Savoyai Victor Emmanuel Ferdinand Maria Gennaro | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
ital. Vittorio Emanuele Ferdinando Maria Gennaro di Savoia | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
3. olasz király | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
1900. július 29. – 1946. május 9. Victor Emmanuel III |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Kormányzó | Umberto , Piemont hercege ( 1944-1946 ) | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Előző | Umberto I | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Utód | Umberto II | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Örökös | Umberto, Piemont hercege | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Lemondás | 1946. május 9 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Etiópia 84. császára | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
1936. május 9. – 1941. május 5. (mint Victor Emanuele ) |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Előző | Üdv Selassie | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Utód | Üdv Selassie | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Albánia 2. királya | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
1939. április 16. - 1943. szeptember 8. ( Victor Emanuel néven ) |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Előző | Zogu I Skanderbeg III | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Utód | Mehdi Frashëri (Albán Legfelsőbb Kormányzótanács elnöke) által eltörölt cím |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Születés |
1869. november 11. [1] [2] [3] […] |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Halál |
1947. december 28. [1] [2] [5] […] (78 éves) |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Temetkezési hely | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nemzetség | savoyai ház | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Apa | Umberto I | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Anya | Savoyai Margarita | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Házastárs | Elena Montenegrinskaya | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Gyermekek | Savoyai Yolande [2] , Savoyai Mafalda , II. Umberto , Savoyai Giovanna és Savoyai Maria Francesca | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Oktatás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A valláshoz való hozzáállás | nem vallásosság [6] [7] | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Autogram | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Monogram | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Díjak |
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Katonai szolgálat | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A hadsereg típusa | Olasz légierő | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Rang | A Birodalom első marsallja | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
parancsolta | Olasz Királyi Hadsereg | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
csaták |
világháború II. világháború |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A Wikiforrásnál dolgozik |
Viktor Emmanuel III ( olasz Vittorio Emanuele III ; 1869. november 11., Nápoly , Olasz Királyság - 1947. december 28. , Alexandria , Egyiptomi Királyság ) - az új idők egyesült Olaszországának harmadik királya 1900. július 29. óta. Etiópia császára 1936. május 9-től 1941. május 5-ig (a címet formálisan 1943. szeptember 8-ig tartotta), Albánia királya 1939. április 16-tól 1943. szeptember 8-ig. A Birodalom első marsallja (1938. március 30.). A Savoyai dinasztia képviselője , I. Umberto király egyetlen fia és utódja . Uralkodásának időszaka a fasizmus hajnala volt Olaszországban , amely alatt Benito Mussolini valójában uralkodott , és alatta a király bábfigurává változott. Uralkodása végén azonban Victor Emmanuel támogatta Mussolini megdöntését, majd a második világháború befejezése után lemondott a trónról.
Őfelsége Victor Emmanuel III Ferdinando Maria Gennaro, Olaszország királya , Albánia királya , Etiópia császára, Montenegró királya , a Birodalom első marsallja, Szardínia királya , Ciprus , Jeruzsálem és Örményország királya , Savoyai herceg , Carignano hercege , Piemont hercege , Oneglia hercege , Poirino hercege , Trino herceg , a Szent Római Birodalom hercege , Carmagnola hercege , Montmelian hercege Arbennel és Francinnal , Bali hercege az aostai hercegségben , Chieri hercege , herceg Dronero , Crescentino hercege, Riva hercege, Chieri és Banna, Buschi hercege, Benet hercege, Bra hercege, Genova hercege, Monferrato hercege, Aosta hercege, Chablais hercege, Genf hercege, Brescia hercege , Piacenza hercege , Yvois Carignano hercege, Ivrea márki , Saluzzo márki , Susa és Ceva márki, Marot márki , Oristano márki , Cesana márki , Savona márki, Tarentesa márki, Boregerooman Boregeroy marquis , Caselle márki , Rivoli márki , Pianezza márki , Govone márki , Salussola márki , Racconigi márki Tegerone, Migliabruna és Mottu társaságában Rhone, Cavallermaggiore márki , Marenet márki , Modana és Lanlebourg márki , Livorno-Ferraris márki , Santia márki , Allier márki , Centallo és Demonte márki , Desana márki , Gemme márquis , Vigon márki Villafranca , Maurienne grófja, Genf grófja, Nice grófja, Tanda grófja, Romont grófja, Asti grófja, Alessandria grófja, Gociano grófja, Novara grófja, Tortona grófja, Bobbio grófja, Soissons grófja , A Francia Birodalom grófja , Sant'Antioco grófja , Pollenzo grófja , Roquebrune grófja , Tricerro grófja, Byro grófja , Ozegni grófja, Barge grófja, Apertole grófja, Vaud és Faucigny báró, Monaco nagyhercege és Menton , Senor Vercelli , Senor Pinerolo , Lomellina és Valsesia ura, Velence nemes patríciusa, Ferrara patríciusa , a Szent Lepel őrzője .
