ZK-383

A ZK-383 (ejtsd: "zet-ka")  egy géppisztoly, amelyet Csehszlovákiában a Kutsky fivérek (Koucký) készítettek az 1930-as évek elején [4] .

Történelem

A gyártásba 1938 - ban került sor , és viszonylag kis mennyiségben gyártották a Brno városában található Zbrojovka Brno üzemben .

Csehszlovákia német csapatok általi megszállása után a gyár gyártósora érintetlen maradt, és a ZK-383 gyártása folytatódott. Mivel a brnói üzemet bízták meg az SS fegyvereinek gyártásával, a legyártott ZK-383 nagy része a Waffen-SS szolgálatába állt, és a keleti fronton használták [4] .

A raktárakban rendelkezésre álló készletek a szlovák hadsereg , a Waffen-SS és a rendőri egységek szolgálatába álltak, és átkerültek Bulgáriába is.

A második világháború befejezése után kifejlesztették a ZK-383H módosítását, amelyet egy ideig gyártottak, fokozatosan felváltva a Sa vz család kompaktabb és modernebb géppisztolyaival. 23 és SA vz.58 gépkarabély .

Leírás

A ZK 383-at eredetileg gyalogsági osztag-támogató fegyverként, egyfajta "ultrakönnyű géppuskaként" hozták létre, amely egy pisztolytöltény számára készült. Tervezési szempontból az első generációs géppisztoly többé-kevésbé hagyományos mintája volt, visszafújással, "hátulról" tüzelve.

A minta jellemzői közül meg lehet nevezni a fegyver viszonylag nagy méreteit és súlyát, a gyorsan cserélhető csövet, mint a gépfegyvereknél, a bolt helyét a bal oldalon, a kétlábúak jelenlétét és a beállítási képességet. a redőny tömege 170 grammos cserélhető súly segítségével, amely lehetővé tette egy eltérő tűzsebesség beállítását - 500 vagy 700 lövés percenként. Az elsőt kézből való lövéskor használták, a másodikat kétlábúak tüzelésekor géppuska üzemmódban [4] .

A kioldó mechanizmusban lévő választónak köszönhetően a ZK-383 egyszeri lövést vagy sorozatot tudott leadni, ehhez a ravasz feletti tűzmód-fordító előre vagy hátra mozgott. Mögötte egy biztosíték volt . Egy hordó masszív perforált burkolattal, amely megvédi a lövész kezét az égési sérülésektől, gyorscsere. A ZK-383-nak volt egy elülső és egy vázirányzója , 600 méterig megjelölve - bár valójában ilyen távolságra lőni valószínűleg nagyon nehéz volt a golyó röppályájának alacsony síksága miatt, és a halálozása is kicsinek kellett volna lennie rajta.

A ZK-383 géppisztolyok kamrája 9x19 mm-es volt, de néhány (exportra szánt) géppisztoly kamrája 9x23 mm-es Steyr és 11,43x23 mm-es [5] volt .

Változatok és módosítások

• ZK-383  - katonai változat, összecsukható bipoddal és gyorsan leszerelhető csővel [1] .
• ZK-383P  - rendőrségi változat, nem volt bipod [1] .
• ZK-383Н  - háború utáni módosítás, könnyű hordóházzal és leegyszerűsített fa részekkel, a tárfogadót lefelé mozgatják és előre hajtják (így berakott helyzetben a tár vízszintesen behajtható a hordó alá) [1]
• A ZH-403 (más néven Waffenwerke Brunn MP.42 ) egy prototípus, amelyet 1942-ben készítettek a német hadsereg számára. Függőleges magazinelrendezésű volt, akárcsak a német MP.38/40. A minta átment a gyári teszteken, azonban a magas előállítási költség miatt nem került sorozatgyártásra [3] .

Működési országok

• Csehszlovákia  – Csehszlovákia hadseregének szolgálatában (Csehszlovákia 1939. márciusi német megszállásáig) [1]
• A náci Németország  – a Waffen-SS egyes részeivel és az egyes rendőri egységekkel [2] (bizonyos szám a Cseh-Morva protektorátus rendőrségénél állt szolgálatban ) [3]
• Bulgária  – 1970-ig a bolgár hadsereg szolgálatában [1]
• Szlovákia [3]  - a független "Szlovákia állam" 1939. március 14-i kikiáltása után a csehszlovák hadsereg egységeinek fegyverei (köztük bizonyos számú ZK-383 géppisztoly) szolgálatba álltak a feltörekvő szlovák hadseregnél.
•  Jugoszlávia – a Jugoszláviai Népi Felszabadító Hadsereg partizánkülönítményei és egységei több géppuskát használtak [6] .

Ezenkívül kis tételekben ZK 383-at exportáltak Venezuelába [2] [4] és Bolíviába [2] még a háború előtt .

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 3 4 5 6 Ian Hogg. Géppisztolyok. M., EKSMO-Press, 2001. 46-47
2. ↑ 1 2 3 4 ZK-383 // Chris Shant. Gyalogsági fegyverek: kézi lőfegyverek enciklopédiája. / per. angolról. M., "Omega", 2004. 48. o
3. ↑ 1 2 3 4 9 mm-es csehszlovákiai géppisztoly ZK-383 (ZetK-383) // Fegyvertár, 2002. 2. szám ("A Harmadik Birodalom gyalogsági fegyverei. IV. rész. Géppisztolyok" különszám)
4. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 ZK-383 // "Háborús gép", vol. 1, 6. szám, 1983. 102-103. oldal
5. ↑ 1 2 A. B. Zhuk. Kézifegyverek enciklopédiája: revolverek, pisztolyok, puskák, géppisztolyok, géppuskák. M., AST – Military Publishing House, 2002. 670., 672.
6. ↑ Velimir Vukcic. Tito partizánjai. London, Osprey Publishing Ltd., 2003. 25. oldal

Irodalom

• Čs. samopal ZK 383 // "Střelecká revue", 1987. 12.   (cseh)
• Export samopalů ZK 383 // "Střelecký Magazin", No. 7-8, 1996   (cseh)
• ZK 383 v letech 1938-1945 // "Střelecký Magazin", 7. szám, 2004   (cseh)

Linkek

• A ZK 383 géppisztoly leírása a fire-arms.ru oldalon
• M. R. Popenker. ZK-383 géppisztoly (Csehszlovákia) / "A világ modern kézi lőfegyverei" oldal