. Két évvel később Guido megjelent Paviában a királyi gyűlésen, ahol hűséget esküdött a császárnak, majd ejtették az ellene felhozott összes vádat, és törölték az elkobzásról szóló rendeletet. Miután Guy kibékült a császárral, V. István pápa 885-ben örökbe fogadta Guyt, és átengedte neki Capuát és Benevent .

887-ben III. Károly császárt menesztették. Megtörtént a birodalom végleges felbomlása. Friuli Berengart választották meg Olaszország királyává. Guido pedig javasolta a jelöltségét Franciaország koronájára . Fulk reimsi érsek támogatta . 888 februárjában Langre püspöke megkoronázta Guidót. De a francia nemesség többsége támogatta a 888. február 29-én megkoronázott párizsi Ed jelölését. Guido felismerve, hogy itt nem ér el semmit, lemondott a francia koronáról, és visszatért Olaszországba, úgy döntött, hogy itt próbál szerencsét. 888 októberében átlépte Olaszország határát, de Brescia közelében vereséget szenvedett Berengar hadseregétől, ami után fegyverszünetet kért.

Guido kihasználva a fegyverszünetet, sereget gyűjtött, amellyel le tudta győzni Berengart. Ennek eredményeként 889 februárjában Paviában Guidót Olaszország királyává választották, majd megkoronázták. V. István pápa támogatásával 891. február 21-én császárrá koronázták feleségével, Ageltruddal, Adelchis beneventói herceg lányával együtt . Ekkorra (már 888-ban vagy 889-ben) Guido átruházta a hatalmat a spoletai hercegség és a Camerina márka felett közeli rokonára, IV . Guidora [3] .

Guido császárrá válása után gondoskodott a határok védelmének megerősítéséről. Ennek érdekében két új őrgrófságot alapított. I. Anszkart , a Héber dinasztia ősét nevezte ki , aki Guidóval együtt érkezett Itáliába, miután sikertelenül próbálkozott Franciaország királyává válni, az Ivria márka őrgrófjává . Az északkeleti határon 892-ben egy másik őrgrófságot alakított ki, ennek uralkodójává Konrádot tette meg [4] .

A 891. májusi paviai gyűlésen Guido megszerezte a királyi címet fiának, Lambertnek (880 körül – 898. október 15.), aki ekkor körülbelül tizenkét éves volt. 892. április 30-án pedig az új pápa, Formoses Ravennában császári koronával koronázta meg Lambertet. Ám hamarosan Guidót ellenezte a karintiai Arnulf német király , akit Formosus pápa hívott, aki bizalmatlan volt Guido hatalmának megerősödésében. Arnulf 893-ban hadsereget küldött törvénytelen fia , Zwentibold vezetésével , aki szövetkezett Friuli Berengárral. A hadsereg ostrom alá vette Paviát, de Guido hamarosan le tudta fizetni Zwentiboldot, aki végül elhagyta Berengart és visszatért Németországba.

Hamarosan a pápa és Berengar ismét Arnulfhoz fordult, aki 894 januárjában személyesen vezette az Olaszországba induló sereget. Guido bezárkózott Paviába, Arnulf pedig demonstratív mészárlást szervezett Bergamóban, kifosztotta a várost és felakasztotta a helyi Ambrose grófot, aki hű maradt Guidóhoz. Guido ennek hallatán elmenekült Paviából, Arnulf pedig Olaszország királyává kiáltotta ki magát. Ellenezte a nemesség, köztük a megtévesztett Berengár is. Attól tartva, hogy nincs elég ereje Olaszország meghódításához, Arnulf visszafordult. Ezt követően Guido sereget kezdett gyűjteni, hogy szembeszálljon Berengárral, de 894. december 12-én váratlanul meghalt.

Házasság és gyerekek

Spoletei Guido feleségül vette Ageltrudot , Adelchis beneventói herceg lányát . Megbízhatóan ismert, hogy Guido fia, aki ebben a házasságban született, Spoleti Lambert (875/880-898 ​​körül), Olaszország királya és a Nyugat császára volt. Emellett egyes történészek Spoletói Guidót IV . Guido (897-ben megölve), Spoleto hercegét és Camerino őrgrófját 888-ból vagy 889- ből, Benevento hercegét pedig 895- ből [5] [6] tartják atyjának . Vannak azonban vélemények IV. Guido más származásáról is. Különösen azt feltételezik, hogy apja Spoleto Guido II. hercege lehetett [3] [7] .

Jegyzetek

1. ↑ Le sepolture regie del regno italico (secoli VI-X): Guido (889-894) Archiválva : 2014. február 4., a Wayback Machine  (olasz)
2. ↑ 1 2 https://fmg.ac/Projects/MedLands/ITALY,%20Kings%20to%20962.htm#_Toc359998752
3. ↑ 1 2 Tommaso Di Carpegna Falconieri. Guido  // Dizionario Biografico degli Italiani . - Roma: Istituto dell'Enciclopedia Italiana , 2004. - 20. évf. 61. - P. 362-363.
4. ↑ Nem ismert, hogy pontosan mely tulajdonságok voltak ennek a bélyegnek a részei. Conrad vagy Guido anyjának vagy apjának a testvére volt, később Lecco grófja lett.
5. ↑ Wido IV.  (német) . Genealógia Mittelalter. Hozzáférés dátuma: 2015. március 29. Az eredetiből archiválva : 2016. március 4.
6. ↑ Kreutz BM A normannok előtt. Dél-Olaszország a IX. és X. században . - Filadelfia, 1996. - P. 66-67. — ISBN 978-0-8122-1587-8 .
7. ↑ Fazoli J., 2007 , p. 57.

Irodalom

• Fazoli J. Olaszország királyai. - Szentpétervár. : Eurázsia , 2007. - 288 p. - ISBN 978-5-8071-0161-8 .
• Spoleckij Guido III // Brockhaus és Efron enciklopédikus szótára  : 86 kötetben (82 kötet és további 4 kötet). - Szentpétervár. , 1890-1907.

Tematikus oldalak	A Peerage
Szótárak és enciklopédiák	Életrajzi olaszok Brockhaus és Efron Britannica (online)
Genealógia és nekropolisz	WikiTree Elkésünk
Bibliográfiai katalógusokban	GND : 101997736 VIAF : 34833945 WorldCat VIAF : 34833945