eredeti szöveg Sua Maestà Vittorio Emanuele III Ferdinando Maria Gennaro, Re d'Italia, Re d'Albania, Imperatore d'Etiopia, Re del Montenegro, Primo Maresciallo dell'Impero, Re di Sardegna, Re di Cipro, di Gerusalemme e di Armenia, Duca di Savoia, Principe di Carignano, Principe di Piemonte, Principe di Oneglia, Principe di Poirino, Principe di Trino, Principe e Vicario perpetuo del Sacro Romano Impero, Principe di Carmagnola, Principe di Montmélian con Arbin e Francin, Principe Balì del ducato di Aosta, Principe di Chieri, Principe di Dronero, Principe di Crescentino, Principe di Riva di Chieri e Banna, Principe di Busca, Principe di Bene, Principe di Bra, Duca di Genova, Duca di Monferrato, Duca d'Aosta, Duca del Chiablese, Duca del Genevese, Duca di Brescia, Duca di Piacenza, Duca di Carignano Ivoy, Marchese di Ivrea, Marchese di Saluzzo, Marchese di Susa e di Ceva, Marchese del Maro, Marchese di Oristano, Marchese di Cesana, Marchese di Savona, Marchese di Tarantasia Marchese di Borgomanero e Cur eggio, Marchese di Caselle, Marchese di Rivoli, Marchese di Pianezza, Marchese di Govone, Marchese di Salussola, Marchese di Racconigi, con Tegerone, Migliabruna e Motturone, Marchese di Cavallermaggiore, Marchese di Marene, Marchese di Modane e di Lansbourg, Marchese Livorno Ferraris, Marchese di Santhià, Marchese di Agliè, Marchese di Centallo e Demonte, Marchese di Desana, Marchese di Ghemme, Marchese di Vigone, Marchese di Villafranca, Conte di Moriana, Conte di Ginevra, Conte di Nizza, Conte di Tenda, Conte Conte di Romont, Conte di Tricerro, Conte di Bairo, Conte di Ozegna, Conte di Barge, Conte delle Apertole, Barone di Vaud e del Faucigny, Alto Signore di Monaco e di Mentone, Signore di Vercelli, Signore di Pinerolo, Signore della Lomellina e Valle Sesia, Nobil Uom o e Patrizio Veneto, Patrizio di Ferrara, Custode della Sacra Sindone.Victor Emmanuel meglehetősen visszafogott és hallgatag ember volt. Szülei nem kényeztették túlzottan odafigyeléssel, de igyekeztek jó oktatásban részesíteni – tudott földrajzot és történelmet, folyékonyan beszélt angolul (a dadája angol volt) és jól zongorázott. Édesapjához és nagyapjához hasonlóan ő is szeretett vadászni, de inkább a horgászat, valamint a numizmatika – halála után a világ egyik leggazdagabb érmegyűjteménye maradt fenn, amely egyes források szerint ma is alátámasztja az ország anyagi állapotát. a Savoyai Ház.
1904-ben megkapta a Brit Királyi Numizmatikai Társaság kitüntetését [8] .
Uralkodása első éveiben Victor Emmanuel óvatos és körültekintő politikusnak mutatkozott. Gyengítette a radikálisok üldözését, nagy figyelmet fordítva Giovanni Giolitti miniszterelnöknek az adó- és igazságszolgáltatási rendszer javítására irányuló kezdeményezéseire.
A külpolitikában a király ugyanezt a mértéktartást tanúsította, bár 1911-ben engedett a nacionalisták nyomásának, és háborút indított Törökországgal . Ez az imperialista konfliktus vezetett a líbiai partvidék olaszok általi megszállásához .
Annak ellenére, hogy a Savoyai-dinasztia hagyományos szövetsége volt Németországgal és Ausztriával, a király, miután 1915-ben belépett az első világháborúba , támogatta az Antantot . Olaszország váltakozó sikerrel vett részt a háborúban. A 11. isonzói csata után Ausztria-Magyarország helyzete az olasz fronton egyre rosszabb lett, mert a Német Birodalom úgy döntött, hogy segíti szövetségesét. A döntő caporettói csatában a német és osztrák csapatoknak megsemmisítő vereséget sikerült mérniük az olaszokra, aminek következtében Luigi Cadorna tábornokot a tehetségesebb Armando Diaz váltotta fel. A csatában vegyi fegyvereket is bevetettek. A Piave folyó melletti csata idejére azonban Olaszország összegyűjtötte seregét és visszaverte az osztrákok támadásait, ebben a csatában az olasz Arditi rohamdandárok hősiesen mutatkoztak be.
