Klasszikus Bruges - De Panne

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2019. április 10-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 6 szerkesztést igényelnek .
Három nap Brugge - De Panne
netherl.  Driedaagse Brugge–De Panne
Versenyinformációk
Fegyelem országúti kerékpározás
Alapított 1977
Verseny 46 (2022-ben)
Elhelyezkedés Belgium
Nyugat-Flandria
Típusú többnapos (1977-2017)
egynapos (2018)
Verseny UCI World Tour ( 1.WT )
Időtöltés március vége
Szervező KVC Panne Sportief
Rendező Bernard Vandekerkhove
Állapot szakmai
Weboldal minervaclassic.be (  n.) (  fr.)
A győzelmek rekorderei
rekorder Eric Vanderarden
5 győzelem
egy nap
Aktuális események
Brugge három napja – De Panne 2022

Three Days of Bruges - De Panne ( Hollandia  Driedaagse Brugge–De Panne ), korábbi nevén Three Days of De Panne ( Died Driedaagse van De Panne )  egy többnapos országúti kerékpárverseny, amelyet Belgiumban rendeznek Bruges és De Panne városai között . . [egy]

Történelem

De Panne három napja


A 2015-ös többnapos verseny nyereménymezei

A kerékpárversenyt 1977-ben alapították háromnapos versenyként, amelyet a Flandriai körút előtti héten rendeztek meg . Március végén vagy április elején került sor keddtől csütörtökig, és ez volt az utolsó flamand verseny a Flandria emlékmű előtt, ami fontos felkészülési rajt a vasárnapi főverseny előtt.

A De Panne három napja általában két hagyományos szakaszból állt az első két napon és két félszakaszból a harmadik napon. Az első szakasz általában dombos volt, és Zottegemben zajlott , a De Panne -tól kezdve és a flamand Ardennekben ért célba . A második egy hosszú sík szakasz volt vissza a flamand partokhoz, és Koksijde -ban ért célba . A harmadik napon először egy rövid szakasz indult és ért véget De Panne-ban, majd egy egyéni osztott verseny . A futam vezetőjét fehér trikóval jelölték meg.

Eric Vanderarden erős sprinter és splitter , aki az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején ötször nyerte meg a versenyt.

1991-ben Kokseide város vezetése beleegyezett, hogy pénzügyi segítséget nyújt a versenyhez , cserébe azt követelve, hogy velük fejezzék be a versenyt. Ennek eredményeként a két város közötti hosszú távú megállapodás megkötése után a verseny a De Panne - Koksijde három napja ( Driedaagse van  De Panne-Koksijde ) néven vált ismertté. [2]

2005-ben a verseny 2.HC néven szerepelt az UCI Europe Tour naptárában .

Három nap Brugge - De Panne

2018 óta a szokásosnál egy héttel korábban, Milánó-San Remo után, valamint pénteken az E3 Harelbeke és vasárnap Gent-Wevelgem előtt rendezik meg a Three Days -t. A Flandriai körút előtti szerda most Dwars dor Fladeren . [3]

A háromnapos formátum megtartása és a World Tour összes futama közötti szorítás érdekében új koncepciót dolgoztak ki a kerékpáros versenyre: az első két napon (kedden és szerdán) a férfi elit versenyeit rendezik, ill. a harmadik napon (csütörtökön) a női elit között . [négy]

A rajt Bruges -ben volt (ami már nem a Flandriai körút kiindulópontja), míg a cél De Panne-ban maradt. A Bruges-De Panne Három Napja verseny elnevezése is megváltozott . Az első napon a sprinterek kritériumait a csapatok érdeklődésének hiánya miatt törölték. [5] Ennek eredményeként a verseny egynapos verseny lett az 1.HC kategóriával . A szervezők azonban a jövőben vissza kívánnak térni a háromnapos formátumhoz.

A frissített Three Days most megkerüli a flamand Ardenneket, és magában foglalja a macskaköves területeket Nyugat-Flandriában. A szél fontos szerepet játszik a versenyben. Az útvonal több Heuvelland dombot tartalmaz , melyek közül a legfontosabb a Kemmelberg . [6] [7] [8]

2019-ben a verseny bekerült az UCI World Tour naptárába . [9]

