| Fekély | |
|---|---|
| Az erózió (balra), excoriáció (középen) és fekély (jobbra) sematikus ábrázolása . | |
| ICD-11 | ME60.2 |
| ICD-10 | K25 - K27 _ _ |
| ICD-9 | 531-534 _ _ |
| BetegségekDB | 9819 |
| eMedicine | med/1776 ped/2341 |
| Háló | D010437 |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
A fekély ( lat. ulcus, -eris, n. ) a bőr vagy a nyálkahártya hámszövetének és (az eróziótól eltérően ) az alaphártya mélyen begyulladt hibája , amely általában fertőzésből , mechanikai, kémiai vagy sugárkárosodásból ered. a vérellátás és/vagy beidegzés megsértése következtében ( trofikus fekély ). A fekély hegképződéssel gyógyul . A fekélyek leggyakrabban az alsó végtagok bőrén és a gyomor-bélrendszerben találhatók. Minden bőrelváltozást sebnek neveznek (beleértve a cukorbetegséget, a sugárzást is). Nem veszi figyelembe, hogy az elsődleges ok külső vagy belső volt. A krónikus seb megjelenése alapján nem különböztethető meg a fekélytől. [egy]
A hibák különböző méretűek és formájúak lehetnek. Felületüket gennyes kéreg borítja, melynek eltávolítása után szemcsék láthatók.
Az egyszerű fekély lágy szélekkel rendelkezik, jól körülhatárolható hámperemekkel és lapos aljú, rózsaszín granulátumokkal.
Az atonikus fekély lapos vagy kráterszerű aljú, a granulátumok halványak, finom szemcsések.
A progresszív fekélyeket a nekrobiotikus szövetromlás gócainak jelenléte, a cianotikus granuláció jellemzi.
Gangréna folyamat esetén nedves gangrén jelei vannak a szomszédos szövetekben.
Gombás fekélyeknél jellemző a túlnőtt granulátumok bőrszint feletti kiemelkedése gombasapka formájában [2] .