Az 1919-es párizsi konferencián a "szövetségesek" nem adták át Olaszországnak az antant által megígért területeket. Olaszország a háború után nagyon keveset kapott (Trentino, Alto Adige, Isztria, Trieszt). Dalmáciában és Fiuméban a szövetségesek megtagadták őt. Mindez a nacionalizmus növekedéséhez vezetett.
1922 óta Victor Emmanuel jelentősége pusztán névleges volt, mivel a valódi hatalom, nem az ő segítsége nélkül, a Benito Mussolini vezette Nemzeti Fasiszta Párthoz szállt át . A fasizmus korabeli propaganda nyíltan kiszorította az uralkodót bármilyen keretből, fényképeit Duce portréival helyettesítették, filmekből kivágták a képkockákat az ő részvételével stb. A király soha nem tiltakozott a fasiszta döntései ellen. kormány semmit sem tett a személyesen neki szentelt udvaroncok és a (1938 utáni faji alapon is) elnyomásnak kitett tisztek védelme érdekében. A királynak ez a megaláztatása élesen negatív hatással volt a dinasztia presztízsére, bár Ciano gróf emlékiratai szerint Mussolinit bosszantotta, hogy a király szívből megvetette a fasizmust; így Hitler 1938. május 3-10-i olaszországi látogatása során Victor Emmanuel, nem minden rosszindulat nélkül, a legfelsőbb körökben újra elmesélte a pletykákat, miszerint lefekvés előtt egy nőt követelt (sőt, azért, hogy megkösse az ágyát), hogy az orvosok serkentő szereket fecskendeznek be neki [9] .
1936-ban, Etiópia elfoglalása után Etiópia császárává kiáltották ki; 1939-ben, Ahmet Zogu , Albánia királyának megdöntése után (ezek a címek nem kaptak teljes nemzetközi elismerést).
1938-ban Victor Emmanuel és Benito Mussolini megkapta a Birodalom első marsalljának rangját , ami ellenérzést váltott ki a monarchisták körében, mivel a magánszemély egy szintre helyezte magát a királlyal.
1941-ben az albán Vasil Laci sikertelen kísérletet tett Victor Emmanuel életére albániai látogatása során.
1943-ban, nem sokkal a szövetségesek partraszállása előtt az olaszországi szárazföldön , a király támogatta a Fasiszta Nagytanács azon döntését, hogy 1943. július 25-én leváltják és letartóztatják a Duce-t. Victor Emmanuel lemondott az etióp és az albán címről, és attól kezdve a szövetségeseket támogatta . A békekötés szeptember 8-i bejelentése után, mielőtt a német csapatok bevonultak az országba és elfoglalták Rómát, először Brindiszibe, majd Egyiptomba menekült . Mussolini szabadulása után a fasiszta rezsimet visszaállították, és „köztársaságinak” nyilvánították ( Salò Köztársaság ).
1946. május 9-én a 77 éves király, III. Viktor Emmánuel csaknem fél évszázados uralkodás után lemondott a trónról fia, a „május király” , Umberto II javára , aki valójában uralkodott Olaszországban, és ő viselte a koronát. csak egy hónapja, és egy alkotmányos népszavazást követően leváltották . A következő évben III. Viktor Emmánuel, aki halászat közben megfázott, tüdőgyulladásban halt meg Alexandriában , ahová lánya, Savoyai Giovanna királyné és II. Simeon unokája Bulgáriából költözött hozzá. .
1896-ban feleségül vette Elena Csernogorskaját (1873-1952), Nikola Petrovics montenegrói király lányát .
A párnak öt gyermeke született:
Tematikus oldalak | ||||
---|---|---|---|---|
Szótárak és enciklopédiák |
| |||
Genealógia és nekropolisz | ||||
|
Olaszország királyai (1861-1946) | |||
---|---|---|---|
|
Olaszország marsalljai | |||
---|---|---|---|
Etiópia császárai (1270-1974) | |
---|---|
családfa | |
Salamoni dinasztia |
|
A hercegek kora |
|
Tewodros dinasztia | Tewodros II |
A Zagwe helyreállítása | Tekle Giyorgis II |
Tigray dinasztia | Yohannis IV |
Salamoni dinasztia | |
Olasz megszállás | Viktor Emmanuel III |
Salamoni dinasztia | Üdv Selassie |
Albánia uralkodói | |
---|---|
Albánia Ideiglenes Kormánya | Ismail Qemali (1912-1914)¹ |
Albán Hercegség | Szkanderbég II (1914-1925)² |
Albán Köztársaság | Ahmet Zogu ( 1925-1928) |
Albán Királyság / |
|
Albán Népköztársaság / Albán Népi Szocialista Köztársaság |
|
Albán Köztársaság |
|
¹ Az Ideiglenes Kormány elnöke 1912-1914-ben, elnök 1914 július-szeptemberében; ² Prince, akit 1914 szeptemberében ténylegesen megfosztottak hatalmától; ³ A Népgyűlés Elnökségének elnöke |