Nyertesek

ÉvGyőztesMásodikHarmadik
Driedaagse van De Panne
1977 Roger Rosier Yvon Bertan Guido Van Swivelt
1978 Guido Van Swivelt Yos Jacobs Meglátja Prim
1979 Gustaf Van Rosbroek Mark Renier Guido Van Custer
1980 Sean Kelly Gustaf Van Rosbroek Etienne Van der Helst
1981 Jan Bogart Andre Diriks Yos Jacobs
1982 Jerry Knetemann Daniel Willems Jean-Luc Vandenbroek
1983 Meglátja Prim Etienne De Wilde Michel Pollentier
1984 Bert Oosterbosch Eric Vanderarden Ferdy Van Den Hout
1985 Jean-Luc Vandenbroek Sean Kelly Adri van der Pool
1986 Eric Vanderarden Sean Kelly Jean-Luc Vandenbroek
1987 Eric Vanderarden Sean Kelly Jean-Luc Vandenbroek
1988 Eric Vanderarden Allan Paper Frans Maassen
1989 Eric Vanderarden Jelle Neidam Allan Paper
1990 Erwin Neibuhr Johan Museuw Gerrit Solleveld
Driedaagse van De Panne-Koksijde
1991 Jelle Neidam Frans Maassen Maximilian Shandry
1992 Frans Maassen Vjacseszlav Ekimov Thierry Marie
1993 Eric Vanderarden Frans Maassen Edwig Van Hooydonk
1994 Fabio Roscioli Dzsamolidin Abdujaparov Frans Maassen
1995 Michele Bartoli Rolf Sorensen Gianluca Bortolami
1996 Vjacseszlav Ekimov Wilfried Peters Olaf Ludwig
1997 Johan Museuw Carlo Bomans Marco Milesi
1998 Michele Bartoli Emmanuel Magnin Vjacseszlav Ekimov
1999 Peter Van Petegem Frank Vandenbroek Dennis Zanette
2000 Vjacseszlav Ekimov Roman Weinstein Szergej Ivanov
2001 Nico Mattan Eric Dekker Vjacseszlav Ekimov
2002 Peter Van Petegem Stefano Zanini George Hincapie
2003 Rayvis Whitetail Gianluca Bortolami Peter Van Petegem
2004 George Hincapie Danilo Hondo Gerben Loewik
2005 Stein Devolder Alessandro Ballan Nico Mattan
2006 Liif Hoste Bernhard Eisel Luis Leon Sanchez
2007 Alessandro Ballan Yost Postuma Bert Rusems
2008 Yost Postuma Manuel Quinzato Enrico Gasparotto
2009 Frederick Willems Yost Postuma Tom Bőr
2010 David Millar Andrej Grivko Luca Paolini
2011 Sebastian Rosseler Liuwe Vestra Michal Kwiatkowski
2012 Sylvain Chavanel Liuwe Vestra Maciej Bodnar
2013 Sylvain Chavanel Sándor Kristóf Nicky Terpstra
2014 Guillaume Van Keirsbulk Luke Durbridge Gert Stegmans
2015 Sándor Kristóf Stein Devolder Bradley Wiggins
2016 Liuwe Vestra Sándor Kristóf Alekszej Lutsenko
2017 Philippe Gilbert Matthias Brendle Sándor Kristóf
Driedaagse Brugge-De Panne
2018 Elia Viviani Pascal Ackerman Jesper Philipsen
2019 Dylan Groenewegen Fernando Gaviria Elia Viviani
2020 Yves Lampart Tim Declerk Tim Merlier
Klasszikus Brugge-De Panne
2021 Sam Bennett Jesper Philipsen Pascal Ackerman
2022 Tim Merlier Dylan Groenewegen Nasser Buhanni

Nyerő rekord

Egyénileg

győzelmeket Versenyző Az év ... ja
5 Eric Vanderarden 1986, 1987, 1988, 1989, 1993
2 Michele Bartoli 1995, 1998
Vjacseszlav Ekimov 1996, 2000
Peter Van Petegem 1999, 2002
Sylvain Chavanel 2012, 2013

Ország szerint

győzelmeket Ország
22  Belgium
9  Hollandia
5  Olaszország
2  Írország Franciaország Oroszország
 
 
egy  Lettország Norvégia Egyesült Királyság USA
 
 
 

Jegyzetek

  1. Coorevits, Hugo 3 zaken om naar uit te kijken in nieuwe Driedaagse: kasseien, wind én hellingen  (n.d.)  ? . Sportwereld . mediahuis . Letöltve: 2018. március 21. Az eredetiből archiválva : 2018. március 21.
  2. Történelem . sport.be . Letöltve: 2019. január 22. Az eredetiből archiválva : 2018. november 11.
  3. Les Trois jours de Bruges-La Panne sur une journée ce mercredi . lesoir.be . Rossell & Cie. SA (2018.03.20.). - "Brugges-De Panne három napja egy napon szerdán." Letöltve: 2019. január 22. Az eredetiből archiválva : 2021. március 2.
  4. Driedaagse De Panne-Koksijde wordt tweedaagse (voor mannen én vrouwen) . hln.be (2017. augusztus 10.). Letöltve: 2019. január 22. Az eredetiből archiválva : 2019. március 29.
  5. Driedaagse De Panne-Koksijde wordt eendagskoers . wielerflits.nl (2018. február 5.). Letöltve: 2019. január 22. Az eredetiből archiválva : 2019. március 29.
  6. Les Trois jours de La Panne changent de format . sudinfo.be (2018. február 6.). Letöltve: 2019. január 22. Az eredetiből archiválva : 2019. január 23.
  7. Les Trois jours de Bruges-La Panne sur une journée ce mercredi . lesoir.be (2018.03.20.). Letöltve: 2019. január 22. Az eredetiből archiválva : 2021. március 2.
  8. Les 3 Jours de Bruges – La Panne: Le parcours et les 12 premières équipes dévoilés . cyclingpro.net (2018. február 28.). Letöltve: 2019. január 22. Az eredetiből archiválva : 2019. január 23.
  9. Driedaagse Brugge-De Panne a   2019 -es világkörút integrált része ? . sport.be . Letöltve: 2018. szeptember 26. Az eredetiből archiválva : 2018. október 26.

Linkek