4-Hidroxiazobenzol | |
---|---|
Tábornok | |
Szisztematikus név |
4-(fenil-diazenil)-fenol |
Hagyományos nevek | 4-hidroxi-azobenzol, p-fenilazofenol |
Chem. képlet | C6H4OH - N = NC6H5 _ _ _ |
Megjelenés | Narancssárga vagy sárgás szilárd anyag |
Fizikai tulajdonságok | |
Állapot | szilárd |
Moláris tömeg | 198,22 g/ mol |
Sűrűség | 1,145 g/cm³ |
Termikus tulajdonságok | |
Hőfok | |
• olvadás | 155 °C |
• forralás | (20 Hgmm-en) 230 °C |
Kémiai tulajdonságok | |
Sav disszociációs állandó | 8,93±0,13 |
Oldhatóság | |
• vízben | Rosszul oldódik |
• etanolban | Jól oldódik |
• acetonban | Végtelenül oldódik |
Osztályozás | |
Reg. CAS szám | 1689-82-3 |
PubChem | 15529 |
Reg. EINECS szám | 216-880-6 |
MOSOLYOK | C1=CC=C(C=C1)NN=C2C=CC(=O)C=C2 |
InChI | InChI=1S/C12H10N2O/c15-12-8-6-11(7-9-12)14-13-10-4-2-1-3-5-10/h1-9,15HBEYOBVMPDRKTNR-UHFFFAOYSA-N |
CHEBI | 82475 |
ChemSpider | 4510428 |
Az adatok standard körülményeken (25 °C, 100 kPa) alapulnak, hacsak nincs másképp jelezve. | |
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
A 4-hidroxiazobenzol (az IUPAC szerint - 4-(fenildiazenil)fenol) egy szerves vegyület, amely fenol és fenil-diazónium-klorid kölcsönhatása eredményeként keletkezik . Narancssárga azofesték [1] .
A 4-hidroxi-azobenzol fenolból és fenil-diazónium-kloridból történő képződésének sémája (az S E2 mechanizmussal történik ): [2]
A reakciót enyhén lúgos közegben ( pH 8-10) hajtjuk végre. Ezeken a pH-értékeken a fenol fenoxidionná alakul, melynek anionos központja az egyik legerősebb elektrondonor és ennek megfelelően a benzolgyűrű aktivátora az elektrofil támadás szempontjából. Magasabb pH-értékeknél a diazóniumsó diazohidroxiddá (diazohidráttá) alakul, amely már nem rendelkezik elektrofil részecske tulajdonságaival, ezért nem lép be azo-kapcsolási reakcióba. Amint az a bemutatott sémából látható, a reakció elsősorban a második útvonalon megy végbe, mivel az első esetben a fordított reakció sebessége sokszorosa a közvetlen reakció sebességének.
Alapvetően a 4-hidroxi-azobenzolt tipikus azofestékként használják - textíliák, biológiai szövetek festésére, egyéb azoszármazékok előállítására. Rendkívül rossz vízoldhatósága, alacsony kémiai stabilitása és viszonylag magas toxicitása miatt ritkábban használják, mint más azofestékeket. Ennek a vegyületnek a gombaölő szerként történő alkalmazásáról is beszámoltak . [3]