A 802.11e az IEEE 802.11 szabvány módosítása, amely a WLAN -on keresztül futó alkalmazások szolgáltatásminőségi fejlesztéseinek sorozatát határozza meg . Ezek a módosítások megváltoztatják az IEEE 802.11 szabvány Media Access Control (MAC) szintjét . A szabvány gondoskodik a késleltetésre érzékeny alkalmazásokról, mint például a Voice over Wireless IP és a Streaming Multimedia .
Az alap 802.11 MAC réteg a Distributed Coordination Function (DCF) segítségével osztja meg a levegőt több állomás között. A DCF a CSMA/CA -n és opcionálisan a 802.11 RTS/CTS -en alapul , hogy megosszák a levegőt az állomások között. Ez több korlátozást is létrehoz:
Az eredeti 802.11 MAC egy másik koordinációs funkciót is meghatároz, a Pontkoordinációs funkciót (PCF), amely csak "infrastruktúra" módban érhető el, amelyben az állomások hozzáférési ponton (AP) keresztül kapcsolódnak a hálózathoz. Ez a mód nem kötelező, és nagyon kevés hozzáférési pont és WiFi adapter valósítja meg. Az AP rendszeres időközönként (általában 0,1 másodpercenként) küld "beacon" kereteket. E keretek között a PCF két időszakot határoz meg: a versenymentes időszakot (CFP) és a versenyidőszakot (CP). A CP egyszerűen DCF-et használ. A CFP-ben pedig az AP a Contention Free - Poll (CF-Poll) csomagokat egyesével küldi el minden állomásnak, hogy jogot adjon a csomagok küldésére. AP a koordinátor. Ez jobb QoS kezelést tesz lehetővé. Sajnos a PCF korlátozott támogatással és bizonyos korlátozásokkal rendelkezik (például nem határoz meg forgalmi osztályokat).
A 802.11e két új koordinációs funkcióval bővíti ki a DCF-et és a PCF-et: a továbbfejlesztett DCF-fel (EDCF) és a hibrid koordinációs funkcióval (HCF) (a HCF-et továbbfejlesztett PCF-nek is nevezhetjük). Az EDCF és a HCF is meghatározza a forgalmi osztályokat (TC, Traffic Classes). Például az e-mailek alacsony prioritású forgalomnak, a Voice over Wireless IP (VoWIP) pedig magas prioritásúnak minősülhetnek.
Az EDCF használatával nagyobb valószínűséggel küldenek magas prioritású forgalmat, mint alacsonyabb prioritású forgalmat. Átlagosan egy nagyobb prioritású forgalommal rendelkező állomás valamivel kevesebbet vár, mielőtt csomagot küldene, mint egy alacsonyabb prioritású forgalommal rendelkező állomás. Nincsenek valódi garanciák, de ez a lehető legjobb QoS lehetőség. Az egyszerű alkalmazás és beállítás miatt sokan választották ezt a koordinációs funkciót.
A HCF hasonlóan működik, mint a PCF: a beacon keretek közötti intervallumok két periódusra vannak osztva, CFP és CP. A CFP alatt a Hibrid Koordinátor (HC, általában AP) szabályozza a levegő hozzáférését. A CP alatt pedig minden állomás EDCF-en működik. A fő különbség a PCF-hez képest az, hogy jelen vannak a forgalmi osztályok (TC). Ezenkívül a HC bármilyen módon koordinálhatja a forgalmat (nem csak ciklikusan). Ezenkívül az állomások minden egyes TC-nél információt adnak a soraik hosszáról. A HC felhasználhatja ezt az információt, hogy egy állomással magasabb prioritást adjon. Másik különbség, hogy az állomások TXOP-t (Transmit Opportunity) kapnak: több csomagot is küldhetnek egymás után, a HC által választott időintervallumban. A CP alatt a HC irányítani tudja a légi hozzáférést azáltal, hogy CF-Poll csomagokat küld az állomásoknak. Röviden, a HCF a legfejlettebb (és legösszetettebb) koordinációs funkció. A HCF segítségével a QoS nagyon pontosan konfigurálható: például a sávszélesség szabályozása, az állomások közötti igazságosság, a forgalmi osztályok, a jitter és még sok más konfigurálható a HC-ben.
Minden 802.11e-kompatibilis hozzáférési pontnak támogatnia kell az ECDF-et és a HCF-et. A 802.11e AP-k közötti különbség a QoS lesz a különböző TC-k esetében: egyesek például csak az alapvető sávszélesség-szabályozási beállításokat támogatják, míg mások továbbmennek és jitter-vezérlést biztosítanak.
| IEEE szabványok | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Jelenlegi |
| ||||||
| 802-es sorozat |
| ||||||
| P-sorozat |
| ||||||
| Lecserélve | |||||||
| |||||||