A vulgáris művészet vagy a Gaudi művészet ( kínaiul: 艳俗艺术, Yansu Yishu) a 90-es évek közepének kínai művészeti mozgalma, amely a nyugati fogyasztói társadalom és tömegkultúra eszméi ellen irányult , nevetségessé téve a széles körben elterjedt kereskedelmi kultúra vulgaritását. század végén Kínában . Xu Yihui kerámiái és a Luo fivérek munkái hoztak világhírt a jelenleginek .
A kínai Yangsu 艳俗kifejezés egy neologizmus , amelyet Li Xianting művészetkritikus talált ki a „giccs” szó lefordítására, így ez a szó két karakter – „feltűnő” (yang) és „vulgáris” (su) – összetétele lett.
Ez a tendencia a nyugati kulturális termékek , elsősorban a fogyasztási cikkek Kínában történő elterjedésére és népszerűsítésére adott reakcióként jött létre a 20. század végén. A cinikus realizmus és a politikai pop art hatása alatt alakult ki [2] . 1996 májusában több első kiállítást is rendeztek (Népszerű minta, Vulgáris élet stb.).
Képviselők: Wang Jinsong, Qi Zhilong, Xu Yihui, Yang Wei, Feng Zhengjie , Yu Bogun, Luo testvérek [4] .
A kortárs művészeti piac összeomlása Kínában az 1990 -es években szabadúszó művészek és kiállítási kurátorok megjelenéséhez vezetett, akik gyakran szakmai képzettséggel rendelkeztek, de elfordultak a teljes munkaidős szolgálattól, és munkáik vagy ötleteik eladásából, valamint kereskedelmi célból éltek. orientált galériatulajdonosok és kereskedők [2] .
Ennek az irányzatnak a legtöbb alkotása a giccs alkotásait, a tömegkultúra termékeit ábrázolja : hamburger , Coca-Cola stb. Ugyanakkor a fogyasztói társadalom „szimbólumait” ötvözik a kínai kultúra hagyományos szimbólumaival, motívumaival, ill. művészet például: a szarvas képe, amely a hosszú életet szimbolizálja, a hal képe, mint a gazdagság szimbóluma, a duci gyerekek képe, mint a jólét, a kommunista forradalom szimbólumai.
A vulgáris művészet alkotásai a cinikus realizmushoz és a politikai pop arthoz képest is színesek, virágosak [3] .
A "vulgáris" irányzat művészei a grafika kész formáival ( fametszet , plakát, reklámlap, képeslap) és kész ötletekkel (gyakran televíziós sorozatokban csiszolt elbűvölő álmok, reklámképek) dolgoznak. A "vulgáris" művészek álláspontja a provokáció, a fogyasztói társadalom "hamis eszméinek leleplezése".
Ennek az irányzatnak az egyik lényeges jellemzője az irónia is, az irónián keresztül a művészek a konformizmus negatív következményeit igyekeznek érzékeltetni [2] .