Luftfaust-A

Abwehrrakete Luftfaust-A (  német fordításban  -  " Luftfaust-A védekező gránátvető" ; német lʉ̞ftfaust ; luft  - " levegő " és faust  - " ököl ", ami úgy fordítható, hogy "[ ellen ] légököl "; fonetikai fordítás  - " Luftfaust-A " [K 1] ) – egy német négycsövű légvédelmi gránátvető függőleges csőtömbbel, amelyet Heinrich Langweiler fejlesztett ki a második világháború utolsó szakaszában ( 1944 nyarán ), és az alacsony légúti támadások leküzdésére szolgál. repülő repülőgépek 200 méteres magasságig, - az első ilyen fegyver, és úgy tűnik, a világ hadtörténetének első légvédelmi fegyvere reaktív ütőelemmel, amelyet nem számítás , hanem egy lövő szolgált ki egyéni viselet ( hordozható légvédelmi rakétarendszer az ilyen fegyverek modern definíciójában). A projektet a HASAG részvénytársaság gyáraiban végezték1944 júniusától szeptemberig. A lövéspróbák során a gránátvető túlzottan nagy lövedékszóródást és ennek megfelelően alacsony számú találatot mutatott a célponton. Nem sorozatgyártású, nem állt szolgálatba [1] . A gránátvető azonban alapul szolgált egy fejlettebb második Luftfaust-B modell megalkotásához , amelynek gyártására a gyártó 1945 februárjában kapott megrendelést. [2]

Cél

A gránátvetőt légvédelmi eszközként fejlesztették ki, elsősorban frontbombázók , merülőbombázók , vadászbombázók és támadórepülőgépek elleni harcra , kombinált fegyveres egységek állományának felszerelésére alkalmas. Így az ellenséges repülőgépek elleni hatékonyabb küzdelem és a „szakasz-század”, „század-zászlóalj” taktikai szintű fedőcsapatok leküzdése érdekében a szárazföldi erők soregységeit légvédelmi tüzérekkel kellett volna felszerelni, és nem csak az ellen. -repülőgép-egységek és alegységek [3] . A német parancsnokság előzetes számításai szerint az ilyen fegyverek gyalogsági egységek szolgálatában való megjelenése, ha nem volt jelentős hatással az ellenség frontvonali repülési gyakorlatára, biztonságosabb, elérhetetlen magasságokba kényszerítette őket. légvédelmi gránátvetőkre, ami csökkentette a légitámadások hatékonyságát [4] .

Műszaki leírás

A gránátvető egy négycsövű újrafelhasználható lövegegység volt, 26 mm-es kaliberű (30 mm átmérőjű, 2 mm vastag falvastagságú) kilövőcsövekkel-csövekkel, amelyek mindkét irányban eltértek a hossztengelytől enyhe szögben. hajlam. A gránátvető külsőleg égetésre emlékeztető testét egy könnyű térgépre szerelték fel , és ebben a formában a festőállványos gránátvetőt egy lövész szolgálta ki. A függőlegesen egy sorban, egymás fölött elhelyezett hordóblokk konfigurációja, a hossztengelyéhez képest kis dőlésszöggel, a leghatékonyabb tüzet feltételezte a nyílra belépő ( merülés ) repülőgép elülső vetületén. fentről lefelé" egy ferde mentén. Egy 231 mm hosszú, irányítatlan rakéta egy biztosítékkal ellátott robbanófejből állt, alapvetően megismételve az RPzB.Gr.4322 gránátok kialakítását (ezért a továbbiakban a „gránát” és a „robbanófej” szavakat ugyanabban az értelemben használjuk) , egy főmotor  - por ellenőrző és indító motor  - kihajtó töltet. A rakéta indításakor a ravasz megnyomása után kilökőtöltet gyulladt meg, amely legalább 100 m/s kezdeti sebességgel a lövész számára biztonságos távolságba juttatta, majd a tartómotor hajtóanyaga kigyulladt. A fegyverek és lőszerek tervezésének és fejlesztésének felgyorsult üteme miatt a rakéta tervezése nem volt megfelelően kidolgozva, ami a lövedékek jelentős szórási együtthatóját eredményezte adott távolságra történő kilövés esetén. Nem dolgozták ki megfelelően az átmeneti ciklust az indító erőforrás kimerülése és a fenntartó hajtómű indítása között, amely a rakéta indító- és tartórészei közötti inert válaszfal kiégése után aktiválódott. A kilökőtöltet és a rakéta hajtómotorjának egymásra helyezett dinamikus impulzusai megsértették repülésének stabilitását, annak ellenére, hogy a rakéta stabilizálását összecsukható farokstabilizátorok hajtották végre . A gránátvető kialakítása sem felelt meg minden követelménynek, elsősorban az alacsony tűzsűrűség miatt. Az első Luftfaust-modell projektjének megvalósításával kapcsolatos számos kudarc ellenére a munka irányát helyesnek találták, a megrendelő nem utasította el az új fegyverek továbbfejlesztését, és az év őszén a tervezés és a létrehozás megkezdődtek a légvédelmi gránátvető utólagos módosításai a csőblokk eltérő konfigurációjával. és azok másik száma, amelyek más lőszerekhez készültek és megfelelnek a megrendelő taktikai és műszaki követelményeinek, melynek eredményeként a második modell ( Luftfaust -B ) kevesebb mint hat hónap alatt tömegtermelésbe kezdett [5] [6] [7] .

