A "Baldwin-effektus" vagy Baldwin evolúciója James Baldwin amerikai pszichológus és filozófus elmélete, amely a veleszületett ( ösztönös ) viselkedés és a tanulási képesség közötti kapcsolatot vizsgálja. Baldwin javasolta 1896-ban Az evolúció új tényezőjében.
Ha egy nem örökletes változás (például a tanulás eredményeként bekövetkező viselkedésváltozás) előnyösnek bizonyul, akkor több utód marad az ilyen változásra jobban örökletes hajlamú egyénekből (az ilyen viselkedést gyorsabban megtanulják). és jobb). Kialakulhat: a) veleszületett készség ( ösztön ): a készség "rögzül" a genomban, b) morfológiai adaptációk, amelyek elősegítik ezt a viselkedést. Ilyen például a laktóztolerancia. A több tejet termelő állatok nevelésének és szelektálásának nagy hagyománya azt jelentette, hogy az emberek között azok kerültek előnybe, akik jobban meg tudják emészteni a laktózt. Ez a példa a viselkedés és a gének közötti visszacsatolást illusztrálja: a laktóz emésztésének kezdeti képessége olyan állatok kiválasztásához vezet, amelyek képesek több tejet termelni az ember által, és ennek eredményeként a gének széles eloszlása teszik lehetővé a laktóz emésztését.
A Baldwin-effektus felületesen hasonlít a "szervi gyakorlatok eredményeinek öröklődéséhez" ( lamarckizmus ), de nem "lamarcki" mechanizmus. A szelekció irányának megváltoztatásával, a véletlenszerű örökletes eltérések kiválasztásával működik, vagyis „Darwin szerint”, és nem „Lamarck szerint”. Az élet során megszerzett tulajdonság nem közvetlen öröklődése, hanem a gyorsabb elsajátítási képességhez való szelekció. Csakúgy, mint a szelekció olyan további adaptációk kifejlesztéséhez, amelyek e tulajdonság jelenlétében növelik a fittséget.
Baldwin egy olyan mechanizmust javasolt, amely szerint az epigenetikai tényezők nem kevésbé hatékonyan befolyásolják a genom kialakulását, mint a természetes szelekció . Különösen az emberek által hozott, nemzedékről nemzedékre kulturális gyakorlatok és hagyományok formájában továbbadott viselkedési döntéseket és sztereotípiákat kell az emberi genomot meghatározó legfontosabb tényezőnek tekinteni.