A Richard Lazarus Experiment egy jól ismert pszichológiai kísérlet, amelyet Richard Lazarus és egy kutatócsoport végzett azzal a céllal, hogy tanulmányozza a fenyegetettségi helyzet kognitív értékelésének hatását a stresszreakció kialakulására. E tanulmány eredményei alapján Richard Lazarus és munkatársai kidolgozták a pszichológiai stressz elméletét, amely a tudomány szempontjából azonos jelentőségű Hans Selye stresszfogalmával .
Ha a stresszreakció a fenyegetés megítélésén múlik, és túlbecsülhető a fenyegetésből származó lehetséges sérelem mértéke, vagy elterelhető a személy figyelme a fenyegetésről, akkor a stresszreakciók csökkenthetők, vagy akár ki is küszöbölhetők.
Ebben az empirikus vizsgálatban egy filmet használtak fel egy sor durva rituális sebészeti műtétből, amelyet ausztráliai őslakosok pubertáskorában végeztek a férfiak nemi szervein. A filmet többféle formában is bemutatták:
Az utolsó két hangkíséret a „tagadás” és az „intellektualizáció” védőmechanizmusa alapján védő jellegű volt .
Kontroll csoport . A kontrollkísérletben a film bemutatása előtt hangkíséretet mutattak be. Ebben az esetben a hangkíséret protektív jellegével egybeeső védekezési mechanizmusra hajlamos személyek tapasztalták a legkevesebb szubjektív szorongást, de a bőr elektromos ellenállása alapján nagyobb zavarok voltak a vegetatív idegrendszer működésében.
EredményekA kísérlet során azt találták, hogy a hangkíséret traumás változata jelentősen megnövelte a stresszreakciók megnyilvánulását a film egyéb pontozási lehetőségeivel összehasonlítva. A hangkíséret „védő” változatai jelentősen csökkentették a stresszreakciók megnyilvánulásait. Azt is megjegyezték, hogy a stresszreakciók megnyilvánulásának csökkentésének hatékonysága a védőhangkíséret változatban attól függ, hogy a személy mennyire hajlamos az ilyen típusú védelmi mechanizmusokra (tagadás vagy intellektualizálás).
Az ebben a kísérletsorozatban használt film azonban tartalmilag kevéssé érthető és összetett anyag volt. Annak érdekében, hogy a talált minta elterjedhessen, ez a kutatócsoport újabb kísérletsorozatot végzett, egy másik film tartalommal.
Ebben az esetben egy filmet használtak, amely egy fűrészüzemben történt balesetek sorozatát mutatja be. A használt fóliát a fűrészüzemi dolgozók biztonsági megfelelésének javítására fejlesztették ki. A filmhez két hangkíséretet készítettek, amelyek megfelelnek a tagadás és az intellektualizálás védőmechanizmusainak elvének. A "tagadás" típusának egyik változata az volt, hogy tagadják, hogy a film történései valóságosak, csakúgy, mint az összes effektus (álvér, utánzat szereplők stb.). Az intellektuális lehetőség a történtek valóságának megerősítése volt, de az alanyokat arra kérték, hogy ítélkezés nélkül kezeljék a filmet, és hallgassák meg a mester által meghatározott biztonsági szabályokat. A kontrollcsoportnak röviden elmondták a film előtt, hogy több balesetet fognak látni a fűrésztelepen.
EredményekA legtöbb alanynál, amikor ezt a filmet nézték, három egyértelműen kifejezett pillanatot figyeltek meg (a film három fő epizódjával egybeesve - balesetek) az autonóm idegrendszer stresszreakcióiból és affektív zavarokból. A filmet védekező hangkísérettel megtekintő csoportok eredményei megegyeznek a kísérlet első sorozatában a kutatócsoport eredményeivel: a védekező orientációt létrehozó szövegek jelentősen csökkentik a filmre adott stresszreakciókat. Kontroll körülmények között a stresszreakciók intenzitása sokkal nagyobb volt.
Ebben a vizsgálatban a bőr elektromos vezetőképességét és a pulzusszámot mérték.
Ezek a kísérleti vizsgálatok megerősítik a hipotézist, vagyis szemléltetik a fenyegetésértékelés meghatározó szerepét a stresszreakciók kialakulásában. Ugyanaz a vizuális inger a fenyegető ingerhez (filmhez) való viszonyulástól függően különböző intenzitású stresszreakciókat válthat ki hangkíséret segítségével, vagy annak hiánya. Ha a hangkíséretben azt a gondolatot kapta a közönség, hogy ami a képernyőn történik, az nem veszélyes, sőt irreális, akkor a stresszreakciók megnyilvánulásának mértéke jelentősen csökkent. Ellenkező esetben, ha a film eseményeit veszélyesnek és károsnak értékelték, akkor a stresszreakciók intenzitása jelentősen megnőtt. Így a Richard Lazarus kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy a stressz előfordulásának alapja a helyzet intellektuális értékelése, és ez az állítás központi helyet foglal el Richard Lazarus kognitív értékelésének elméletében. Ez az elmélet alapvetővé vált a pszichológiai stressz fogalmának kialakításában a pszichológiában, valamint a kutatók feltárták a személyes hajlamok fontosságát az egyik vagy olyan típusú védekezési mechanizmusra.
Ennek a kísérletnek a jelentősége az volt, hogy Richard Lazarus megpróbálta elválasztani a stressz fiziológiai összetevőjét az érzelmitől, amit ebben az empirikus vizsgálatban nem erősítettek meg. Így Richard Lazarus és a kognitív-motivációs értékelés elmélete nagy szerepet játszott az érzelmi és fiziológiai stressz kölcsönhatásának megértésében.