Taktikai és technikai jellemzők

Az első modell "Luftfaust" légvédelmi gránátvetőjének és a hozzá tartozó lőszernek a következő taktikai és műszaki jellemzői voltak (a különböző forrásokból származó, egymásnak ellentmondó információkat a ÷ rés jelzi): [1] [7] [8]

Fegyverek

• Fegyver típusa  - festőállvány légvédelmi gránátvető ;
• A törzsek száma  - 4 törzs;
• A fegyver testének hossza (csőblokk)  - 1000 mm ;
• A fegyver testének magassága (csőblokk)  - 300 mm ;
• Hordó átmérője  - 30 mm ;
• Hordó kaliber  - 26 mm ;
• Hordó falvastagsága  - 2 mm ;
• A céltüzelő szektor paraméterei

• Magasság elérése  - 300-350 m ;

• Egy szalvo fázisai közötti intervallum 3⁄5  és 4⁄5 másodperc között van .

Lőszer

• A felhasznált lőszer  típusa szubkaliberű tollas , irányítatlan rakéta ;
• A robbanófej típusa  - nagy robbanásveszélyes töredezettség / gyújtóanyag;
• Lőszer kaliber  - 24,5 ÷ 26 mm ;
• Gránát kaliber  - 20 mm ;
• Farok fesztávolsága  - 39 mm ;
• lőszer hossza  - 226 mm ;
• Gránát hossza  - 108,5 ÷ 138 mm ;

• Gránát súlya  - 90 g ;
• A robbanótöltet tömege  - 19 g ;

• A gránát kezdeti sebessége  100 ÷ 250 m / s .
• Gránát menetsebesség  - 380 m / s .

Összehasonlító jellemzők

Általános információk és összehasonlító teljesítményjellemzők a légvédelmi gránátvetőkről
Név	Luftfaust-A	Luftfaust-B	Fliegerfaust	Fül
Gyártó	Hugo Schneider AG			KBM , OKB-61
Projekt kezdési dátuma	1944. július	1944. szeptember	1945. február	1966. június
Teljesítési dátum	1944. szeptember	1945. február	1945. május	1968. május
Hordók száma	négy	kilenc	hat	hét
Hordóblokk (konfiguráció)
Gránátvető tömege, g		6500		9200
Gránátvető hossza, mm	1000	1500		1500
Hordó kaliber, mm	26	húsz	harminc	harminc
lőszer	2 cm	2 cm R.SprGr	3 cm M-Gesch.	NRS-30
	2 cm L/Spur W
Biztosíték	érintésmentes AZ 48, AZ 50A, AZ 50B, AZ 1528 vagy pillanatnyi érintkező AZ 1505
Lőszertömeg, g		220	330	642
Felrobbanó töltés tömege, g	19	tizenöt	75
A lőszer átmérője és hossza, mm	26×231	21×228
A rakéta (lövedék) átmérője és hossza, mm	39×138	19×82
A rakéta (lövedék) kezdeti sebessége, m/s	250	310		110
A rakéta (lövedék) menetsebessége, m/s	380	350		560
A rakéta (lövedék) legnagyobb repülési magassága, m		1000
A rakéta (lövedék) maximális hatótávolsága, m		2000		2000
Magasság elérése, m	350	500
Hatásos tüzelési magasság légi céloknál, m		200		300
Hatékony lőtávolság földi célpontok ellen, m
Sortűz	soros, két fázisra osztva			átalány
A fázisok közötti intervallum, s	0,6-0,8	0,1-0,2		—
Rakéta kilövési sorrendje	2. és 2	5. és 4	3. és 3	7 egyszerre
Információforrások Fleischer, Wolfgang; Julch, Hubert . Deutsche Nahkampfmittel bis 1945   (német) . - Stuttgart: Motorbuch Verlag, 2006. - S. 289–290 - 320 s. — ISBN 3-613-02587-6 . Duske, Heiner F.; Grönland, Tony; Schulz, Frank . A Wehrmacht   kísérleti flak-fegyverei . - Neumünster: Heinrich A. Duske, 1998. - Vol. 2 - P. 45-53 - 52 p. – (Anyacsavarok; 8). Hahn, Fritz . Waffen und Geheimwaffen des deutsched Heeres 1933–1945. Band I. Infanteriewaffen, Pionierwaffen, Artilleriewaffen, Pulver, Spreng-und Kampfstoffe   (német) . — Koblenz: Bernard & Graefe Verlag, 1986. — S. 208–209 — 239 s. — ISBN 3-7637-5830-5 . Kroulík, Jiří ; Růžička, Bedrich . Vojenske rakety   (cseh) . - Praha: Naše vojsko, 1985. - S. 142–143,311 - 586 s. Fitzsimons, Bernard . The Illustrated Encyclopedia of 20th Century Weapons and Warfare   . - London: Phoebus Publishing Company / BPC Publishing Ltd., 1978. - Vol. 9 - P. 962 - 2685 p. Baker, David . The Rocket: The History and Development of Rocket & Missile Technology   (angol) . - NY: Crown Publishers, Inc., 1978. - P. 87 - 277 p. - ISBN 0-517-53404-5 . Kuznetsov K. A. A második világháború összes rakétája: az egyetlen teljes enciklopédia. — M.: Yauza; E, 2006. - S. 96–99 - 240 p. - (Rocket Collection) - ISBN 978-5-699-83379-5 . Shirokorad A. B. A "Katyusha"-tól a "Smerch"-ig: a rakéta tüzérség történetéből. — M.: Veche, 2005. — S. 203–210 — 400 p. – Példányszám 5 ezer példány. - (A történelem katonai parádéja) - ISBN 5-9533-0819-1 .

