| Mágikus zsírkréta | |
|---|---|
| Szerző | Elsüllyedt Hopp |
| Az első megjelenés dátuma | 1948 [1] |
A Magic Crayon ( norvégul: Trollkrittet )Sinken Hopp norvég szerző abszurd meseregénye gyerekeknek , 1948-ban íródott. A regény könnyed szatirikus hangvételű, találós kérdéseket és verseket tartalmaz.
Malvin Neset illusztrálta az első kiadást, Reidar Johan Berl pedig egy frissített színes illusztrált kiadást 1968-ban.
A "Varázskrétát" elsősorban az angol abszurd irodalma ihlette [2] [3] , de beleillik a háború utáni skandináv abszurd gyerekköltészet és általában a skandináv országok gyerekirodalmának szövetébe is: Harisnyás Pippi , Muumibolykák , versek Lennart Hellsing és Halfdan Rasmussen [2] . Számos irodalomtudós szerint a könyv bevezette az abszurd költészetet a norvég irodalmi hagyományba [4] [3] [5] , és Sinken Hopp lett az abszurd irodalmának egyetlen világhírű norvég szerzője [6] .
Egy Yun nevű fiú talál egy boszorkány által leejtett krétát, és egy kis embert rajzol vele a kerítésre, és nem tudja, hogy a zsírkréta varázslat. A kis ember életre kel, és kijelenti, hogy Sophusnak hívják. Yoon ajtót húz, és együtt belépnek a beszélő állatokkal teli kertbe, amelyek közül néhányat a szereplők varázskrétával segítenek. Aztán a hősöket egy pedagógiai hajlamú bagoly zaklatja. Miután megoldottak néhány abszurd matematikai feladatot, Yun és Sophus elhagyják őt, és hamarosan leereszkednek egy barlangba, ahol találkoznak egy krokodillal és egy tigrissel, de élve kijutnak. A barlang másik végéből kiérve egy kicsi, idős nő otthonát találják, aki állat alakú sütiket kínál nekik, az ábécé minden betűjéhez egyet. Miután beszéltek az állatokkal, akik csak a betűjükkel kezdődő szavakat tudnak beszélni, a barátok elhagyják a nagymamát.
Aztán összefutnak Kumlével, egy barátságos trollral . Mindegyik srácnak három kívánság teljesítését kínálja krétáért cserébe, Sophus pedig hegedűt, pénztárcát, amiben mindig van pénz, és édességet, amitől haj helyett fű nő; Yun azt akarja, hogy a Sophus vízállóvá váljon, épp ellenkező hatású cukorkává, mint Sophus kívánta, és a harmadik kívánságot tartalékban tartja. Kívánságaik teljesülnek, és beleegyeznek, hogy újra találkoznak.
Együtt jönnek a királyságba, és Sophus úgy dönt, hogy elmegy a kastélyba. Hegedűjátékával elbűvöli a királyt, a királynőt és a hercegnőt, és gazdagnak vallja magát, bizonyítékként a pénztárcáját mutatja. A hercegnő ellopja a pénztárcát és a hegedűt. Bosszúból Sophus varázscukrot ad neki és szüleinek. Ahogy a cukorkák érvényre jutnak, a király megpróbálja bebörtönözni Yunt és Sophust, de sikeresen megszöknek.
A királyság népe azt feltételezi, hogy a zöld növényzet a királyi család fején valamiféle új fejfedő. Az ilyen kalapok gyorsan divatossá válnak, de az ősz beköszöntével a fű az augusztusi fejeken hervadni kezd. Yun és Sophus visszatérnek a kastélyba, Yun pedig a királyi családnak adja a cukorkáját. A fű ismét hajrá változik, de előtte Yun kézen fogja Sophust, és egy harmadik kívánságot tesz: térjen haza. Azonnal a konyhába kötnek, ahol Yoon anyukája vacsorát főz, és elmesélnek neki mindent, ami velük történt.
A „Magic Chalk” szójátékként jelenik meg, amely egy alternatív logikai elven alapul: „Ez a nyelv közvetlen logikája, és ez szó szerinti. A gyerekek jól ismerik ezt a logikát, sok vicc és találós kérdés alapját képezi” [5] [7] . A rejtvények egy része az olvasóhoz intézett kérdések formájában [8] .
A könyv úgy is olvasható, mint a „kettősség” története, amelyben Sophus Yun negatív vetületeként jelenik meg: Sophus „kifejezi Yun összes vágyát és negatív oldalait. Ugyanakkor Yoon annyira belemerült a normákba, amelyekben nevelkedett, hogy megpróbálja Sophusba belenevelni azt a jó modort, amelyet megtanítottak neki . Harald Bache-Wiig [9] „úgy gondolja, hogy a két fiú útja ad anyagot a jún. […] A korlátok (Yun) és a vágy (Sophus), a valóság és az álom, a racionalitás és a képzelet között” [10] .
Sissel Weggeland a "hasznosság" négy formáját találja a könyvben [11] :
Betty Miles, a Bank Street College of Education munkatársa úgy találta, hogy az illusztrációk „megfelelően energikusak, ha ritkák is”, és hozzátette, hogy „a játék-és-mozgás helyzeteket tipográfiai könnyedség kíséri” 12] . A Kirkus Reviews a regényt "a fantázia, a rejtvény, a költészet és az abszurdum elragadó köntösének" nevezte, ahol "minden fordulatnál megkérdőjelezik az olvasó látásmódját", és "a karakterekkel benépesített találékony világnak" méltatta .
A Varázskrétát rendszeresen klasszikusnak tekintik, a könyvet többször is újranyomták Norvégiában [14] . A könyv többek között szerepel a Gyermekkönyvtár Norvég Könyvklubjának gyűjteményében (2006), és különböző források szerint 12 [15] vagy 20 [5] nyelvre fordították le. A "Magic Chalk" a "Yun és Sophus" történet folytatásával együtt bekerült a Szovjetunióban 1987-ben megjelent "Skandináv írók meséi" gyűjteményébe.
A regényt Morten Jostad dramatizálta , és 1987-ben adták elő a Nemzeti Színpadon . Yostad dramatizálásának első változatát először a világ legrégebbi működő lapátos gőzhajóján , a PS Skibladneren [16] adták elő 1979-ben, majd a Bergeni Nemzetközi Fesztiválon 1980-ban [17] .
A dal szavai, amelyeket Bibby énekelt Sofusnak a varázspálca hadonászása miatt, a leningrádi „ Secret ” beatkvartett „Sarah Bara-Boo” című dalának alapja lett. Az eredeti szöveg kisebb módosításaival ( Juri Vronszkij fordítása ) a dal bekerült a „ You and I ” (1984) és a „ Secret ” (1987) albumba.
A The Magic Crayon 1959-es folytatása Yun és Sophus címmel a barátok kalandjait követi nyomon a kastélyban. A fiúk kontrasztos személyiségvonalai folytatódnak: Sophus magasztos művész, akit az örök kérdések lenyűgöznek, Yun pedig hétköznapi karakter. A troll Kumle újságszerkesztő lesz, és abszurd cikkeket és fényképeket közöl, ami a korabeli újságok paródiája .
"A könyv inkább mese, A varázskréta világos szerkezete nélkül, kivéve az utazást, mint a narratíva mozgatórugóját" [4] .