Lásd még

• Fohn

Megjegyzések

1. ↑ Oroszul hagyományosan a második szótag hangsúlyozásával ejtik - „ Luftfaust-A ”

Jegyzetek

1. ↑ 12 Hahn , Fritz . Waffen und Geheimwaffen des deutsched Heeres 1933-1945. Band I. Infanteriewaffen, Pionierwaffen, Artilleriewaffen, Pulver, Spreng-und Kampfstoffe   (német) . - Koblenz: Bernard & Graefe Verlag, 1986. - S.208-209 - 239 s. — ISBN 3-7637-5830-5 .
2. ↑ Fleischer, Wolfgang; Eiermann, Richard . Das letzte Jahr des deutschen Heeres 1944-1945   (német) . - Friedberg: Podzun-Pallas, 1997. - S.157 - 292 s. — ISBN 3-7909-0594-1 .
3. ↑ Lusar, Rudolf . [https://web.archive.org/web/20160826141607/http://www.e-periodica.ch/cntmng?pid=asm-004:1968:134::779 Archiválva : 2016. augusztus 26. a Wayback Machine -nél Archiválva : 2016. augusztus 26., a Wayback Machine Die Bedeutung der Feststoffrakete für die Feldartillerie, Panzerabwehr und Fliegerabwehr   (német) ]. // Allgemeine Schweizerische Militärzeitschrift  : Offizielles Organ der Schweizerischen Offiziersgesellschaft. Frauenfeld: Verlag Huber & Co. AG, 1968. január – 134. sáv – Nr.1 – S.20-28
4. ↑ Ivanov S. V. Luftfaust Archivált : 2016. augusztus 28. a Wayback Machine -nél . // Katona a fronton  : Időszakos népszerű tudományos kiadvány a hadtörténeti klubok tagjainak. - ARS LLC, 2005. - 60. sz., "A német gyalogság fegyverei: Panzerbuchse, Panzerfaust, Panzerschreck" - 62. o. - 300 példányban.
5. ↑ Monetchikov S. Hordozható légvédelmi rakétarendszerek . // Fegyverek  : népszerű illusztrált magazin. - M .: Corporation WEST, 2003. - No. 11/12', különszám: "A Harmadik Birodalom gyalogsági fegyverei, IV. rész: Wehrmacht rakétafegyverek." - P.55-56 - ISSN 1728-9203.
6. ↑ Shirokorad A. B. A „Katyusha”-tól a „Smerch”-ig: a rakétatüzérség történetéből. - M.: Veche, 2005. - S.203-204 - 400 p. – Példányszám 5 ezer példány. - (A történelem katonai parádéja) - ISBN 5-9533-0819-1 .
7. ↑ 12 Fleischer , Wolfgang; Julch, Hubert . Deutsche Nahkampfmittel bis 1945   (német) . - Stuttgart: Motorbuch Verlag, 2006. - S.289-290 - 320 s. — ISBN 3-613-02587-6 .
8. ↑ Kniesche, Joachim . (nem elérhető link) Luftfaust / Fliegerfaust. Teil 1   (német)  (nem elérhető link) . - Berlin: Európai Robbanóanyag-ártalmatlanító Szövetség, 2006. - S.1-2 - 2 s. - (Fachberichten).